Amilyen az újév napja, olyan lesz az egész esztendő - igazít el a régi mondás. Ahhoz viszont, hogy ránk süssön az új esztendő első napja, el kell ûznünk a régi rosszat, az óesztendőt. A zajkeltés, ostorcsattogtatás, a csángók hejegetése mind arra való, hogy elijesszék, elkergessék az óév rossz szellemét.
Különös, egyedi sajátosságokkal gazdagodott az erdélyi - elsősorban a tömbben élő - magyarság óévbúcsúztatója, újév-köszöntője. Az általános szokásrendnek ezek a leágazásai az átkosban - illetve már ezt megelőzően, ,,amikor bennünket először kézhez vettek? - alakultak ki.
Az erdélyi szilveszterezések belső szerkezete és tartalma évtizedekkel ezelőtt hol kettévált, hol átszúrta a politikai elvárások kérgét. A kettéválás egyrészt az intézményi, vállalati ,,előszilveszterezésekben?, munkaközösségi óévbúcsúztatókban testesült meg, másrészt ,,visszavonult? a családi és baráti körök ,,hangos intimitásába?, s a fiatalok és a férfikor delén, az asszonyi érettség derekán lévők előszeretettel vonultak ki a társadalomból a természet és az archaikus épített környezet világába.
A családi és baráti körben rendezett erdélyi szilveszterezések általában kéthimnuszúakra sikeredtek.
A romániai időszámítás egy órával elébb jár a közép-európainál, ennek okán nálunk hamarabb beköszönt az új év. Városon a szomszéd tömbházlakásokból átszivárgott az éppen soros román himnusz kádenciája, de főleg a gyermekek örömére a kinti durrogtatások, a rendszerint házi készítésû petárdák az erkélyekre szólították az ünneplőket. Pezsgő pukkant az első szilveszter alkalmával is - jó alkalom volt a koccintásra-ivásra -, s így aztán a férfinépség, ha netántán még józan volt, az erkélyeken és a tömbházlakások lapos betonfödémjén kiabálta a román esztendőforduló jókívánságait: La mul?i ani!
Amire a közép-európai időszámításhoz igazodó ,,magyar éjfél? beköszöntött, az előbb még csak kapatos és józan állapotban óvatos férfiak is magukba ömlesztettek annyi bátorságot, hogy a rádiókészülékeket a legnagyobb hangerőre állítva, nyitott ablakoknál szabadon szállt a Kossuth Rádióból, máshol lemezjátszóról a magyar himnusz. Az újév-köszöntők könnyes szemmel, átszellemülten énekelték az Isten, áldd meg a magyart!, a kiskorú gyermekekre is átragadt az áhítat, valami különös varázsa volt ennek a percekig elnyúló pillanatnak, mikor a lányok-asszonyok egyike-másika sírásra fakadt, s úgy ölelgették, csókolták egymást, s akadt férfi, aki azt hajtogatta: Milyen jó magyarnak lenni!
Az átkos kor erdélyi szilveszterezéseinek politikai töltete a székely himnusz halkabb hangú éneklésével folytatódott. A ,,porlik, mint a szikla? és a ,,népek harcának zajló tengerén? különleges tartalmakkal és jelentésekkel bővült, a vers és a dallam egy nemzet sorsának katarzisos megjelenítőjévé vált, s mire az éneklők a strófa utolsó sorához érkeztek, új évet köszöntő fohászként szállt a megrendítő könyörgés és jajkiáltás: Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
A hagyomány a változó világban is tovább él. Kettős állampolgárságunk, anyaországunk pillanatnyilag nincs ugyan - majd lesz ez is! -, de vannak sok országbéli magyar és más nemzetekhez tartozó barátaink, és van két himnuszunk, van szózatunk, és annyiszor elsirattak, és mégis itt vagyunk.
Sylvester Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.