Riport: Baj volt Köpecen?

2004. december 16., csütörtök, Archívum 2003–2007

December 13. - a köpeci csata évfordulója
Aki kívülről szemügyre veszi, majd belép a Hoffmann Géza bányaigazgató által építtetett, klasszicista stílusú köpeci kúriába, elmosolyodik a baj van Köpecen szólásmondáson: ugyan, ne viccelődjünk, mi baj lehet ott, ahol egy ilyen impozáns, a jómódot, a jó ízlést és a jó gazdát együttesen megjelenítő épület strázsál a település szellemi kilátóhelyén?
Az Erdővidéki Napok köpeci vendégeként az volt a tisztem, hogy Baj van Köpecen címmel indítsak beszélgetést a szólás eredetéről és újabb tartalmakkal való feltöltődéséről. Napjainkban ugyanis a baj van Köpecen egyértelmûen az 1848. december 9-én és 13-án a császáriakkal vívott két csatára emlékeztet, illetve a december 9-i vesztett csata után felgyújtott, szabad prédának alávetett település és félszáz köpeci lakos meggyilkolásába torkolló barbarizmus emlékét őrzi. Kisgyörgy Zoltán Kovászna megye címû, monográfiával elegyített úti kalauzában a köpeci dúlás és tömeggyilkosság népi fantázia túlzásaiban is bővelkedő rögzítésében ezt a momentumot írásos feljegyzésekre alapozva így adja elő:
A férfit hozzákötötték a fához, a feleségnek meg egy tálat nyomtak a kezébe, odaállították, hogy fogja fel férjeura csorgó vérét. A nőknek levágták emlőjét - olvassuk a továbbiakban -, a tövises ágakból font kerítések leszedett töviseivel szurkálták tele az áldozatok körme alját.
A december 9-i ,,köpeci bajra? a háromszéki felkelők négy nap múlva az erdővidéki véczeri csatában Gábor Áron ágyúival válaszoltak, az elemi erővel az osztrák ármádiára rontó háromszékiek tönkreverték és megfutamították Heydte generális túlerőben lévő reguláris csapatait.
A baj van Köpecen szólásmondás históriai kiszálazása az előadó számára végül is hálás téma, olyannyira, hogy adok-kapok alapon ő maga is kiegészítheti eddigi dokumentációját, hisz hallgatói esetenként többet tudnak, vagy jobban tudják, hogy mi is történt. Ebben az esetben a valóságos történetek olyan történelmi színezetben jelentkeznek, amelyek a népi fantázia utánköltéseinek szépségét is felszínre hozzák. Nagy Károly református esperes a hiteles, dokumentumokra, egyházi feljegyzésekre alapozott történeteket sorjázta az összejövetelen, de a közönségben volt, aki a helytörténeti emlékeket a históriai vándormotívumok szárnyaira bízta. Ekképpen bukkan fel már a Kisgyörgy Zoltán monográfiájából is ismeretes Thermopülai-motívum, amikor is egy lovas futár viszi a hírt a köpeci veszedelemről, s amint ezt átadja, összeesik és meghal. Az egyik változat szerint Barótra rohanva halt meg a hírvivő, de a most hallott köpeci változatban már nincs ló, s a megtett távolság is nagyobb, ily módon hihetőbbé válik a hírnök összeesése és halála.
Számomra egyik legkedvesebb variánsa a baj van Köpecen szólás eredetének az, amelyet a Bölönből Nagyajtára származott Berecz Gyula bátyánk adott elő 2001-ben, 86 éves korában.
Az én dédnagyapám katonaember volt. Székely katona. Kutyabőrön volt a neve. Köznemesi levele volt, de tizenkét évig katonáskodott. Jelen volt a véczeri csatánál. Ott van egy kereszt alakú emlékmû, s azt írja rajta, hogy a köpeciek ellenállása. Ez egy hamisság. Most, a demokráciában az emlékmûvet újracsinálták, s a párt és a kormány, vagy mit tudom én, melyik lebontatta, s akkor ugyanők újracsináltatták.
Gyula bátyám - szakítottam félbe az izgalmas történetet, hisz a véczeri emlékmû visszaállításába annak idején magamat egészen a hivatalvesztésig belebonyolítottam -, él itt, Nagyajtán is egy olyan mondás, hogy baj van Köpecen! Ennek mi az eredete?
Én elmondom. Mások falsul beszélnek. Nagyapám olyan természetû ember volt, hogy szerette, amit hallott az öregektől, hátrahagyni, s azokat nekünk elmesélte. A régi dolgokat erősen szerette. Úgy kezdődött, hogy az Oltnak van ott, Köpecen egy éles kanyarja. Ott úgy vágta a víz a köpeciek határát, hogy védeni sem tudták. A köpeciek még az én fiatal koromban is erősen verekedő emberek voltak. Bosszúállók. Nem tûrtek ellenállást. Az ágostonfalviak, amikor nőtt az Olt, fát vágtak a mederbe, s úgy vetették át a vizet a köpeciek földjeire. A víz marta a martot. Amikor az árvíz leapadt, átalmentek a köpeci fiatalemberek, s a kanyarban ástak egy nagy árkot. A nyomát még én is láttam, amikor felkerestem azt a helyet. Jött az újabb nagyvíz, s nagy mosást vitt véghez az ágostonfalvi határban. Ebből kifolyólag az ágostonfalviak, amikor háború volt, lábra kaptak. Jöttek az osztrákok, s azt gondolták, hogy ezek a magyarokat leverik. Átaljöttek az Olton, s Köpecen felgyújtottak két házat. A református templomon belül, a Belső utcában. A köpeciek ezért nagyon megharagudtak. A fiatalok összeállottak - így mondta nagyapám. ? 1852-ben született. ?48-ban nem volt még meg, de neki is elmesélte az apja s az anyja, hogy történtek a dolgok. Átalmentek Ágostonfalvára. Ott olyan nagy hajú oláhok voltak - még az én időmben is -, vállig érő hajat viseltek. Sollóval (sarlóval, S. L.) lenyírták a hajukat. Ezzel büntették az ágostonfalviakat. Jöttek az oroszok Felsőrákos felől. Akkor jöttek az osztrákok is alulról. A magyarok megvették a lábukat a Keresztútnál. A sírjuk is ott volt az út mellett. Nagyapám sokszor elmondta. Ahol most a vasút van, ott voltak az orosz ágyúk kitéve, s lőtték Köpecet. Dédnagyapám tizenkettedmagával karácsony éjjelén a Barót vizén menekült fel. Zászlótartó tiszt volt. Tana jegyző mesélte, még én is emlékszem rá, mint gyermek, kampós pálcával járt, nagy szakálla volt, honvédzubbonyt hordott, s ez mondta édesapámnak: dédnagyapád volt, aki megmentette a zászlót. A lábán megsebesült, térdre esett, az orosz reatette a kezét, s dédnagyapám úgy, ahogy volt, megsebesülve, leszúrta. Mire ment egy másik orosz. Azt egy bölöni bajtársa puskatussal ütte le. Akkor lehasította a rúdról a zászlót, mert több orosz rohant rea, a derékszíja alá bétette, s amikor alkalom került rá, bédugta a köpeny alá. Verekedős katonaember volt, nem tûrt ellentmondást, s ezért kétszer is felgyújtották a házát. Hozzavert ehhez es, ahhoz es. A fegyver örökké háznál volt.
Köpecre bévonultak az oroszok, s az ágostonfalviak akkor gyújtották fel a falut. Ezért mondják, hogy baj van Köpecen. Az idős emberek kinn ültek a kapuban, az oroszok negyven embert öltek meg. A falut az ágostonfalvi oláhok gyújtották fel. (?) Én azt mondom, hogy az ágostonfalviak miatt mondják: baj van Köpecen. Mert felégették a falut.
Berecz Gyula bátyánk meséje a népi alkotás, a mese és mondaköltés egyik gyöngyszeme, mondhatni, iskolapéldája. Először is a történet fő szálát egy mindenki által ismert, valóságos históriai közegbe helyezi. A földmûveléssel foglalkozó embert a falu határát elmaró nagy vizek s a birtokán kárt okozó szomszéd falusiak - akik méghozzá egy másik nációhoz tartoznak - folyamatosan foglalkoztatják. Az alapkonfliktus, ami Köpec felégetéséhez, a baj van Köpecen mondás tartalmi feltöltődéséhez vezet, ezekre a valós összetûzésekre alapoz. Az aztán már mellékes, a történet oldalleágazása csupán, hogy Köpec felégetése alkalmával az oroszok (december 9.) még nem voltak jelen. Az viszont valóság, hogy azután, másfél száz év során az oroszok folyamatosan ,,jöttek?, jelen voltak a köpeciek történeteiben. 1849-ben, 1918-ban, a második világháború utolsó szakaszában is. ?ket tehát nem lehet mellőzni egy valamirevaló históriában. A köpeciek és ágostonfalviak alapkonfliktusa ily módon más dimenziókba kerül, a helyi határvillongások a nagy háborúkba torkollanak, ami alkalmat teremt a hirtelen haragú köpeci katonaemberek vitézségének és hazafiságának megjelenítésére is. Az elbeszélés hőse sebesülten is leszúrja az oroszt, s a zászlót a derekára tekerve, a köpeny alá rejtve menti meg.
Így hiteles és igazi - a mese.
A termet megtöltő, héttől hetven év időbéli távolságát átfogó beszélgetőtársaim egymást kiegészítve, egymás mondandóját megtoldva állapítják meg, hogy a XVIII. században még tréfás tartalmakat és hangulatot hordozó szólásmondás hogyan válik a legnagyobb történelmi kataklizmáinkat megörökítő históriai lenyomattá. Az előzetes jelentéstartalmak kimosódhatnak belőle, s a történet mai jelentése tovább bővül és bokrosodik, mert van már, aki a bányabezárásokra, a község munkaképes lakosságának hatvanszázalékos munkanélküli-rétegére gondol.
Baj van Köpecen!
Köpec kincse: a felújított klasszicista kúria
A rendezvényre, amelynek előadója lehettem, a felújított Hoffmann Géza-kúriában került sor. Maga az épület is külön élmény az arra járó idegen számára. Valószínû, hogy a helyieknek is az, és nem lehet túlzás, hogy a kulturális rendezvények iránti érdeklődés egyik ösztönzője lesz az a kincset érő kúria.
Az épület felújításának története külön is érdekel. Megyeszerte százával mennek tönkre, a használati értéken túl, a históriai jelentőségû épületek. A szocializmus félszáz esztendős itteni regnálásának a mementója valamennyi romos kúria. Az épületek többsége, ha találnának nekik megfelelő rendeltetést, és lenne rá pénz, hogy felújítsák, mindenek mellett a Kárpát-medence magyarságának épített örökségét is mentené, nyitott könyv lenne nem csak a helybélieknek, hanem a mosott agyú és bekötött szemû maradék-magyarországiaknak is.
A köpeci klasszicista épület felújításának titkaiba Urák István, a helyi általános iskola igazgatója avatott be. A biológia szakos igazgató az első érdeklődő kérdésre az iskolatörténet általa készített, rövid összefoglalóját máris kinyomtatva adta a kezembe. Az iskolatörténetet Köpec egykori helytörténész iskolaigazgatója, Gáspár József nyolckötetes, kéziratos monográfiájára alapozza. Csak ámulni lehet a megbecsülésen, amiben Gáspár tanító úr monumentális munkáját leszármazottai részesítik. A kézirat igényesen sokszorosított és tartós borítékba foglalt hasonmását néhány példányban őrzik, ezek közül egy sorozat az intézmény könyvtárába került. Hinni merjük, hogy előbb-utóbb a meglévő vállalkozó kedv mellé pénz is kerül, hogy Gáspár József munkája nyomtatásban is megjelenhessen.
Urák István naplóíró elődjére alapozott vázlatos iskolatörténetében olvashatjuk:
Ennek a Hoffmann Géza bányaigazgató által épített kúriának történelmi jelentőségû múltja van. Az első világháború idején kórháznak volt berendezve. Ide szállították a kőhalmi csaták áldozatait. Az 1920-as és a ?30-as évek első felében, mikor még nem volt az óvodások és iskolások számára elégséges osztályterem, ez az épület nyújtott akkor is éveken át szállást a tanulóknak. Számos kulturális rendezvénynek adott helyet az épület tágas előcsarnoka az ifjúság mûsorainak rendezésében. Az 1950-1956-os években a bányavállalathoz helyezett munkaszolgálatos katonák kaszárnyájaként több mint 300 főnyi legénységnek adott szállást. Az épület jobb szárnyát öt évtizeden át használták egészségügyi és állat-egészségügyi központként, valamint a mezőgazdasági termelőszövetkezet raktáraként.
Az iskola Köpeczi Sebestyén József nevét fogja viselni.
Az utolsó mondat megüti az ember fülét: a PHARE-támogatásból megújult, nagy értékû épület és Köpeczi Sebestyén József neve Erdővidéken ritka módon talált egymásra, egyik eleve feltételezi a másikat, méghozzá olyan nyomatékkal, amely nem teszi kétségessé az illetékesek számára a döntés meghozatalát, hogy a névhasználatot törvények alapján is lehetővé tegyék. A megyei tanfelügyelőség szemmel láthatóan büszke az épületre - az itt látható felvételt Keresztély Irma főtanfelügyelő készítette -, úgyhogy a megye egyik reprezentatív létesítménye, a Köpeci Keopeczi József Általános Iskola az európai hírû heraldikus nevének homlokzatára írásával az intézmény rangját és hírnevét öregbítve az erdélyi szellemiség címertani csúcsteljesítményét is népszerûsíti. Ez különösen aktuális napjainkban, amikor a törvények lehetővé teszik a címerhasználatot, s a mi esetünkben Keopeczi Sebestyén József címertani és esztétikai mércét állít az európai keresztény kultúrkörhöz tartozó, bármelyik náció szakemberei számára.
Az épületfelújítás, az iskolai és közmûvelődési rendeltetés egymást kölcsönösen kiegészítő együttese modell értékû lehet, különösen az erdélyi helyi önkormányzatok és a megyei illetékesek számára.
A történelem során annyi bajt idéző Köpec a bajok egy részét ezzel az épülettel is a históriai helyére tudja tenni. Én ennek jelét látom abban is, hogy az Erdővidéki Napok köpeci rendezvényei ennyire jól és a tágabb térségeket is elérő visszhangúra sikerültek, s az épület, úgy tûnik, akkora vonzerőt gyakorol, hogy az új oktatási és kultúrközpontban a helybéliek mellé telepednek a szomszédos települések érdeklődői is.
Vajha az új tartalmakkal telítődő közmondásaink Köpec esetében felvehetnék azt a jelentést is, hogy baj volt Köpecen.
Sylvester Lajos
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2004-12-16: Archívum 2003–2007 - :

Hírsaláta

2004-12-16: Archívum 2003–2007 - :

Irodalom: Pusztulás