Bajor Andor paródiáiSzilveszter: A kelyhesek Transzszilvániában

2004. december 31., péntek, Archívum 2003–2007

Tamás deák - Budai Antal szekretáriusa - lóhalálában vágtatott bé Kalotafiged várába.
- Honnét jössz, deák? - kérdezte a várkapus, miközben lecsörmölte a felvonóhidat.
A deák bényúlt veres dolmányának zsebébe, elővett egy tizenöt polturást, és a várkapus markába nyomta.
A várkapus lekapta kócsagtollas kalpagját, háromszor meglóbálván.
Mert még délután volt akkor, s a deák csak illendőségből adott ekkora várkapupénzt.
Várkapupénznek a nyolcpolturás kisbankó is megjárta, este kilenc után, mikoron már csengetni kelletett a belépőnek.
Tamás deák megemelé fekete süvegjét, melyen a három aranybojt azt mutatta, hogy sok stúdiumot megkönyvezett, és helyettes püspöki végzettsége van.
- A kelyhesek ügyében küldött Antal úr, engemet ide, társamat, Radu hadnagyot pediglen Kecelnek várkastélyába.
Míg a deák lovát elvezették, béjött Simon alkapitány, a szekretárius unokatestvére. Keményen kezet fogtak.
- Csak nem a kelyhesek ügyében jöttél? - kérdé Simon.
A deák barna szeme megcsillant.
- Éppen a kelyhesek ügyében!
Simon lehajtotta a fejét.
- Baj van? - faggatta Tamás deák. Simon félrenézett.
- Baj éppen nincs. De kettőt tegnap délben megfogatott a káptalan, bevitték láncokban, és Kispünkösd piacterén megégették kettejüket.
- Megégették? - szorította a deák kezét ökölbe.
- Nyughass, Tamás - szólt rá az idősebb -, elébb őket csak karóba húzták?
A deák nem nyugodott.
- Hát itt nincs Aranybulla? - kérdé, inkább csak magától.
Simon nézte.
- Volt - mondta fojtottan. - Négy Aranybulla volt, de mi az ennyi embernek? És egyik éjszakán kopácsolásra ébredénk. És késő volt. Kibontották a vár belső falát, és elvivék a négy Aranybullát.
- Mind a négyet?! - toppantott a deák.
- Midőn bémentünk, már mind a négyet!
- De Adhoc Diván csak van?! - kojtorgatta.
- Az Adhoc Divánon az albíró aludott, de amikor áthelyezték, a divánt magával vitte stráfszekéren - mondta Simon megbékélve.
A deák fölszegte fejét.
- Hát ilyenné lőn nálunk 1437-ben a köznek állapotja - mondá.
Simon kapitányhelyettes csillapítá.
- Ne lázongj, deák, mert megragadnak, visznek a Vajda elé, kisregecselnek az ecserneki gyesznyópiacon, aztán szalmát hintenek hátadra, és megperzselnek, amint télen szokás a békétlenekkel!
Tamás deák nem nyugodhatott.
- Hívd egybe a kelyhes mozgalom híveit, én addig bémegyek Kunigundához?
Kunigunda elpirult, amikor a deákot megláthatta.
A leány külhoni zöld posztópapucsban volt, és egy kelyhet tartott kezében.
- Te is kelyhes levél? - szólította meg a deák aggódva, mire a leány szemérmetesen bólintott.
- A bábolnai fölkelés után egy hetet itt fogok időzni. Akkoron ád szabadságot Antal úr - mondta a deák, és gyöngéden megsimogatta Kunigundát.
Azzal elsietett: várták.
A kelyhesek a vár pincéjében lappangtak, itt nem látták őket az érsek kengyelfutói és pecérei.
A vargák, szabók, ablakkeretezők gyalogpadon ültek, és egy-egy kelyhet tartottak kezükben. Gyerekember is volt közöttük, az is csak szintúgy kehellyel.
Tamás megszólítá.
- Honnét szerezted a kelyhet, te fiú? - kérdé melegséggel.
A fiú elfogódottan felelt, hisz nemrég hagyhatá el iskolájának padját.
- Én bészöktem a pispek sekrestyéjébe: ott volt öt kehely. Elvettem kettőt, maradt három?
A deák elmosolyodott.
- Ej, te gyerek, te gyerek - mondá feddően.
S azután a kelyhesekhez fordult:
- Emberek - mondá. - Cselekvés kell az új hitért, a kelyhes hitért. Harcba hílak benneteket, a népek között való testvérségért, a pispekkel való egyenlőségért, valamint a szabadságért: a libertásért!
A deák szavára csend leve, s akkor szólott egy újhitû:
- Hol a bizonyság, hogy te kelyhes vagy? Mert effélét már sokat beszéltek!
Tamás deák szeme szikrát vetett.
Haragos büszkén kapta le kehelytartó tarisznyáját, és kibontotta annak bogozatát.
Majd elsápadt, mint a holt.
Kehelytartó tarisznyája üres vala, megrabolták, hiába nézett bé.
Ki tehette ezt? - villant át rajta a gyanakvás.
A várkapus? Simon vagy szerelme, Kunigunda? Vagy az újhitûek, a többi kelyhes?
Úgy érezte, hogy szíve hasad, ha a kelyhesek már egymástól is ellopják a kelyhet.
Állt a deák, és nézett. Merev tekintettel nézett bé az időbe, nézett bé a történelembe.
A históriába nézett bé.
Kós Károly
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép