Közeledve az év végéhez, mindannyian valamiféle számadást végzünk. Szükségünk is van rá, hiszen tudnunk kell, mit értünk el a 2004-es évben, és mit tervezhetünk a 2005-ös esztendőre.
Nekünk, erdélyi magyaroknak két számadást is kell végeznünk. Egyfelől saját magunk mint szuverén személyek felé. Ezt mindenki csendben, magának végzi el, anélkül hogy erről valakinek számot kellene adnia.
Másfelől viszont készítenünk kell egy közös számadást is. Ezt viszont nyíltan kell megtennünk, hisz a készülő beszámolóban egységesen, közösségként szerepelünk, akár a bevételi, akár a kiadási oldalt tekintjük. Hogy a számadáshoz ki mekkora mértékben járul hozzá, az határozza meg, hogy mekkora szerepet vállalt önként a közösség sorsának irányításában. Nem ugyanazon súllyal kell elemeznie az eltelt esztendőt a maga és családja boldogulását nehéz verejtékkel biztosító munkásnak, a napról napra nehezebben élő nyugdíjasnak, a kilátástalanság ködében tévelygő friss végzősnek vagy munkanélkülinek, mint annak, aki önként, a közösség megbízásából vagy másként fölvállalta a közképviseletet.
Míg az előbbieknek ,,csak? annyiból áll a számadás, hogy a nehéz körülmények ellenére is megmaradtak-e annak, amire születtek, büszkén viselik-e azt a hatalmas örökséget, amelyet szerencsénk volt örökölni, addig az utóbbiaknak sokkal súlyosabb tétel jut osztályrészül a 2004-es esztendő elemzésekor.
Vezetőink, amikor elfoglalták az őket megillető - vagy éppen meg nem illető - helyet az erdélyi magyar közösség által fölemelt pajzson, tisztában kellett lenniük azzal, hogy ki emelte föl oda őket, és hogy mivel tartoznak ezért a bizalomért. Most azonban nem azokra az üres frázisokra gondolok, amelyek politikusaink szájából sûrû gyakorisággal záporoznak a gyanútlan választók tömegére, hanem pontos számadásokat várok arra, hogy milyen konkrét eredményeket értek el, és milyen áron. Természetesen, mint minden számadáskor, a pontos igények, a tervek pontos ismeretében kell beszámolni mindenről.
Mert egy dolog megfelelni a saját igényeinknek, és más egy közösség igényeinek eleget tenni. Főleg, ha a magunké szinte alig mutat hasonlóságot a közösségével. Ott pedig, ahol a két igény találkozik egymással, szinte egy esetben sem sikerült eredményt elérni. Világosabban: a faexportengedély, a földek újraállamosítása, üzleti érdekeltségek, pozíciók szerzése nem közösségi igény, azonban az önálló állami magyar egyetem, a területi autonómia (!), a magyar nyelv használatának érvényesítése a magyarlakta régiókban igen. Már túl vagyunk két kormányközeli parlamenti cikluson, most fordulunk a harmadikba, és az egyetlen eredmény, amit fölmutattak, a Szabadság-szobor fölállítása. Ez tényleg eredmény, a történelmi jóvátétel szellemében, azonban milyen áron? Beszámolójukat személy szerint nem fogadom el azon egyszerû oknál fogva, hogy esetükben a probléma forrását nagyon mélyen látom. Azok a vezetők, akik nincsenek tisztában azzal, hogy az erdélyi magyarságnak milyen jogai vannak abban az országban, amelyikben az Úr megkérdőjelezhetetlen akaratából élniük rendeltetett, nem méltók a képviseletre. Hogy is lehetnének?
Visszatérve ránk, a közösség egyszerû tagjaira, tudatában kell lennünk annak, hogy kik vagyunk, milyen jogaink vannak. Beszélnünk kell gondjainkról, sérelmeinkről, annak ellenére, hogy úgy érezzük, nem túl sokat tehetünk. Egyetlen ember tényleg nem tehet sokat, azonban a sok lúd disznót győz számunkra is aranyszabály. El kell számoltatnunk képviselőinket, és el kell távolítanunk őket, ha alkalmatlanokká válnak a feladatra. Ez létkérdésünk, hisz nem ők lennének az elsők, akik helyrehozhatatlanul rombolták nemzetünket.
Erősnek és tudatosaknak kell maradnunk ahhoz, hogy a prefektus szétziláló tevékenységeihez vagy a szervezett emléktábla-ellenes akciókhoz hasonló kereszteket elbírhassuk.
Blénessy Botond
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.