
3.
Szétszéledő földek
A ,,mégis mozog?-nak egy kevésbé örömteli esete, ahogy a demográfiailag jobban álló környező települések vagy még messzebbről érkező idegenek nagy darabokat kanyarítanak ki maguknak az aldobolyi határból. Erről magyarázza Imreh József:
- Főleg az Olton túli Luncáról valók, a farkasvágóiak vásároltak nagyon sokat fel. Szorgalmasabbak, mint a mi magyarjaink. Nézzünk szembe a tényekkel: székelyeink egy része elzüllött. Az ottaniak istenfélőbbek is, vallásosabbak és szorgalmasabbak. Tessék elképzelni, most három-négy éve nekiláttak kiskaszával, és hektárszámra a szénát lekaszálták. Nálunk akinek 20-25 árja van, az már reszket, hogy kaszálógépet vegyen. Régen is ez volt. Akkoriban Doboly határa sokkal kiterjedtebb volt, de már a kollektivizálás előtt sok földet eladtak a lunkaiaknak és a vámoshídiaknak (Podu Olt). Igazság szerint ezeknek pénzük is inkább volt, Brassóhoz is közelebb feküsznek e falvak. A mi embereink kacagták őket, hogy nyáron délben is hideg puliszkát, egy kis hagymát és olajat ettek - mégis ők vitték többre. Ugye, a prázsmári posztógyárban pénzkeresetre tettek szert, otthon állatokat tartottak, s érzésem szerint, valahogy törekvőbbek is. Farkasvágó és Vámoshíd javára Doboly hatalmas területet vesztett el az idők folyamán. A mostani földreformkor is mi történt: a vámoshídiak, még korábban vásároltak nálunk az erdő alatt, ahol inkább hozzáfértek, mert azt adták el a dobolyiak, s amikor most kimérték neki, azt mind a falujukhoz közelebb fekvő jobb földeken kapták vissza. A hatóságok is kezükre játszottak, ugye. Ez is benne van a pakliban.
Így került át Brassó megyéhez egy csomó jobb dobolyi szántó. Imreh József gyermekkori emléke:
- Ha valakinek, Aldobolynak eladó földje volt, a lunkai ortodox pópa a templomozás után kihirdette, hogy itt és itt birtokot lehet vásárolni. Megszervezték hát a tájékoztatást is a hitelnyújtás mellett. Az egyház feladatának tekintette. Ráadásul nálunk a faluban azt mondogatták: az itteni gazdagabbak szívesebben adták el a lunkai vevőnek, mint az itteninek, nehogy munkaerőt, napszámost veszítsenek.
A fentiekhez 60 valahány éve a faluban lakó Deák József nyugdíjas tiszteletes (kilencvenedik évét tapossa) saját megfigyelései alapján hozzáfûzi: a vágóiak, vámoshídiak az ún. külső határban kezdetben bérelték a dobolyiak által felhagyott szántókat, utóbb ipari s egyéb jövedelmükből megvásárolták azokat, most meg sajátjukként kapták vissza. S ha tehették, költöztették át a kedvezőbb fekvésû határrészekre.
Mindebből a riporter csak arra következtethet, Aldoboly saját lakossága indokoltan fogna össze, ha megtenné, hogy határából megőrizze, ami még maradt. Deák József ezzel kapcsolatban jegyezte meg, mikor a minap felkerestem:
- Elkótyavetyélnek sok gazdaságot. Itt az Opra-féle bennvalót vette meg egy lunkai gazda, a környéken pedig sorra vásárolja fel a földeket a külső határban, kezdetben kétmilliókért jutott hozzá. Fontos lenne, hogy megtartsuk magyar kézen, de nincs, aki foglalkozzék vele. A külföldi segélyek mire valók, ha nem erre is? Rám bízta itt egy ismerős nyolc hektár kezelését, arra is tettek vásárlási ajánlatot. Nem eladó, kiadni viszont nem lehet, ugarban kellett hagynom. A külső határt nem mûvelik a vaddisznók miatt, ez alacsonyan tartja az ottani földárakat, annál könnyebben jut hozzá a spekuláns. Ki bolond, hogy potom pénzen ne vegye meg azt a hektárt, ha egyszer alig kerül neki valamibe! Amin pár év múlva többszörös áron adhat túl! A községnek kellene megszerveznie a termésvédelmet, mindjárt meggondolná, eladja-e, aki ma csak azt nézi, hogyan szabaduljon a földjétől.
Ezekkel az ötletekkel felfegyverkezve kerestük fel a községházát, hogy meggyőződjünk arról: a választott tisztségviselők hogyan is vélekednek minderről.
Kibogozandó gubancok
Az illyefalvi polgármesteri hivatalba a földforgalom hivatalos adatai kedvéért tértünk be, ám hamarosan kiderült, többre megyünk, ha a fiatal és ötletdús, a júniusi helyhatósági választásokon mandátumhoz jutott polgármestert a község adottságai és saját tervei felől faggatjuk. Illyefalván már jóval a választások előtt kitapintható volt, hogy egy dinamikus, kiforrott elképzelésekkel jelentkező új csapat lépett a közélet szorítójába, melynek magyar polgári szövetséges polgármesterjelöltje, Benedek Huszár János végül győzelmet aratott. A fiatal polgármester, aki alapvégzettségére nézve különben magyar-néprajz szakos tanár, tapasztalt mezőgazdasági szakembernek számít, svájci továbbképzésen vett részt a gazdásztanfolyam elvégzése után, s éveken át a LAM Alapítvány tangazdaságát vezette. Nos, tőle előbb az aktuális földreform végrehajtásáról, a földtörvények alkalmazási stádiumáról kértünk pillanatfelvételt, mivel a helyzetet, a kialakuló földpiaci forgalmat alapvetően ez határozza meg. Beszélgetésünk második részében sort kerítünk az alapvető tulajdonváltást, a reprivatizációt követő földvásárlások fő irányzatainak boncolgatására is.
Karácsonyi, alias választási ajándék: birtoklevél ingyen
- Eladni nyilván csak azt lehet, aminek az ember a tulajdonjogát birtoklevéllel igazolja. A földreform alkalmazása akadozva haladt, évtizednél többet ölelt fel eddig, ezért is burjánzott el a zsebszerződésekkel kötött üzletek divatja, bár nem állítom, hogy ez lenne az egyedüli ok. Tény, a tulajdonátruházás módozatainak kifundálásában nem akármilyen találékonyságot szültek az átmeneti viszonyok. A községháza a hivatalos adásvételi szerződéseket veheti tudomásul vagy kérheti számon. Ezeket birtoklevél segítségével tanácsos megkötni. Kiosztották-e már?
- Az 1991/18-as földtörvény úgy szabályozta a kérdést, hogy azokat a földterületeket, melyekre a tulajdonjogot visszaállították, el lehet rögtön adni, viszont azokat, melyekre a tulajdonjogot akkor állapították meg, csak a bejegyzéstől számított tíz év múlva lehet áruba bocsátani. Miről van szó? Azokról az ötven árakról, melyeket olyan volt kollektivisták kaptak, akiknek vagy nem volt földjük, vagy fél hektárnál kevesebb földdel léptek be, illetve ide sorolhatók a forradalmárok és különféle egyéb speciális juttatások kedvezményezettjei is, a traktorállomások személyzete. Érdekes, hogy egyes közjegyzők a tíz évet a birtoklevél kiállítása dátumától, mások a telekkönyvi bejegyzés időpontjától számítják, ki így, ki úgy jár el. A konfúz helyzet másik oka, hogy a birtoklevél - román neve jól kifejezi ezt - jogcímet jelent a birtoklásra. Erdélyben és Bukovinában a másfél évszázada fennálló telekkönyvi rendszerből kifolyólag a tulajdonjog végleges és visszavonhatatlan igazolása telekkönyv által történik. Ezért volt igaza a sajtónak, amikor meghúzta a vészharangot e rendszert felszámolni kívánó új törvény megjelenésekor, mely jogszabály a kataszteri hivatalnak utalná át a telekkönyvet. Az ügyvédi kamara elnöke, Rozsnyai Sándor is tiltakozott a nemkívánatos újítás ellen. A telekkönyvi igazolás volt eddig az egyetlen olyan tulajdonbejegyzési forma, melyet hitelfelvételkor jelzálogként elfogadtak a bankok. A birtoklevél nem. Az legfeljebb jogcímet nyújt arra, hogy az így megállapított tulajdonjogot véglegesíthesse a polgár a telekkönyvi bejegyzés által.
- Eme erdélyi és európai intézményt valóban meg kellene menteni. No de bár a birtokleveleket kiosztották-e Illyefalván és két falujában?
- Kilencven százalékukat kiadtuk, illetve átvették már. További 50 megjött a kataszteri hivataltól, s azért nem kézbesítettük még, mert a legutóbbi időkig fizetni kellett érte. A Hivatalos Közlönyben november 24-én megjelent kormányrendelet eltörli az illetéket, a jogosultak ingyen átvehetik.
Kusza viszonyok - a tisztázás igénye
Magára vessen, aki tehát most sem jön érte. De ami a három falu határát illeti: üti-e a széle a hosszát? Belefértek-e az igények a létező területekbe, történtek-e csalások az osztásnál, ahol a préda megszerzésének reménye felcsigázhatta a mohóságokat?
- A gond tehát nem az, hogy nincsenek kiadva a birtoklevelek, hanem az, hogy a földosztás során felmerült objektív és szubjektív akadályok komoly bonyodalmakat okoztak. Ilyen volt például az, hogy a község mezőgazdaságilag hasznosítható területe 1990-ben négy fő tulajdonos birtokában és kezelésében volt, nagyobb része a téeszében, három továbbival pedig a megyei legelőgazdálkodási vállalat, az uzoni állami gazdaság (Sol-Lact), illetve a szentgyörgyi Horticom rendelkezett. Az igények kielégítéséhez azonnal hozzáláttak anélkül, hogy tekintettel lettek volna arra, hol feküdt eredetileg az örökhagyók birtoka. Nagy zavar támadt. Egyrészt azért is, mert a parcellák kiosztását az ötven árak kimérésével kezdték. Illyefalván adva volt egy szisztematizált, csatornázott és nagytáblásított mezőgazdasági szántóföld - persze, hogy itt volt a legkönnyebb az ötvenáras parcellák kimérése. Mihelyst ezt végrehajtották, kimérték az akkor még téesztag újbirtokosnak, illetve a gép- és traktorállomások alkalmazottainak az ötven árakat - abban a pillanatban fölrúgták azt az elvet, hogy a régi helyen adják vissza a többinek, ami járt neki. Alkalmazhatatlanná vált az, amit a törvény is ajánlott, hogy ,,rendszerint? ott mérjék ki, ahol eredetileg feküdt. Ez pedig, mint a dominóeffektus, sorra fölborított minden egyebet. Az említett három vállalat egymás után szûnt meg, ezzel párhuzamosan kapták vissza az emberek azokat a földeket is, de az eredeti helyen való visszaszármaztatást már alig lehetett alkalmazni, bár a 2000/1-es törvény ezt megerősített formában szorgalmazza. Megtörtént az is viszont, hogy a 18-as törvény alapján már kiosztott földre az 1-es, a telekkönyv alapján mást helyeztek birtokba, a tulajdon-visszaállítás tehát jogsérelemhez vezetett, s akiket így megfosztottak jussuktól, már nem volt, ahova helyezni.
- Egy felső-háromszéki faluban a hasonló vitákra az új polgármester kijelentette: hülye lennék, ha a földek újramérésébe kezdenék. Elutasította hát, hogy az elődei által elvégzetteket - összekuszáltakat - felülvizsgálja, nem utolsósorban azért is, mert áttekinthetetlen összegubancolódottság jellemzi a viszonyokat. Lát-e valamilyen megoldást?
- Én radikálisan szeretnék eljárni. Ezen azt értem, szeretném, ha a községi tanács jóváhagyná egy olyan hitel fölvételét, melyből finanszírozni lehetne a község egész mezőgazdasági területének topográfiai felmérését. Mert senki nincs meggyőződve arról: a papíron feltüntetett 2140 hektár valóban létezik! Egy nyilvántartási adat, mely a téesztől származik, az adta át a földosztó bizottságnak, de melyből nem vonták le a levonandókat. Nem ütötték ki például a ?70-es, ?80-as évek területrendezései során az Olt két oldalán több kilométer hosszúságban épített gátak által elfoglalt területeket, nem vonták le az új csatornázási rendszer által felölelt jó pár hektárt, az új úthálózat területeit. Amikor nagyparcellásították ugyanis a területet, több tíz kilométeres csatorna- és úthálózatot építettek, a kanális legalább négy méter széles. A volt főmérnök elmondása szerint ráadásul a kollektív gazdaságot arra kényszerítették a nyolcvanas években, hogy évente tíz hektárral bővítse a szántóterületet, s ezt papíron mindig teljesítették is. Valójában valami hat-hét éven át legfeljebb évi egy-két hektáron irtottak bokrot vagy csapoltak le pangó vizeket, van összesen mondjuk tíz hektár nyereség, de jelenteni 60-70-et is jelenthettek, azt az iratokba bevezették, holott töredéke van csak meg. Mi tehát egy akkora hektárszámot akarunk kiosztani, mely biztosan nincsen meg. Kiderítendő, mennyi hiányzik belőle.
A kérdés másik oldala: topográfiai felméréssel tisztázható az is, ki mennyit használ, s kell egy számítógépes nyilvántartás, egy telekkönyvekig visszamenő kutatás arról, ki kapta ki esetleg többször ugyanazt, illetve ha egy örökhagyó után több örökös vette ki egyazon területet többször.
- S ennek mind végére kíván járni? - kérdeztük némileg hitetlenkedve.
- Ez három-négy éves munka - jelentette ki Benedek Huszár János, s mikor megjegyeztük, ebbe akár bele is lehet bukni, hozzátette: nem az a szándéka, hogy húsz évig polgármester maradjon, hanem hogy vállalt feladatát végrehajtsa.
Riportunkat további izgalmas tervek, például egy nagyszabású tagosítás céljának ismertetésével és - tulajdonképpeni témánkra térve - a földforgalom terén tapasztalt visszásságok feltérképezésével folytatjuk.
B. Kovács András