Az ártatlan emléktábla-avatásnak indult, majd mifelénk szokatlan hevességû nacionalista tüntetésbe torkollt tegnap délutáni esemény csak az alkalomra véletlenszerûen összegyûlt magyarság józanságának köszönhetően nem fajult a tettlegességig. Hogy mégis 2004. december 16-a Sepsiszentgyörgy ,,fekete márciusaként? vonul be a történelembe, azt a barikád túlsó oldalán levők átlagéletkora indokolja: a felbújtott, immár másodszor kivezényelt, most már végképp megrontott iskolások jelenléte. Azoké a tájékozatlan gyerekeké, kiknek sejtelmük nincs arról, kinek emléktáblája felhelyezése ellen agitálnak hevesen, az igazgató által szétosztogatott papírlapokat lobogtatva, a szájukba rágott szlogeneket ordítva, s miként láthatták a tévében, eltorzult arcot magukra öltve. Tizenéves gyerekek, kikben a nacionalizmus csírája most fogant meg, sőt, vert erős gyökeret - s ezért a felelősség nem őket terheli. Politikai bábokká váltak, de még csak meg sem fordulhat fejükben, hogy ellenkezzenek, hogy ellenszegülhetnének, mert hiszen annyira éretlenek még. Ami körülöttük, velük történik, annak következményeit leszûrni sem tudják, mint ahogy annak sincsenek tudatában, hogy most lettek eszközemberekké, mocskos politikai céloknak teljességgel kiszolgáltatottakká. Mélységesen erkölcstelen dolog ilyképp ki- és felhasználni őket, kétségtelen. A sarokba szorított állat sem tesz ilyet, az végső elkeseredésében támad, legalább utolsó perceiben megízlelné még a dicsőséget; a veszett kutya, világéletében otthontalan eb talán, ha képes hasonló cselekedetre, megmar mindent és mindenkit maga körül, fertőző nyálával befröcsköl élőt és élettelent, magával rántva a pusztulásba környezetét. Vagy még inkább a halálos kórt magában hurcoló elmebeteg, kinek már csak egy célja maradt hátralevő napjaira: hogy terjessze a vírust. A nacionalizmus rákfenéjét.
És a legszomorúbb az, hogy e fertelmes bûnt nem a kiátkozott Nagyrománia Párt követte el. A dalnok és mostani jobbkeze, a kincses várost háromszínûsítő, levitézlett polgármester kismiskák a még hatalmon levő, önmagukat európaiknak nevező kormánypártiak helyi nagyvezérjei mellett. Ily alantas cselekedetre talán még ők sem vetemednének, magukkal rántani a sötétbe, a butaságba, a korlátoltságba az eredendően ártatlan gyerekeket, akik szajkózzák, amire betanították őket, s titokban talán még élvezik is a heccet. Csakhogy ennyivel nem elégszenek meg, ma még csak ordítanak torkuk szakadtából, de holnap már a más véleményen levőket szájon kapják, holnapután pedig leverik nevünkről az ékezetet, szobrokat döntenek, aztán már csak egy kis lépés a pogromokig. Félünk ettől, nem testi épségünk megőrzésének okán, de amúgy is meglehetőst kilátástalannak tûnő jövőképünk foszlik szerte.
Persze, politika mindez. De olyannyira mocskossá fajult játék, amiben nekünk - s egyáltalán, minden jóérzésû embernek, legyen az magyar, román, avagy éppenséggel hottentotta - részt vennünk nem szabad. A tegnap délután történése kiáltó jel, mely fölött elsiklani figyelmetlenül - bûn. S ha politika, hát politikusainknak kell levonniuk a következtetést: ezzel a párttal, mely gyermekek keresztes hadjáratát is bevetni képes, szövetségre lépni nem lehet. Akár annak árán sem, hogy kimaradunk a kormányból. De legalább megmaradunk.
Váry O. Péter
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.