Mozgalmasan, izgalmasan, nagy várakozásokkal és iszonyú tragédiákkal köszöntött be az Úr 2005. esztendeje. A világ együtt érző figyelme ezekben a napokban Délkelet-Ázsia térsége felé fordul, ahol az utóbbi száz év, de lehet, hogy az egész történelem legnagyobb katasztrófája esett meg: a példátlan földrengés és az általa kiváltott tengeri szökőár százötvenezer ember életét követelte, további tízezrek sorsa ismeretlen, de az ismert, hogy milliók maradtak hajlék és a legszükségesebb anyagi javak nélkül. Ebben a szörnyû tragédiában egyedül az emberi szolidaritás, a segíteni akarás ténye nyújt némi vigaszt, hiszen a földkerekség csaknem minden országa és valamennyi segélyszervezet a bajbajutottak segítségére sietett.
De nem sietnek a békesség, a megértés, a megegyezés segítségére sem Irakban, sem Izraelben, sem Palesztinában. Ropognak a fegyverek, robbannak a pokolgépek, életek százai lesznek oda. S ezt nem a kiszámíthatatlan és lebírhatatlan anyatermészet, a szeszélyes Földanya teszi velünk, hanem kizárólag mi okozzuk egymás vesztét, s talán a magunkét is egy kalap alatt. Béke tehát nincs, kilátása is távolinak és szinte illuzórikusnak tûnik.
Idehaza a petárdapufogtatásos évkezdet ugyancsak nem ígér túl sok jót, paradicsomi állapotokat, mert bár van kormánya az országnak, s az - legelső intézkedéseként - jelentős adócsökkentést jelentett be, a lakosságot inkább az foglalkoztatja, hogyan alakulnak az árak, mennyivel drágulnak a szolgáltatások, az üzemanyagok, milyen új adó- és illetékfajtákat vezetnek be. Mert erre számítani kell, mert az államháztartás az adócsökkentést másutt fogja ,,rekompenzálni?, s a vállalkozók, a kereskedelmi társaságok, a kereskedők szándékai mindig kiismerhetetlenek.
Hogy milyen lesz különben ez a kormány, azt nem tudni még, hiszen ,,a puding próbája az evés? - tartja a tapasztalt angol, s újdonsült kormányunk (az említett adócsökkentés bejelentésén kívül) most egyelőre csak azzal foglalkozik, hogy kiderítse, hová tûntek el a kormánypalota irodáinak bútorai, számítógépei, telefonjai? Ez a hazai politikai morál része, s nem először esik meg, hogy az állam, a köz, a hivatal vagyonát saját tulajdonuknak tekintik politikusok, honatyák és vezető funkcionáriusok.
Ebben a kormányban - semmi újat nem mondunk ezzel - négy vezető funkciót kapott az RMDSZ, egy tárca nélküli államminiszteri poszt és három miniszteri tárca a szerzeménye. Hogy mire lesz ez jó, mennyit is ér a valóságban, az a későbbiekben dől el, hiszen Markó Béla elnök, az újdonsült miniszterelnök-helyettes úgy látja, hogy történelmi nóvum, ami megesett: éppen őrá osztották a mûvelődés, a tanügy, a kultuszkérdések kormánybéli felügyeletét, s fontosnak tartja a kommunikációs, a területfejlesztési és kereskedelmi tárcák birtoklását is. Ez lehet, hogy így igaz, de hadd legyünk óvatosak és mértéktartóak, hiszen az államtitkárok és a prefektusok ügyében még nem született döntés, de mi idehaza már tudjuk, hogy a helybeli román kormánykoalíciósok berzenkednek leginkább egy magyar prefektus kinevezése ellen. Akár saját kormányukat is készek lennének beperelni emiatt. Hát ez is érdekes...
Magyari Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.