Riport: Új esztendő elején az Oltfejben

2005. január 4., kedd, Archívum 2003–2007

Bodoktól Sepsibükszádig a legkülönbözőbb intézmények és személyek ajtaján kopogtattunk, kapukat nyitogattunk, és megszólalásra késztettük őket. Arra a kérdésre kértük feleletüket, hogy milyen érzéssel, gondokkal és tervekkel lépték át a 2005-ös esztendő küszöbét.
Steckbauer György alpolgármester, Sepsibükszád:
- Az csak természetes, hogy egy frissen alakult községvezetés, amely majdnem egészében kezdőkből áll, sokrétegû gondokkal-tervekkel lép az új esztendőbe. Én az RMDSZ színeiben lettem alpolgármester, s ehhez az érdekszervezethez hû is akarok maradni. A tizenegy tagú tanácsból nyolc tulipános, három pedig - miként Bács Csaba polgármester is - függetlenként nyert a választásokon. A színek már nem számítanak, jól egyezkedünk, a közösséget szolgáljuk.
Fő gondunk lesz 2005-ben is a községi ivóvízhálózat feljavítása, további bővítése. Ennek egy részét a megyei tanács által adott 500 millió lejből el is végeztük a Csíki út Szentgyörgy felé tartó részén. Folytatni akarjuk a Tusnádfürdő felőli szakaszon is. Távlati elképzelés, hogy az Olt túlsó oldaláról hozambővítés céljából átvezessük a faluba a Bőforrás vizét. Ez oldaná meg aztán igazából a vízgondot. Az már magától következik, hogy e hálózat mellé szennyvízvezeték és -berendezés is kell. Erre kell anyagi alapokat teremtenünk. Gond marad az új évben is a földgázvezetés. Lépéseket kell tennünk, mert sok család befizetett a fő- és a bekötő vezeték megépítésébe. Véglegesíteni kell még az év elején a Mikóújfalu felőli mezőhatár ügyét. Itt az a vélemény, hogy ami a miénk volt - el egészen a Szárazpatakig -, ahhoz ragaszkodunk. Nem feledkezünk meg a távlatokról sem. Visszakapcsolódunk a Csomád-Bálványos Kisrégió tevékenységébe. Ápolni tudjuk továbbra is a testvérkapcsolatokat a magyarországi Berhi­dával és Somodorral, új kapcsolat született Vasad községgel is.
- Van-e tudomása arról, hogy szó esett egy állandó jellegû hutatörténeti kiállítás létrehozásáról Sepsibükszádon?
- Hallottam róla. Szép elképzelés, annál is inkább, mert ez a település ennek az egykori iparágnak köszönheti létrejöttét. Hiszem azt, hogy túl a rohanó jelen mindennapi gondjain lesz lehetőségünk, hogy keressük egy ilyen emlékszoba létre­hozásának lehetőségét.
Gyöngyössi Anna Mária vállalkozó, panziótulajdonos, Sepsibükszád:
- Én az eltelt esztendőt a helyi falusi turizmus szempontjából, az én vállalkozásom szempontjából eredményesnek tartom. Volt számos visszatérő vendégünk, és ez a fontos, ez egyik mércéje a tevékenységnek. Igyekeztünk is, hogy modernizáljuk a panziót, erre az évre is új terveink vannak. Sajnos, elég sok levelet kaptam Magyarországról a kettős állampolgársággal kapcsolatos népszavazás után. A levélírók tudatták, hogy ott azt a tanácsot adják, hogy ha lehetséges, mondjanak le erdélyi-székelyföldi útjaikról. Teljesen értetlenül álltam az agitáció előtt. Mindenkinek azt válaszoltam gyorsan: ne gondolkozzanak, Erdélyben csend és nyugalom van. S jobb a közbiztonság, mint ott. Ezután 2005-ben is mindenkit a régi szeretettel várunk.
Keresztes Tibor alpolgármester, Mikó­újfalu:
- Mi ennek az évnek az elején szeretnénk véglegesíteni a községhatárt Málnás felől. Eleinte úgy tûnt, hogy Sepsi­bükszáddal nem lesznek ilyen gondjaink, de nem így van. Vitát képez például a Tatárút nevû dûlő. Ez a határrész 98 százalékban mikóújfalusi birtokosok tulaj­donában van, tehát majdnem az egész területe, s a bükszádiak mégsem akarnak lemondani róla. Nekünk nagy gondot okoz, mert falusfeleink ügyes-bajos dolgait - támogatások, elszántások, vadkárok - Bükszádon kell majd intézniük. Málnás felől inkább az ipari egységek helyzete gátolja a végleges kiegyezést. A területrendezési tervben két kőbánya a mi területünkön szerepel, a másik kettő Málnás területén maradna. Mi úgy érezzük, ez így volna a méltányos. Az egyezkedés még folyik. 2005 elején intézni akarjuk a föld­tulajdon körüli hiányokat, legtöbb gazdának a kezébe adni a birtokleveleket. Sok az új évi gondunk, mert a Patakszer nevû községrészen nem elég az ivóvízrendszer hozama. Ezt napi tízezer liter vízzel meg kellene növelni. S ha már van saját ivóvízrendszerünk, ez a szennyvíz-gazdálkodást is megköveteli. Készült valamikor a volt Málnás község részére egy előtanulmány-tervezet, de ezt bizonyára aktualizálni kell a mai település területére. Továbbra is gondot okoz a földgáz dolga. Pillanatnyilag többrétû, de tőlünk független és kizárólag mûszaki okonál fogva stagnál. A vezeték le van rakva, ki is volt próbálva. A nyomásnak megfelel, de még ezután kell megépíteni a nyomáscsökkentő állomást.
Radislav Erdelean községi tanácstag, Mikóújfalu:
- Én idén kerültem a tanácsba. A gondok sokrétûek. Megoldatlan a szomszédokkal a határkérdés, nem lépett előre a gázvezetés. Mint a területrendezési és környezetvédelmi szakbizottság tagja, sürgetni fogom a szennyvízhálózat kiépítését. A háztáji szemétgyûjtés ügyében személyes meggyőző munkát kell végeznünk. Meg kell értenie minden lakosnak, hogy ki kell tenni a szemetet, hozzá kell járulni az ezzel kapcsolatos kiadásokhoz. Fájdalma az a községnek, hogy megnövekedett, növekedik a munkanélküliség. A kőbányák magá­no­sítása itt is a munkaerő leépítésével kez­dődött. Ebben a hajóban voltam magam is. A valamikori hat kőbányából ma már csak kettő mûködik. Nagyon jól fogna egy olyan ipari üzem, mely a női munkaerőt használná fel. Az aktív munkaerőnek csak kis százaléka dolgozik havi fizetésért, s bátran ki kell mondanuk, hogy az Oltfejben sem a mezőgazdaságból - gyenge a talaj -, sem az állattartásból nem tud mindenki megélni. Ezen a helyzeten kellene segítenünk pályázati módszerekkel, széles körû kapcsolatokkal. Példával szolgál az a bükszádi kezdeményezés, melynek nyomán a Vár bányában egy privát kőfaragócsapat alakult, amely a hagyományőrzés mellett segít az anyagi gondokon: kb. tíz személynek biztosít megélhetést.
Márk László Gyula református lelkipásztor, egyházi rádiómûsor-szerkesztő, Málnás:
- Elégedetten kell kijelentenem, hogy sikerült megkezdenünk azoknak a feladatoknak a teljesítését, melyeket idejövetelem alkalmával tûztünk célul. Megújítottuk templomunk harangtornyát, és következne a templom, valamint az egyházi épületek, kántori lakás kijavítása-felújítása. Nem kis anyagi megerőltetést követel, de új köntösbe öltöztetnénk a régi faluháza épületét, melyre ötven évre haszonbérleti szerződést kötöttünk. Elképzeléseink szerint ez egy közösségi otthon lenne, melyben helyet kapna a gyülekezeti terem is, vagyis egy multifunkcionális teleház lehetne. Elférne itt a falusi könyvtár, és be lehetne rendezni egy falumúzeum-szobát is. A Tőkés család segítségével lépéseket tettünk az Illyés Közalapítványnál az anyagiak előteremtése érdekében. Azt a választ kaptuk, hogy a magyar kormány megnyirbálta a pénzalapjukat, és most nem tudnak segíteni. Mi további lépésekre vagyunk elszánva, s én, aki polgári eszméket is vallok, hiszem, hogy ha a Fidesz kormányra kerül, más szelek fognak felénk is fújni.
Ezzel nem merültek ki ez évi feladataink. Szeptembertől Felső-Oltfej, Málnás­fürdő, Mikóújfalu és Sepsibükszád leány­egyházközségeinek lelki gondozása is az én feladatom. Málnásfürdői imaházunkat megviselte az idő, tatarozásra szorul, és a konfirmandusok pénzt gyûjtöttek egy új szószék készítésére. A haranglábat is ki kell javíttatnunk. Nem kevesebb a feladat Mikóújfaluban sem. Ott egy önálló egy­házközséget szeretnénk létrehozni. Templomunk van, egy papi lakást akarunk szerezni, melyhez az anyagiak fele elő van teremtve. Kívánom, hogy az új évben mindenkinek legyen segedelme az Úr, hogy terveit megvalósíthassa a családon belül is. Ehhez kívánom Isten áldását.
Ifj. Sánta Ferenc gazdálkodó, Oltszem:
- A mezőgazdasággal a jövőben sem akarok alábbhagyni. A traktorral babrálunk, míg nincsen olyan hideg, s kúráljuk a jószágot. A szép lovaim, melyekről fényképet közölt az újság, most is megvannak. Itt kell az erő, itt terem a mindennapi kenyér, az élelem. Én az új esztendőtől egy jobb, a gazdaság számára alkalmasabb időjárást várok, eső formájában az Isten áldását. Ugyancsak egészséget, hogy tudjuk vinni a harcot. Ehhez, amit elmondtam, még kéne egy kicsi szubvenció is az államtól, segítsenek minket továbbra is.
Gábor Sándor, 54 éves volt téglagyári alkalmazott, Bodok:
- Tizenhét évet dolgoztam itt, a téglagyárban. A kerek katlannak voltam égetőmestere. 2004-ben megszûnt a tevékenység. A munkanélküli-segélyem is lejárt. Pénzjövedelem nélkül maradt a családom. Sajnálom, hogy megbukott a gyár, nem tudom, ki buktatta meg. Sok bodokinak adott kenyeret. Most, az utolsó felszámoláskor talán negyven ember maradt munka nélkül. Reményemet nem veszítettem el, mert itt voltak azok a vezetők, akik új gyárat akarnak építeni ide, mert erősen jó ez az agyag. Sok száz évre van itt tartalék. Azt mondták, hogy most vásárolják meg külföldről a felszereléseket, és ha engedi az idő, kezdik önteni a gyár új alapjait.
Addig is be kell osztani azt a kicsit, ami van. Hatan vagyunk a családban. Van valami földem és állatok. Egyedüli pénzforrás a tejpénz. Abból tartjuk fenn magunkat.
Lejegyezte: Kisgyörgy Zoltán
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép