Mindig lesz annyi híve az MSZP-nek, az SZDSZ-nek Magyarországon, hogy valahogy becsusszanjanak a parlamentbe — jósoltam keserűen magamban, tehetetlenül lecsüngő kezekkel és figyelve négyévente a kampányhajcihőt.
Most eljött ismét a reménykedés ideje, eljöttek a hatalmas pénzeken megvásárolt külföldi — na nem moldovai — politikai szaktanácsadók, keverik, cinkelik a kártyákat, ugratják be a választókat, ugratják lovaikat, mint eddig is.
Most azt gondolom: talán nem lesz annyi, most már talán nem lesz annyi választójuk, hogy...
Itt állnak a tények kiterítve, és láthat, aki nem vak, mindent, érezheti a gyomrán, fázós bőrén, feje fölül elárverezett lakása láttán a Nemere-hidegségű politikai áramlatokat, szélveréseket. Eközben, s ezt is látván, itt áll egy egész nemzet kifosztva, és kíváncsian várja az idegen választási guruk újabb trükkjeit: mi jöhet még? És neveznek bennünket jobboldalnak. Miért? Hol van az a baloldal, mely zászlajára tűzte a néptömegek sorsának jobbítását? És kinyögöm emitt végre a belső nemzeti daganat fájdalmát: miért s meddig vagyunk mi ellenzékben? Medgyessy kommunista besúgó főtiszttől, de még az 1956-os szabadságharc leverésében dicsőséges Horn Gyulától, Gyurcsányon, Bajnain át eleddig a kommunista utód MSZP-ig és a végelgyengülésben bandzsító SZDSZ-ig minden kormányuk, minden miniszterük, le a bejárati kapusig mindent ellenzett itt, itthon, ami nemzeti, ami megmaradás, mindent elleneztek, ami gátat vetett volna az ő milliárdjaiknak, a külföld és fél Ázsia eluralkodásának.
Mindent elleneztek Magyarországon ezek a pártok, ami a hazai föld s hazai levegő, a fillér, a termés megmaradását jelentette.
Elleneztek mindent, s ellenzik a mi magyari s hazai megmaradásunkat. Miért minket neveznek ellenzéknek?
Nem szófejtés kérdése ez, nem, ez a magyar élet és a magyar nemzeti, a kirótt halál kérdése.
Meddig van ellenzékben árulók uralma alatt, meddig van ellenzékben az, aki dolgozni, lépni, élni akar itt? Mi vagyunk itt a bennszülöttek, a gyarmat népe Magyarországon, és ellenzékben suttyogva, bandzsítva várjuk, hadd lám, az idegen tanácsadóktól megszabott irányban besettenkedhetnek-e újból, újbóli hazugságaikkal a parlamentbe azok, akik gödröket, aknákat raktak elénk, bennszülöttek elé, ha lépni akartunk. Igaz, én csak 22 éve taposom itt a földet, és az elveszejtésre szánt nemzet útját igyekeztem mindig mindenütt egyengetni, legalább a megértés, a tájékoztatás szerszámaival.
Akik a létünket, kenyerünket, fedelünket ellenzik, azok neveznek bennünket ,,jobboldali ellenzéknek".
Nevetséges, ha még van akasztófahumor. Mert hóhér és akasztófa, az van.
Emberek, magyarok, ha úgy akarjuk, a nekünk szánt akasztófa is kivirágzik! De hát küsdeni kell, nem sírdogálni, szól Tamási Áron.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
