Szilveszter: Székely anekdoták

2004. december 31., péntek, Archívum 2003–2007

A szolgalegény
és az asszonyok
Talán a Hargitán innen, de az is lehet, hogy a Hargitán túl, valahol a Székelyföldön élt egy szolgalegény. Ez a szolgalegény gyermekkora óta szolgált a nagygazdák udvarházainál, és mire túljutott a katonaságon, annyira megokosodott, hogy sehol sem akarták többé megfogadni. Mert úgy megszépült, s úgy kitelt, olyan szemrevaló legénnyé fejlődött, és úgy tudott ütni a fejérnépek kezén, hogy hol a gazdasszony, hol maga a leánya lett szerelmes belé, hol meg egyszerre mind a kettő. Mire a gazda észbe kapott, már rég fel volt szarvazva, s kertjének legszebb virágszála is már ott ékeskedett a ravasz szolgalegény gomblikában. Így hát a szolgalegény évente többször is kénytelen volt gazdát cserélni aszerint, hogy hányszor döntötte fel a tejfelescsuprot. Végül annyira elment a híre, hogy a környéken már sehol sem fogadták fel szolgálni. Elment hát túl a Hargitán, ahol még nem ismerték, és ott beszegődött egy tiszteletes házához. A tiszteletesnek szép asszony volt a felesége, de a feleségénél is szebb volt a leánya. Egy okkal több, hogy Márton - mert Mártonnak hívták a legényt - béren alul is beszegődjék hozzájuk. Pedig a tiszteletes nagyon fukar ember volt, és kihasználta az alkalmat a szolgalegény bérének a leverésére, mert megsejtette, hogy valami van a szolgalegény füle mögött, ha ilyen nagy munkaidőben messzire vándorol munkát keresni. Nem is merte egy egész évre szegődtetni, csak kakukkszóig fogadta meg, vagyis addig, amíg megérkezik a tavasz.
A ravasz szolgalegény ebbe is belement. Tudta ő, hogy ahol szép asszony és szép leány van, ott ő nem fog megéhezni, ott mindent megkap, amire szüksége lesz.
Nem is csalódott. Addig sündörgött a konyhában, addig hordta be a vizet, a fát, hogy a szemrevaló szolgalegényt mind a tiszteletesné, mind a leánya megkedvelte. Attól kezdve gyöngyélete lett Marcinak. Hol az asszony, hol a lánya dugdosott neki egy-egy jobb falatot, hogy a legénynek még az inge is dorombolt örömében. A tiszteletes azonban nem azért volt tanult ember, hogy ne tudjon következtetni. Látta ő nagyon jól, hogy a legény napról napra szépül, hogy meggömbölyödik az ő konyháján, hogy túlságosan is jól megy sora. Megtiltotta hát a legénynek a konyhán való legyeskedést. Csak akkor volt szabad belépnie a konyhába, ha a tiszteletes is ott volt. Külön főzetett a legénynek különféle híg leveseket, héjában főtt pityókát, hordókáposztát, hátha ráun a rossz kosztra, és elmegy a háztól. Hanem csalódott. A legény csak megtartotta testi erejét, mert az asszony mindig dugdosott neki titokban egy-egy jókora füstölt szalonnát vagy kolbászt. Hanem az italhoz még így sem juthatott hozzá, mert azt kimondottan a fukar tiszteletes kezelte. Az ő tudta és engedelme nélkül nem volt szabad senkinek hozzányúlnia. Márpedig a legény nemcsak az ennivalót szerette, hanem a jóféle itókát is megkívánta. A pap ugyan neki is adogatott, de mindig csak egy-egy fél pohárkával, míg ő ugyanakkor egymás után két tetős pohárral is bevágott.
Egy alkalommal gabonát csépeltek a csûrben. Elterítették a gabonát a csûr padlóján, aztán ki-ki kézbe vette a cséphadarót, és elkezdték csapkodni a kalászokat. A pap kezdte a cséplést, lesújtott cséphadarójával, de a szolga csak megforgatta szerszámát, és megvárta, míg a pap másodszor is lesújt, s csak azután ütött egyet-egyet. A második ütésnél mindig megpihentette cséphadaróját a levegőben.
- Mi az, Marci? - csodálkozott a tiszteletes. - Én kettőt ütök addig, míg te egyet?
- Igen, tiszteletes uram - válaszolta a ravasz legény. - Úgy dolgozunk, ahogy ittunk. Kigyelmed két pohárral hajtott fel egymás után, nekem pedig eggyel adott. Az igazság az, ütni is kétszer üt, amíg én egyszer.
- Ejnye, de számon tartod az italt! - bosszankodott a pap, de hát a szolga erősebb volt nálánál, így nem fenyíthette meg! Lenyelte hát bosszúságát, és hogy szolgáját megengesztelje, így szólt hozzá:
- Eredj be, Marci, a konyhába, és mondjad Juliskának, adjon neked még egy pohárral abból a jóból.
A szolga szót is fogadott gazdájának, és egy szempillantás alatt bent termett a konyhában, de ott nem italt kért a pap leányától, hanem csókot.
- Eredj már, Marci! - szabódott kissé a leány. - Nem hiszem én, hogy apámuram megengedte volna, mikor tegnap is még azt mondta, hogy letöri a derekamat, ha hírbe kerülök veled.
- Kérdezd meg, ha nem hiszed! - húzta ki magát vakmerően a ravasz szolga.
A leány csakugyan kinyitotta a konyhaajtót, és kikiáltott az apjának:
- Édesapám küldte Marcit a konyhára?
- Én hát - igazolta Marcit a pap.
- Édesapám, adhatok Marcinak?
- Igen, igen! Csak siess vele, hadd csépelhessünk!
Ha már az apja is megengedte, a leány adott Marcinak azokból az édes csókokból, amelyekért Marci még a lelke üdvösségét is kockára tette volna.
Jól is ment azután a cséplés, meg sem pihentek ebédig. Délben látja ám a pap, hogy a leánya minden jó falatot belecsen a szolga tányérjába. Rögtön tudta, hogy leánya szerelmes lett a szolgalegénybe. Elhatározta hát, hogy felmond szolgájának, mielőtt hírbe hozhatná a házat.
- Te Marci - mondotta neki -, a csépléssel már elboldogulok magam is. Keress magadnak jobb gazdát, mint én voltam.
- Nem addig van az! - csattant fel sértődötten a szolgalegény. - Nem úgy egyeztünk, tiszteletes uram! Én innen addig el nem megyek, amíg meg nem szólal a kakukk, mert kakukkszóig szól az egyezségünk!
- Igen, igen, Marci fiam! Szegény az eklézsia, majd nem tudlak kifizetni.
- Annyi baj legyen! - legyintett a legény. - Szolgálom én kigyelmedet, ha kell, ingyen is.
Ettől a beszédtől a pap gyanúja még csak fokozódott. Megbeszélte hát feleségével, hogy a szolgától csak azért is megszabadítja a házat. Felfogadott egy öregasszonyt, feltaszította őt az öreg diófára, oszt megparancsolta neki, hogy ott kakukkoljon.
Akkor így szólt a szolgájához:
- Hallod, Marci! Megszólalt a kakukk! Vége az egyezségünknek! Kereshetsz más gazdát magadnak!
- Az nem lehet! - csattant fel mérgesen Marci. - Még csak ősz van. Szeretném én látni azt a kakukkot a magam szemével!
Azzal beszaladt a pap szobájába, kihozta a vadászpuskáját, és mielőtt megakadályozhatták volna, ledurrantotta a diófáról a ,,kakukkmadarat?. Az öregasszony kecskebukát vetve esett le a fáról, így a pap turpissága nyomban kiderült.
Hanem a pap makacs ember volt. Amit egyszer a fejébe vett, azt végre is hajtotta. Legelőször is Juliskát tüntette el házától. Aztán úgy határozott feleségével, hogy ha nem megy el a házuktól a szolga, akkor elköltöznek ők, persze csak úgy, szemkiszúrom módjára. Összepakolt hát egy halom holmit, megtöltött öt zsákot könyvekkel, felrakta őket a szekérre, majd bezárta az ajtókat, a feleségét is felültette a bakra, és közévágva lovainak, kihajtott a faluból.
A ravasz szolga azonban csak nem tágított tőlük, egy észrevétlen pillanatban kiürített egy zsákot, csak alul hagyván egy szélesebb könyvet, gyorsan belemászott a zsákba, a feje fölé szintén egy nagy könyvet téve, és szótlanul húzta meg magát a szekér derekában. Hanem amidőn a pap valamilyen nagy vízen hajtott keresztül, s a víz magasabb volt a szekér derekánál, a szolga ijedten kiáltott fel:
- Tiszteletes uram! Emelje fel a zsákot, nehogy belefulladjak a vízbe!
A pap szinte kővé meredt, midőn meghallotta a szolgája hangját. Összesúgott hát a feleségével, hogy a szolgájukat mindenáron elpusztítják.
Estére egy nagy víz partján háltak meg. Úgy készítették el a fekvőhelyét, hogy a tiszteletes feküdt a felesége mellett, lábtól pedig odafektették a szolgát. Az volt a tervük, hogy éjjel, mintha csak véletlenségből történne, megrúgják a szolgát, hogy belehengeredjék majd a mély vízbe. Le is feküdtek annak rendje és módja szerint, a papnak azonban fájni kezdett a hasa. Felkelt hát felesége mellől, és eltávolodott a fekvőhelytől. Hanem a ravasz szolga nyomban kihasználta a kínálkozó alkalmat, és elfoglalta a pap helyét. A visszatérő pap meg közben mindenről megfeledkezett, és lefeküdt a szolga helyére, ahol csakhamar el is aludt.
Éjfél után felébredt a pap felesége, könyökével meglökte a mellette fekvő szolgalegényt, akit férjének gondolt, s halkan megkérdezte:
- Apja, rúghatom?
- Igen, igen! - dünnyögte álmosan a ravasz szolgalegény.
Erre a papné nagyot rúgott a lábánál alvó férfin, aki szó nélkül belegurult a mély vízbe.
A világ ettől még nem dőlt össze, mert a ravasz szolgalegény mindenben pótolni tudta gazdáját. Juliska is előkerült, és olyan boldogan éltek, mintha sohase kellene meghalniok.
Ha a ravasz szolgalegény Juliskát el nem vehette volna, s ha a pap el nem pusztult volna, akkor az én mesém is tovább tartott volna.
A barát
és a menyecske
Egy barátkolostorral szemben álló házhoz új asszonyt vitt a székely legény. Mivel a két ház elég közel esett egymáshoz, a menyecske pedig szépecske vala, a kertben dolgozgató barát reggelenként átköszönt a szomszédba:
- Jó reggelt, menyecske!
Szívesen lennék a kedvese!
Erre azonban a kioktatott menyecske már hasonlóan válaszolt.
- Jó reggelt, kedvesem!
Háljunk este kettesben!
A barátnak sem kellett több biztatás, este átmászott a közkerten, bé a házba, ahol elkezdte ölelgetni a szép menyecskét. Ám abban a percben a szekrényből kilépett a menyecske férje, és megragadta a barátot:
- Mit keres barát létére az én feleségemnél?
- Jaj, édes fiam! Engem a bûnöm hozott ide. Bocsáss meg nekem, készen vagyok a penitenciára! - könyörgött esdekelve a barát.
- Jól van! - mondá a férj. - De a penitenciát magam fogom kiszabni. Áll az alku?
A barát kénytelen volt ráállni, csak hogy szabaduljon. A férj pedig becsukta a sötét kamrába, ahová előzőleg egy rossz kézidarálót meg egy zsák szemes kukoricát készített elő, aztán így szólt:
- Ha ezt reggelig megdarálja kelmed, akkor bántódás nélkül szabadon bocsátom, másként lesz haddelhad!
A megszorult barátnak mit volt mit tennie, teljesítette a kiszabott büntetést, reggelig őrölte a darát, hanem attól fogva még a fejét is elfordította, ha meglátta a menyecskét. Idő elteltével aztán az asszony köszönt rá a barátra:
- Jó reggelt, barát!
Meleg ágyam vár rád!
Erre a pórul járt barát szemét lesütve válaszolt:
- Ne szült volna anyád!
Tán elfogyott a darád!
És a világ semmi kincséért sem merte többé rávetni szemét a huncut menyecskére.
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép