Nemzet-nemzetiség: Szabad-e örülni a Kárpátok alatt?

2004. december 29., szerda, Archívum 2003–2007

Terjedelmi és szerkesztési okokból nem közölhetünk teljes egészében minden hozzánk befutó levelet, a szempontok sokféleségét az alábbi szemelvényekkel érzékeltetjük.
Kettős állampolgárságot akarok, mert magyar vagyok, és bár nem akarok átköltözni, szavazni akarok, hogy ne legyenek többé ilyenek a magyar nép vezetői, mint Kádár, Horn Gyula, Gyurcsány. Minket nem kell szeretniük, de Szent István Magyarországát igen. Maradjanak a bolsevikok kicsinek, de mi nem kicsik akarunk lenni, hanem nagyok, mert ha kicsik lettünk volna, nem lennének nagy íróink, költőink, zeneszerzőink, Nobel-díjasaink, olimpiai bajnokaink. Minket nem neveltek, nem nevelhettek át, mert mi nem voltunk kicsik, megmaradtunk 84 év után is magyarnak a szülőföldünkön. Adyt parafrazálva megkérdezném, hogy szabad-e örülni a Kárpátok alatt? Azok tudnák megmondani, mit jelent számukra a magyar nyelv, magyar beszéd, akik a szórványban évekig sóvárognak utána? És szabad-e dühösnek lenni a nemmel szavazókra? Jómagam Daruváron születtem, Horvátországban, fel is vehetném a horvát állampolgárságot, mert az minden, nagyvilágban élő horváton kívül azoknak is kijár, akik ott születtek, és a más országban élők is szavazhatnak, a horvát állam megbízik a saját polgáraiban - de én magyar állampolgárságra vágyom, nem akarom becsapni sem a horvátokat, sem magamat. Trianonban nem kérdezték meg a határon túli magyarokat, de nemrég a MÁÉRT-en minden határon túli magyar vezető ,,igennel? szavazott, és akárhány járókelőt megkérdeztek, egy se mondott nemet. Ez (mivel a kismagyarországiak annyira szeretnek számolni) négymillió igen szavazat, plusz másfél millió Kismagyarországról, ami jócskán túlhaladja a 2 080 000-es küszöböt: az ügydöntő népszavazás eldőlt, tessék beteljesíteni!
(Vecseri Gyula, Szabadka)
2004. december 5-e fekete betûkkel vonul be a magyar történelembe. A népszavazás eredménye rendkívül kedvezőtlen és lesújtó a határainkon kívül élő magyar ember számára, és úgy gondolom, semmmivel sem magyarázható. Az anyaországban élő emberek rendkívüli tájékozatlanságot árulnak el magukról - tisztelet a kivételnek, mert azért akad. A határainkon kívül élő magyarok kettős állampolgárságának megadása nem pártpolitikai ügy, nem anyagiakon múló kérdés. Ez nemzeti ügy. Trianonról az elszakított országrészek magyar lakói nem tehetnek, hovatartozásukról a fejük fölött döntöttek szégyenletesen. Pápakovácsi a népszavazáson 75 százalékos igent produkált, ezzel is jelezve együttérzését erdélyi, vargyasi barátainkkal, akikhez testvérkapcsolat is fûz. Jómagam mégis szégyellem magam az ország és a nemmel szavazók helyett, de hát ez számotokra nem vigasztaló. Bízom a dolgok jobbra fordulásában, s lesznek szebb és fényesebb napok a magyarság életében - persze ehhez nagyon sok mindenkinek meg kell változnia a közéletben az anyaországon belül. A két település közötti barátságot, jó kapcsolatot, amennyiben jónak látjátok, továbbra is fenn kell tartani. Ez a szomorú esemény nem szabad hogy zavart okozzon olyan magyar emberek között, akik megértik, tisztelik, becsülik egymást.
(Agg Sándor, Pápakovácsi polgármestere)
Legfájóbb, hogy Gyurcsány szelleme is megfertőzi életünket a nemre való buzdításaiban. SMS-t kapunk, a sajtóban olvassuk, tévében látjuk, hogy NE énekeld a Himnuszt, NE taníts magyarul, NE beszélj magyarul, NE tartsd meg a magyar igazolványt, NE vásárolj magyar termékeket, NE engedd be te se magyar testvéredet, tagadd ki őket! NE, NE és NE! Hát ezen az úton NE TOVÁBB, mert én nem vállalok közösséget a negativistákkal. Az én magyarságtudatom, énem legféltettebb értékei nem attól függőek, hogy elfogadnak-e vagy sem - fáj ugyan a kitagadottság, ám Dsida Jenő gondolataival azonosulok: ,,de így zeng most a trónjavesztett / magyar Isten parancsa bennem / s én nem tagadhatom meg ?t / mikor beteg és reszkető és nincs többé hatalma / mikor palástja cafatos és fekvőhelye szalma?. És miért lennénk mi reményvesztettek? Mikor az igazság a mi oldalunkon van, és velünk vannak őseink máig világító nagy szellemei? Minket kötelez a múltunk, hûnek maradni értékeinkhez. Nemzeti imánkról pedig nem fogunk lemondani, nem Gyurcsánytól kaptuk. (Gáll Emese)
Nagyot dobbant a szívem, amikor a kettős állampolgárság ügyében indított aláírásgyûjtésről hallottam, magam is nekiláttam. Először íveket kellett szerezni, azután híveket - ez nem ment nagyon nehezen, de sokan tőlem hallottak először az ügyről, s bár aláírtak, nem tudtam, szavazni fognak-e. Végül összejött a megfelelő számú támogató, vártuk a szavazás időpontját. Hova küldjem az íveket? - ez volt a következő kérdés. Úgy kellett mindent összevakarni, amit az ügy fontossága miatt furcsállottam. A tévécsatornák is teljesen mellőzték a kérdést, és nem volt nehéz rájönni, hogy ez hivatalból senkit sem érdekel. Amit elértünk, saját erőnkből értük el. Sok emberrel beszélgettem, kivétel nélkül azt mondták, hogy szeretik a kinti magyarokat, de úgysem tudnak segíteni, nem fog sikerülni. Erre jött az ismert förtelmes kormánykampány... Hallottam pró és kontra érvekről, beszéltek rosszul feltett kérdésről, különféle érzékenységekről, igazságnak tûnő féligazságok, számok, százalékok pörögtek, környezetemben azonban csak szeretetet és nagyrabecsülést tapasztaltam az erdélyiek iránt. Pedig köztünk is van kisnyugdíjas, súlyos adósságtól görnyedő középkorú házaspár, minimálbéren tengődő pályakezdő fiatal, egyetemista, jómódú polgár, és mind azt kérdeztük: ugye meglesz? December 4-én alig aludtam - a folytatást tudjuk. Sírtam, és sírtunk sokan. Telefonon hívtuk egymást, és csak annyit tudtunk belenyögni, hogy SZÉGYEN! És ennek a rémálomnak a hatása alatt állok most is. Istentől egyet kérek ezek után: ne fordítson egymás ellen bennünket!
(Harmatné Kincses Zsuzsanna, Pécs)
A kudarcot ki-ki vérmérséklete, intelligenciája, neveltetése szerint éli meg. De hogy odáig jusson egy ember vagy csoport, hogy saját nemzeti jelképeit tagadja vagy gyalázza meg, az már sok! Ily méltatlan módon fogadni bármilyen vereséget egyenlő az árulással. Hiszen azok az emberek, akik ily szélsőségesen válaszoltak az anyaországi elutasításra, a visszavágás ürügyén önmagukat tagadták meg, önazonosságukat tapodták sárba. Az elkeseredettség nem szabad hogy összetiporja önbecsülésünket, mert ezzel csak azok malmára hajtjuk a vizet, akik el akarnak veszíteni minket. A mi magyarságunk nem attól függ, hogy az anyaországiak akarnak-e minket vagy sem. Mi nélkülük is magyarok vagyunk és maradunk. Miért kell arcul csapnunk önmagunkat? Jó lesz, ha csillapodnak a kedélyek, és nem sietünk azonnal visszaütni. Becsüljük meg Népszellemünket, mert igen nagy szüksége van ránk ebben az ínséges időben. Az idelátogatókon pedig ne álljunk bosszút, mert bizonyára ők azok, akik igennel szavaztak. Tény, hogy a nemzettudat romokban hever, de vajon mi, határon túli magyarok jobban állunk ezzel? Nincs-e közöttünk is nemzettagadó? Bizony előfordulhat? Miért volt szükség a népszavazásra? Hogy tudjuk, hányadán állunk.Talán még nem veszett el minden, a felelős vezetők el fognak gondolkodni azon, hogy miért jutottunk ide. A gulyáskommunizmus, a mai rablókapitalizmus és a kulturális globalizáció, valamint a több évtizedes népbutítás eredményes volt. Elsorvadt a hit (ezt az egyházak tudják a legjobban), márpedig isten nélkül az ember óhatatlanul a Gonosz prédájává válik. Egyéni és nemzeti sorsunk függ attól, hogy miképpen válaszolunk a kihívásokra. Válaszoljunk méltósággal és keresztény szeretettel.
(S. Szabó Magda, Kolozsvár)
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2004-12-29: Archívum 2003–2007 - :

Elhalálozás