
Dolgom végeztével már éppen kifelé igyekeztem egy bizonyos lakásból, amikor váratlanul hazaérkezett a házigazda. Csakis az lehetett, mert amint észrevett, amint észrevette, hogy ki akarok surranni a hóna alatt, se szó, se beszéd, a lábam közé térdelt, és belefejelt az orromba. Így aztán engedelmesen beültem egy karosszékbe, oda, ahova mutatta. Amíg ez a házigazda spárgákat ráncigált elő a fiókból, hogy megkötözzön, arra gondoltam, mi volna, ha elmesélném neki, milyen volt az, amikor meglátogatott Aranka Brazíliából.
Akkor egész nap az ablak előtt szteppeltünk, úgy lestük, mögöttünk a szobában Gilberto Gil és Joao Gilberto szambázott, ha lejárt a szalag, hamar megfordítottuk. Estefelé bekopogott a kedves Fóris szomszéd az egyik bőrfotelével meg egy gyönyörû cserepes fikusszal. Úgy tudja, vendéget várunk, legyen, miben ülni és gyönyörködni.
Este már a rokonunkat gusztálgattuk, aki nem hasonlított senkire a családban, mert botokud indián a mamája, a vállán meg a hónalján teljesen egyforma színû a bőre. Én kenyérszeleteket kentem kolbászkrémmel, az öcsém meg teleszórta reszelt sajttal, meleg szendvicset készítettünk vacsorára. Joao Gilberto szambázott a nyitott ajtók között, mi meg az öcsémmel nagy örömmel figyeltük, hogy a mesztic Aranka kibújik rózsaszín tornacipőjéből, unzsenirt letolja a farmerét, teleengedi a zuhanyozó alját vízzel, beleáll, és anélkül, hogy lehajolna, lustán tapicskolva dörzsölgeti bokája alól a por és izzadság fekete vonalait. Néztük a rokonunk lábát, lám, mit tesz a botokud vér.
És közben össze-összesúgtunk: na és, ha az unokatestvérünk? Neki is jólesik, ha egy kicsit megtépjük. Mert igenis meg fogjuk tépni, nem bûn az. Elvégre az unokatestvérünk, nem pedig az édestestvérünk. Én saját kezûleg törültem végig a lábát, közben az öcsém kezéből etette ropogós meleg szendviccsel, és belesett a blúza alá. Alaposan körbeszaglásztuk.
Amikor tisztára törölt talpán kisétált a zuhanyozóból, beleült a Fóris szomszéd bőrfotelébe, és gyönyörködni kezdett a cserepes fikuszban, úgy mellékesen odabökte: azért egy pofára való rum most elkelne.
Erre az egyre nem gondoltunk bizony, ezért kettőbe törtünk egy gyufaszálat, és én húztam a rövidebbet. Én mentem át Fóris szomszédhoz. Épp mondtam Fóris szomszédnak, mennyire megköszönnénk, ha kisegítene egy kis rummal vagy valami más italféleséggel, amikor láttam, kis üveg rum áll porosan a konyhaasztalon. Fóris szomszéd meg éppen poros ujjait törölgeti. A kutyafáját. És a konyhában is éppen Gilberto Gil szambázott, mint nálunk, pedig Fóris szomszédnak nem is volt magnója. És mégis lejárt a szalag, és öcsém megfordította, és közben a mesztic Aranka azt kérdezte: és mi lesz, ha közben visszajön a rummal? Nem jön vissza, mondta az öcsém, mert bezárom az ajtót.
És persze, Fóris szomszéd is hallotta ugyanezeket, csitítólag simogatta a fejemet, tudta, hogy nem olyan sietős már nekem, lecsavarta a kupakot a kis üveg rumról, és töltött. Kezdetben volt valami baljós csipegető mozdulat a hüvelyk- és mutatóujjában, a hatalmas domború körmökben, de aztán amint látta, hogy egyre figyelmesebben hallgatom, hangja is megenyhült, egyre cirógatóbbá vált, és mondhatom, a végén hosszasan elbeszélgettünk.
Szóval, már-már tényleg arra gondoltam, talán ez a morcos házigazda is tanulhatna valamit, ha elmesélném, milyen jól összebarátkoztam én akkor Fóris szomszéddal. De aztán láttam, hogy azok a hetyke és magabiztos ujjai, amelyekkel a karfához kötözött, mennyire remegnek, miután kikutattak, és nem találtak semmit a zsebemben, csak azt a kulcsot, amivel bejöttem. Azokat a buta ujjakat néztem, ahogy fékezhetetlenül ugrándozva végignyargalnak a szekrényeken, az ablakpárkányokon, a falakon, hát mit is mondjak? Olyan lett hirtelen ez a vad bokszoló, mint egy eltévelyedett kicsi, nyüves borz.
Nem, nem is meséltem neki semmit, amíg eszeveszetten keresgélt, inkább úgy tettem, mintha segítenék neki. Meleg, meleg, mondtam néha, langyos, langyos. Meg: hideg, hideg.
Bodor Ádám
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.