Bodoktól Sepsibükszádig a legkülönbözőbb intézmények és személyek ajtaján kopogtattunk, kapukat nyitogattunk, és megszólalásra késztettük őket. Arra a kérdésre kértük feleletüket, hogy milyen érzéssel, gondokkal és tervekkel lépték át a 2005-ös esztendő küszöbét.
Steckbauer György alpolgármester, Sepsibükszád:
- Az csak természetes, hogy egy frissen alakult községvezetés, amely majdnem egészében kezdőkből áll, sokrétegû gondokkal-tervekkel lép az új esztendőbe. Én az RMDSZ színeiben lettem alpolgármester, s ehhez az érdekszervezethez hû is akarok maradni. A tizenegy tagú tanácsból nyolc tulipános, három pedig - miként Bács Csaba polgármester is - függetlenként nyert a választásokon. A színek már nem számítanak, jól egyezkedünk, a közösséget szolgáljuk.
Fő gondunk lesz 2005-ben is a községi ivóvízhálózat feljavítása, további bővítése. Ennek egy részét a megyei tanács által adott 500 millió lejből el is végeztük a Csíki út Szentgyörgy felé tartó részén. Folytatni akarjuk a Tusnádfürdő felőli szakaszon is. Távlati elképzelés, hogy az Olt túlsó oldaláról hozambővítés céljából átvezessük a faluba a Bőforrás vizét. Ez oldaná meg aztán igazából a vízgondot. Az már magától következik, hogy e hálózat mellé szennyvízvezeték és -berendezés is kell. Erre kell anyagi alapokat teremtenünk. Gond marad az új évben is a földgázvezetés. Lépéseket kell tennünk, mert sok család befizetett a fő- és a bekötő vezeték megépítésébe. Véglegesíteni kell még az év elején a Mikóújfalu felőli mezőhatár ügyét. Itt az a vélemény, hogy ami a miénk volt - el egészen a Szárazpatakig -, ahhoz ragaszkodunk. Nem feledkezünk meg a távlatokról sem. Visszakapcsolódunk a Csomád-Bálványos Kisrégió tevékenységébe. Ápolni tudjuk továbbra is a testvérkapcsolatokat a magyarországi Berhidával és Somodorral, új kapcsolat született Vasad községgel is.
- Van-e tudomása arról, hogy szó esett egy állandó jellegû hutatörténeti kiállítás létrehozásáról Sepsibükszádon?
- Hallottam róla. Szép elképzelés, annál is inkább, mert ez a település ennek az egykori iparágnak köszönheti létrejöttét. Hiszem azt, hogy túl a rohanó jelen mindennapi gondjain lesz lehetőségünk, hogy keressük egy ilyen emlékszoba létrehozásának lehetőségét.
Gyöngyössi Anna Mária vállalkozó, panziótulajdonos, Sepsibükszád:
- Én az eltelt esztendőt a helyi falusi turizmus szempontjából, az én vállalkozásom szempontjából eredményesnek tartom. Volt számos visszatérő vendégünk, és ez a fontos, ez egyik mércéje a tevékenységnek. Igyekeztünk is, hogy modernizáljuk a panziót, erre az évre is új terveink vannak. Sajnos, elég sok levelet kaptam Magyarországról a kettős állampolgársággal kapcsolatos népszavazás után. A levélírók tudatták, hogy ott azt a tanácsot adják, hogy ha lehetséges, mondjanak le erdélyi-székelyföldi útjaikról. Teljesen értetlenül álltam az agitáció előtt. Mindenkinek azt válaszoltam gyorsan: ne gondolkozzanak, Erdélyben csend és nyugalom van. S jobb a közbiztonság, mint ott. Ezután 2005-ben is mindenkit a régi szeretettel várunk.
Keresztes Tibor alpolgármester, Mikóújfalu:
- Mi ennek az évnek az elején szeretnénk véglegesíteni a községhatárt Málnás felől. Eleinte úgy tûnt, hogy Sepsibükszáddal nem lesznek ilyen gondjaink, de nem így van. Vitát képez például a Tatárút nevû dûlő. Ez a határrész 98 százalékban mikóújfalusi birtokosok tulajdonában van, tehát majdnem az egész területe, s a bükszádiak mégsem akarnak lemondani róla. Nekünk nagy gondot okoz, mert falusfeleink ügyes-bajos dolgait - támogatások, elszántások, vadkárok - Bükszádon kell majd intézniük. Málnás felől inkább az ipari egységek helyzete gátolja a végleges kiegyezést. A területrendezési tervben két kőbánya a mi területünkön szerepel, a másik kettő Málnás területén maradna. Mi úgy érezzük, ez így volna a méltányos. Az egyezkedés még folyik. 2005 elején intézni akarjuk a földtulajdon körüli hiányokat, legtöbb gazdának a kezébe adni a birtokleveleket. Sok az új évi gondunk, mert a Patakszer nevû községrészen nem elég az ivóvízrendszer hozama. Ezt napi tízezer liter vízzel meg kellene növelni. S ha már van saját ivóvízrendszerünk, ez a szennyvíz-gazdálkodást is megköveteli. Készült valamikor a volt Málnás község részére egy előtanulmány-tervezet, de ezt bizonyára aktualizálni kell a mai település területére. Továbbra is gondot okoz a földgáz dolga. Pillanatnyilag többrétû, de tőlünk független és kizárólag mûszaki okonál fogva stagnál. A vezeték le van rakva, ki is volt próbálva. A nyomásnak megfelel, de még ezután kell megépíteni a nyomáscsökkentő állomást.
Radislav Erdelean községi tanácstag, Mikóújfalu:
- Én idén kerültem a tanácsba. A gondok sokrétûek. Megoldatlan a szomszédokkal a határkérdés, nem lépett előre a gázvezetés. Mint a területrendezési és környezetvédelmi szakbizottság tagja, sürgetni fogom a szennyvízhálózat kiépítését. A háztáji szemétgyûjtés ügyében személyes meggyőző munkát kell végeznünk. Meg kell értenie minden lakosnak, hogy ki kell tenni a szemetet, hozzá kell járulni az ezzel kapcsolatos kiadásokhoz. Fájdalma az a községnek, hogy megnövekedett, növekedik a munkanélküliség. A kőbányák magánosítása itt is a munkaerő leépítésével kezdődött. Ebben a hajóban voltam magam is. A valamikori hat kőbányából ma már csak kettő mûködik. Nagyon jól fogna egy olyan ipari üzem, mely a női munkaerőt használná fel. Az aktív munkaerőnek csak kis százaléka dolgozik havi fizetésért, s bátran ki kell mondanuk, hogy az Oltfejben sem a mezőgazdaságból - gyenge a talaj -, sem az állattartásból nem tud mindenki megélni. Ezen a helyzeten kellene segítenünk pályázati módszerekkel, széles körû kapcsolatokkal. Példával szolgál az a bükszádi kezdeményezés, melynek nyomán a Vár bányában egy privát kőfaragócsapat alakult, amely a hagyományőrzés mellett segít az anyagi gondokon: kb. tíz személynek biztosít megélhetést.
Márk László Gyula református lelkipásztor, egyházi rádiómûsor-szerkesztő, Málnás:
- Elégedetten kell kijelentenem, hogy sikerült megkezdenünk azoknak a feladatoknak a teljesítését, melyeket idejövetelem alkalmával tûztünk célul. Megújítottuk templomunk harangtornyát, és következne a templom, valamint az egyházi épületek, kántori lakás kijavítása-felújítása. Nem kis anyagi megerőltetést követel, de új köntösbe öltöztetnénk a régi faluháza épületét, melyre ötven évre haszonbérleti szerződést kötöttünk. Elképzeléseink szerint ez egy közösségi otthon lenne, melyben helyet kapna a gyülekezeti terem is, vagyis egy multifunkcionális teleház lehetne. Elférne itt a falusi könyvtár, és be lehetne rendezni egy falumúzeum-szobát is. A Tőkés család segítségével lépéseket tettünk az Illyés Közalapítványnál az anyagiak előteremtése érdekében. Azt a választ kaptuk, hogy a magyar kormány megnyirbálta a pénzalapjukat, és most nem tudnak segíteni. Mi további lépésekre vagyunk elszánva, s én, aki polgári eszméket is vallok, hiszem, hogy ha a Fidesz kormányra kerül, más szelek fognak felénk is fújni.
Ezzel nem merültek ki ez évi feladataink. Szeptembertől Felső-Oltfej, Málnásfürdő, Mikóújfalu és Sepsibükszád leányegyházközségeinek lelki gondozása is az én feladatom. Málnásfürdői imaházunkat megviselte az idő, tatarozásra szorul, és a konfirmandusok pénzt gyûjtöttek egy új szószék készítésére. A haranglábat is ki kell javíttatnunk. Nem kevesebb a feladat Mikóújfaluban sem. Ott egy önálló egyházközséget szeretnénk létrehozni. Templomunk van, egy papi lakást akarunk szerezni, melyhez az anyagiak fele elő van teremtve. Kívánom, hogy az új évben mindenkinek legyen segedelme az Úr, hogy terveit megvalósíthassa a családon belül is. Ehhez kívánom Isten áldását.
Ifj. Sánta Ferenc gazdálkodó, Oltszem:
- A mezőgazdasággal a jövőben sem akarok alábbhagyni. A traktorral babrálunk, míg nincsen olyan hideg, s kúráljuk a jószágot. A szép lovaim, melyekről fényképet közölt az újság, most is megvannak. Itt kell az erő, itt terem a mindennapi kenyér, az élelem. Én az új esztendőtől egy jobb, a gazdaság számára alkalmasabb időjárást várok, eső formájában az Isten áldását. Ugyancsak egészséget, hogy tudjuk vinni a harcot. Ehhez, amit elmondtam, még kéne egy kicsi szubvenció is az államtól, segítsenek minket továbbra is.
Gábor Sándor, 54 éves volt téglagyári alkalmazott, Bodok:
- Tizenhét évet dolgoztam itt, a téglagyárban. A kerek katlannak voltam égetőmestere. 2004-ben megszûnt a tevékenység. A munkanélküli-segélyem is lejárt. Pénzjövedelem nélkül maradt a családom. Sajnálom, hogy megbukott a gyár, nem tudom, ki buktatta meg. Sok bodokinak adott kenyeret. Most, az utolsó felszámoláskor talán negyven ember maradt munka nélkül. Reményemet nem veszítettem el, mert itt voltak azok a vezetők, akik új gyárat akarnak építeni ide, mert erősen jó ez az agyag. Sok száz évre van itt tartalék. Azt mondták, hogy most vásárolják meg külföldről a felszereléseket, és ha engedi az idő, kezdik önteni a gyár új alapjait.
Addig is be kell osztani azt a kicsit, ami van. Hatan vagyunk a családban. Van valami földem és állatok. Egyedüli pénzforrás a tejpénz. Abból tartjuk fenn magunkat.
Lejegyezte: Kisgyörgy Zoltán
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.