Gyûlnek, csak gyûlnek a panaszosok. Nem titkolják, választások előtt-után talán kicsikarható lenne elöljáróinkból ígéretük teljesítése. Jól tudják, a voksolás lejárván, s még négy esztendeig a bársonyszék kényelme számukra biztosított lévén, választott tisztségviselőink mélységes amnéziába esnek. De hadd ne keseregjünk a megváltoztathatatlan felett. Szóval a panaszosok. Konkrétan, most a 10-es törvény végre nem hajtását kérik számon. Az elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatásáról rendelkezik az ominózus jogszabály. Lehet, nem a legjobban megszerkesztett törvény ez sem, akár a földek visszajuttatására született másik három rendelkezés, ráadásul hiányos is, hiszen a természetben vissza nem adható ingatlanokért járó kárpótlásról mai napig sem intézkedtek honatyáink. De most ezt se firtassuk, képviselőink, szenátoraink más dolgokkal foglalatoskodnak, ily pórias ügyekre nem érnek rá. A panaszosok tehát. Akik sehogyan sem tudják kikaparni jussukat. Pedig annak rendje s módja szerint benyújtották visszaigénylési kérésüket, aztán hordták a különféle igazoló iratokat tonnaszám a polgármesteri hivatalokba, s ha még újabbak kellettek, hát azokat is beszerezték. Olykor nem kevés talpalás árán, olykor komoly anyagi áldozatok árán. Aztán a hivatal füle botját sem mozdítja, úgy tesz, mint hal a vízben. A hivatal, melynek élére magyarokat tettünk. S ez az igazi nagy baj. Hogy magyar a magyaron nem segít. Ez fáj igazából a panaszosoknak. Akik nem többet akarnak, mint hogy törvény szavatolta jogukkal élhessenek. Lehetetlent nem kérnek, kivételes bánásmódra nem tartanak igényt. A törvény átjátszását sem óhajtják, csupáncsak ügyük előhaladtát. Egy kis jóakaratot esetleg, amit magyar a magyarnak megadhat. Úgy, ahogyan másutt román segít a románon, hiszen jól tudják, látják, hallják, a nem erdélyi megyékben simán mennek a visszaszolgáltatások. Egyiknek szomszédja, másiknak munkatársa mondja: bezzeg az ország más részein nem kértek tőlük iratokat garmadával, elég volt a kérés, kapták vissza szüleik, nagyszüleik telkét, házát, el is adták azonmód, abból vettek itt, Háromszéken most földet, építenek palotát, s élnek úri mód. Mi meg simogatjuk nagyapáink fejfáját, csak emitt, a faluvégen, aztán kesergünk, hogy a jó mindenit ennek a világnak, s lyukas garast sem ér erős parlamenti képviseletünk, ha ők is csak üres szólamokat gyártanak, mirajtunk pedig nem segítenek. Magyar a magyaron, míg módja van rá, míg van, aki és míg akad, akin.
Váry O. Péter
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.