
Mentünk Betlehembe.
Csináltunk csillagot, betlehemi jászolt; ezüstpapírból, aranypapírból. (Voltam már angyal is, cérnavékony hangú angyal, és voltam dörmögős öregapó.)
Fehér karácsony volt. Két óra éjjel, ittunk eleget, ettünk is; fogunk között ropogott a mák, és barnállott a dió.
Topogtunk a hóban, selyemhó volt, pihés, puha, omlatag, csak a fagy pattogott alatta.
Karcsi, a beköszöntő pandúr feltolta csákóját.
- Gyerekek, ne menjünk még haza!
A Nyárfa utcán álltunk, hepehupás járdán, vályogszürke kis házak között.
Pistuka félrefordult, okádott egy picit, s a suba alól (mert most ő volt az öreg juhász) kivett egy kis üveget.
- Ne sokat, srácok!
Nem ittunk sokat. Egy kortyot s egy felet. Ki volt számítva.
- Menjünk Károly bácsihoz! - sikoltotta angyalhangon Bébi, és fehér ingét felhúzva megoldotta nadrágszíját.
Károly bácsi egy bolond ember, tehenet tartott, istállója volt, mert azt vallotta: ,,Városon minden pénzbe kerül. De legtöbbe a tej.?
Átcsaptunk a Fûrész utcán, megfürödtünk a hóban, s kacagtunk, hogy milyen eleven, süt, mintha kemencéből jönne, forró és parázs? Bőrünk alatt bolhák ugráltak, csiklandozó nevethetnékünk támadt minden lépés után.
A Károly bácsi háza kidőlt-bedőlt, majdnem hangunk alá temetődött, ahogy énekeltünk:
Mennyből az angyal?
S közben megcsipkedtük Bébit.
- Bögyörős angyal! - s ő fickándozott.
Károly bácsi borzasan kukucskált ránk.
- Mi van, pucások?
Átviharzottunk a cserépedényes konyhán, Pistuka nekitámaszkodott az ingó kerek asztalnak, amelynek közepén egy tányér búsult (rajta ez: Miskolci emlék), benne a porcelánbéka s egy félig elfogyasztott töltelékes káposzta.
Károly bácsi mosolyogva suttogta:
- Ne olyan hangosan, mert felébred Böske!
Böske a tehén volt. Tarka-piros, hûvös orrú, igazi tehén, amilyet csak falun látni.
- Isztok valamit? - kérdezte, s bort töltött, de mivel csak három pohara volt, zománcozott csuprokba.
És ittunk, ittunk Károly bácsival, ő meg simogatott bennünket, mert már ő is pityus volt. Torzonborz szakálla villogott a zsírfénytől, s az alkohol kékes színben ragyogtatta.
Eszünkbe jutott Böske.
- Menjünk a Bözsihez! - üvöltötte Karcsi, a pandúr. - Szavamra, menjünk a Bözsihez!
- Naa? nem szabad felzavarni? - tiltakozott szelíden Károly bácsi.
Szavába vágtunk, és kórusban üvöltöttük:
- Menjünk a Bözsihez! Lássuk a jászolt!
Károly bácsi vidoran, mámorosan tette szakállára bütykös ujját.
- De csendesen, pucások, mert kiheréllek! - és a sarokból, ahová nagyon sok rongy volt összegyûjtve, előkereste a viharlámpát.
Párállott az istálló. A jószág gőze meleg nyirokkal, tapadó hővel töltötte meg a papírvékony falakat. De azért hûvös volt, a széna deres, fehér, mint künn a hó.
Böske aludt.
Nem is zavartuk fel.
Leültünk, ki hova tudott, s álmosan unatkoztunk.
Susogva szólott ekkor Pistuka.
- Játsszunk jézuskát!
Karcsi felugrott a földről, s letette a csákót.
- Príma! Befekszem a jászolba?
- Nem, én leszek Jézuska! - sivította Bébi, s húzni kezdte angyalingét.
- Majd sorba, mint a kenyérnél! - lökte hátra az erőszakos pandúr, s elheveredett a jászolban.
- De itt csak egy barom van? - kotnyeleskedett Bandikó. Egymásra néztünk. Így nem igazi, csak egy barom van?
Karcsi felült a szénaágyon.
- Bandi, Pistu, Bélus, ti most barmok lesztek?
- De felváltva! - kiabáltam. ,,Felváltva!? - mondták utánam Pistukáék.
- Felváltva? - egyezett bele Karcsi, és visszafeküdt.
Négykézlábra ereszkedtek a jászol körül, és lehelni kezdtek. Olyanok voltunk így, mint térdre rogyasztott imádkozó agyagszobrocskák. A finom fehérség, amely átlengte az istállót, szemünk gyûjtőlencséjében pihent meg.
Elkezdődött a szertartás.
Én lettem a három királyok egyike.
- Károly bácsi legyen a jóisten! - mormolta Bélus. - Szakálla is van?
Károly bácsi azonban már hortyogott. Térdére hajtotta fejét, és álmodott a küszöbön.
- Ó, csúnya ő jóistennek? - cincogta Bébi. - Most én leszek a kis Jézus! - s áttetsző angyalingét meglobogtatta a pisla lámpafényben.
Beleugrott a jászolba. Karcsi már-már elszundított, de dühödten felkönyökölt, és pofon vágta az új-Jézust. A Jézus-jelölt orra véres-maszatos lett, és sírt, kornyikált, ami igazán nem volt hozzá méltó.
- Nem is vagy igazi! - süvöltötte. - A kis Jézus pucér volt! - szeme szikrát szórt, majd hirtelen azt mondta: - Vetkőzz le!
Karcsi megdörzsölte a szemét.
- Gyere ide, apus, ne hidd, hogy irigylem! - s kikecmergett a jászolból.
Bébi a helyére feküdt.
Most meg már mi kezdtünk kiabálni.
- Vetkőzz le, Bébi! Úgy lesz igazi!
Bébi mordult egyet, két-léc-lábát áttette a jászolfán, s azt mondta:
- Aki meg akar hûlni, dögöljön le! - s ezzel már ki is ugrott, mert kezdett nagyon hideg lenni.
Bélus leheveredett a földre.
- Jó nekem itt is? - Aludni vágyott.
Pistuka a Böske oldalához támasztotta fejét, a pilláit lehunyta.
Karcsi a jászol alá bújt.
Én a Károly bácsi térdére dőltem.
Jézuska nélkül maradt a jászol.
?S mikor már mindenki aludt, félálomban még láttam, Karcsi kikúszott a jászol alól, körülnézett, és belefúrta homlokát a szénanyoszolyába.
Csak Böske mosolygott ezen, álmában megnyalva szája szélét, mert én közben már édes karácsonyéji álmomat aludtam.
1956
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.