Amikor a jeles táncmestert, Jánosi Jóskát megláttam nagy kalapjában, egy Kányádi-vers jutott eszembe, amelyben a költő elmondja, hogy gyermekkorában a szalontai Arany-emlékmúzeumban ,,elemelte? a nagy előd kalapját a fogasról, fejére tette, és? eltûnt a kalapban. A kis Kányádi akkor megfogadta: ,,majd belenövök?. Miközben Jánosival és egy másik kiváló szakemberrel, Filip Ignác főiskolai tanárral végigültem a Médiabefutó sztárjelöltkereső versenyt a bírálóbizottságban, azon töprengtem, hogy a táncmester melyik nagy elődjének a kalapjába nőtt bele.
Verseny után a legnagyobb megrökönyödésemre szótlanul ,,vette a kalapját?, és otthagyta a szakmai megbeszélést. Pedig minden zsûritag előadás alatt nyilvánosan elmondhatta a véleményét, a döntés igazságos volt, a legjobbak mentek tovább, semmi rendellenes nem történt. Látszólag?
Amikor - tisztelet a kivételnek - gombamód szaporodnak a kétes hírû, jellegtelen, minden kisugárzást nélkülöző ,,sztárok?, amikor a közízlés rontása intézményes keretek között folyik, amikor televízióban, rádióban szereplők egy része kerékbe töri anyanyelvünket, akkor nem lehet közömbös, hogy milyen útravalóval indítják el a nyilvános szereplés felé vezető ingoványos úton a kiválasztott fiatalokat. Elmondta valaki ezeknek a gyermekeknek, hogy minden szereplés erkölcsi felelősséggel jár? Hogy a tehetség önmagában semmit sem ér, ha hiányzik a kitartó, alázattal végzett, rendszeres munka? Mi, idősebb zsûritagok egy alapos szakmai beszélgetésre készültünk a kiválasztott fiatalok jelenlétében, de - ha tévedek, nyilvánosan kérek bocsánatot - mintha ez a vonatkozása a vállalkozásnak a versenyt lebonyolító csapatot nemigen érdekelte volna.
Talán azért távozott idő előtt Jánosi József.
Úgy látszik, a (nagy) mellénybe könnyebb belenőni, mint a nagy kalapba.
Néhány nappal később megtisztelő meghívást kaptam a Székely Mikó Kollégium nagy múltú és hírû néptáncegyüttesének vezetőjétől, Péter Albert tanár úrtól. A Szent Anna-tó legendájának színreviteléhez kért segítséget. A próbán rácsodálkoztam a mesterre és tanítványaira, az egymástól korban távol levő két nemzedék egymásra figyelésére. Megértettem sikerük titkát: kitartó, szívós munka, tehetség, hit, alázat és kölcsönös bizalom. Az volt ott az érzésem, hogy az ,,igazi sztárok? az ilyen mûhelyekben születnek.
A Médiabefutó nagyon vitatható színvonalú előadásán - néhány valódi érték mellett - rábukkantunk egy előadói gyöngyszemre is: Magyari Lajos Kőrösi Csoma Sándorról írt versére, Kovács Andor előadásában. Véletlen lenne, hogy az előadó a Székely Mikó Kollégium táncegyüttesének tagja?
Jólesett hallani, látni egy anyanyelvét szépen beszélő, felkészültségével, magatartásával közönségét megtisztelő előadót, aki sallagtalan egyszerûséggel, vers iránti alázattal vallotta: ,,...Az utat én akartam, mert engem akart az út??
László Károly
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.