
- Nos, akkor vágjunk a közepébe! Milyen átalakuláson ment át a reform során nagy vonalakban reprivatizált három falu, Illyefalva, Aldoboly és Sepsiszentkirály határa? - kérdeztem Benedek Huszár János polgármestertől, új fejezetet nyitva beszélgetésünkben. - Magam Aldobolyban, a község déli végén azt tapasztaltam, hogy brassói meg a nyelvhatáron túli, már a szomszéd megyéhez tartozó falvakból érkezett felvásárlók érdeklődését ébresztette fel, ami itt számukra hozzáférhető és megszerezhető volt. Ez szükségszerûen azt is jelenti, hogy az itteni őshonosok földje, bár ők kapták vissza, ezúttal nem székelyek kezébe kerül. Módosul a tulajdonszerkezet és a birtokosok nemzeti összetétele. Tudomására jutnak-e az eladási ügyletek a polgármesteri hivatalnak, van-e kimutatása róla?
- Tudunk róluk, bár nem napi rendszerességgel - feleli a polgármester -, évente egyszer kell bejelenteni ezeket a változásokat, és nagyjából meg is teszik. Évről évre több portát vásárol meg olyan, aki máshonnan jön ide. Kezdetben inkább hétvégi házakra vonatkozott, újabban akad, aki ide is települ. Aldobolyba valóban inkább Brassó felől érkezik e felvásárlói hullám, Szentkirályba viszont az ellenkező irány, Sepsiszentgyörgy felől, és akkor még nem szóltunk az új negyedekről. Pillanatnyilag ugyanis három részletes településrendezési tervvel belterületté nyilvánított új negyed létezik a község területén.
Három új település
Itt a riport jókora kitérőt kényszerül tenni. A község sajátos földrajzi helyzetéből, a megyeszékhely tőszomszédságából fakadóan is a három falu határa különös erőtérbe került, felértékelődtek pontosan a korábban legkisebb értékûnek tekintett peremkerületei, az északra, de alig pár kilométerre fekvő város telekviszonyai kezdik ugyanis beindázni és egy olyan gazdasági forgalomba bevonni őket, mely messze elemibb erővel hat rájuk, mint lenne a puszta földmûvesi tulajdonosváltás. Az új negyedek ugyanis egyfelől új településeket jelentenek - és erre nem sok példa van Háromszéken -, másfelől ezek döntően nem mezőgazdasági súlypontúak lennének vagy lesznek, ha a folyamat kiteljesedik.
Benedek Huszár János így számol be a párját ritkító jelenségről, melyben a falu tulajdonképpen várost szül: annak, vonzáskörzetébe került körzeteiben, terjeszkedése terepévé válik.
- A legrégibb a Szalomér nevet viseli, Sepsiszentkirály és Szentgyörgy között helyezkedik el a Baróti-hegyek lejtőjén, az oldalban, egy eredetileg értéktelen vízmosásos területen, ahol most öt-hat eurót vagy többet is kérnek a telek négyzetméteréért. Annak idején az öt hektárnál valamivel nagyobb területet egy szentgyörgyi román úriember vásárolta meg, fölosztotta 110 parcellára, és négyáras telkenként árusítja. Aki ezeket megveszi, az egyrészt nem a község őslakosa, másrészt van pénze hozzá, a beindult építkezések is mutatják, hogy jómódúak telepszenek oda.
- Erről mint németországi mintákat követő, ún. magánnegyed-alapítási kísérletről írtam már, s ha a tervezettnél szerényebben, de az új ,,kvártély? valóban fejlődik. Olyat is ismerek, aki korábbi telkén azóta, persze felárral, túladott. A tanáccsal hogyan intézte el a kezdeményező dolgot, rendben van-e minden?
- Rendben. Magam még nem laktam akkor itt, de az akkori tanácstagok szerint egy ilyen villanegyed még belefért a községfejlesztési elképzelésekbe, azzal a kikötéssel, hogy erre a községi költségvetésből nem lehet alapot kiutalni, mivel a történelmi települések javítgatása számára sincs elegendő pénz. Viszont amikor Benedek-mezőn is megjelent egy öt hektár 71 áras terület, amit ugyanaz az úriember és egy másik szentgyörgyi vállalkozó - tehát Manole úr és Rétyi Ödön - hozott létre, ahol 104 parcella van, az már gondokat okozott. Merre? Előpatak felé, egy kilométerre a falutól, a patakon túl, bal oldalt a hegyoldalban. Nem, nem a rendőrtisztek villáiról van szó, azok jobb oldalt sorakoznak az erdő alatt. Bár itt is birtokolnak többek között rendőrtisztek. Szóval, a sepsiszentkirályi határ szélső sarkában fekvő Benedek-mezőről van szó. Nos, kérdés, hogy e természeti táj részeként létező területnek vajon az-e a rendeltetése, hogy ott valaki fölépítsen valamit, oda költözzék, és minden infrastruktúra nélkül használni kezdje? A kertvárosokba költözés a betonrengetegből kitörni akaró ember jogos igénye, de nyugat-európai tapasztalatok mutatják, hogy a kertváros-létesítést a beruházónak infrastruktúra megteremtésével kell kezdenie, ami áll víz-, gáz- és villanyhálózatból és csatornázásból, nem utolsósorban útépítésből. Amikor ezek elkészültek, akkor parcellázhatja a területet fel. Mindez pénzbe kerül. Márpedig ez itt úgy jött létre, hogy extenzív kaszáló árában vásárolták meg a területet, és utána négyzetméterenként öt-hat euróért adják tovább.
- De Szalomér sem volt közmûvesítve, mégis elfogadták?
- Valóban, de ott kormányalapokból kerítettek pénzt arra, hogy például négymilliárdért vadonatúj villanyhálózatot építsenek, akárcsak utakat. Csatornázás? Az még nincs, lévén a legdrágább mind közül. Erre elég egy példát felhoznom: magának Illyefalvának az összcsatornázási tervét elkészítették már, s a kivitelezés 800 000 euróba, azaz 32 milliárd lejbe kerülne.
Kiköltöző városiak
- Épületek állnak-e már ott?
- Persze. A szaloméri és a Benedek-mezei telkek fele már gazdára talált, egyesek több parcellát is megvásároltak, hogy nagyobb kertjük legyen. Az elkészült épületek önmagukban szépek, de az utak gyengék, egyedül villany van, víz- és szennyvízelvezetés nincs, gáz még kevésbé.
- Állandó lakossága?
- Szalomérban már laknak is. A harmadikat pedig Darciuc rendőrtiszt létesítette, ő egy hektár 40 árat kívánt beltelekké átalakítani itt, a szentgyörgyi országút mentén, nem sikerült neki az egészet. A tanács lemondása tavaly, melyről a Háromszék is beszámolt a soron kívüli választások történetével együtt, emiatt következett be. A lemondás végül nem oldott meg semmit. Mi történt? A tanács korábban jóhiszemûen az akkori polgármeseterre bízta az ügyben a törvényszéki képviseletet, a dosszié megvan, a polgármester nem is jelent meg minden tárgyaláson, a tanács ellenérveit tehát nem mondta el, és végül a bíróság kötelezte a tanácsot arra, hogy hagyja jóvá a beltelekké nyilvánítást. Nos, a tanács azért mondott le, hogy ezt ne kelljen megcselekednie. Arra számítottak, hogy akkor a polgármester is lemond. De ő más véleményen volt, így következett az a furcsa, csonka választás 2003-ban. A döntő, ami annak az átmenetnek a hozadéka, amikor a polgármester a tanács nélkül igazgatott. E hat hónap alatt a tanács hiányában a polgármester saját rendeletével jóváhagyta az említett zóna településrendezési tervét, ugyanakkor Ciprian Vrânceanu 15 hektáros beltelekké nyilvánított birtoka rendezési tervét - mely hatalmas bővítésként egy turisztikai és szabadidőközpont létesítésével kapcsolatos, és szintén e hat hónap alatt ment át ugyancsak polgármesteri rendelettel a Benedek-mezei villanegyed terve. Ami ellen a tanács öt éven át küzdött, azt ő hat hónap alatt engedélyezte. Nem maradt az új tanácsnak megoldatlan problémája!?
- Nem csinálható vissza?
- Ez így marad! Visszafordíthatatlan.
- Magyarán: akkor a hatalmas infrastrukturális beruházások kötelezettsége Illyefalvát terheli?
- Ezt kívánta elkerülni a tanács. Hiszen ha valaki betelepszik a községbe, és személyije oda szól, természetesen elvárja ezt is. Márpedig a tanácsnak arra sincs pénze, hogy a történelmi településeket oda fejlessze, ahova szeretné, hogy bennük komfortos lakhatóságot biztosítson - nemhogy még azonfelül szatellittelepülések alapításának és fejlesztésének a gondját is a nyakába vegye! Tavaly például nem tudtunk falvanként 60 millió lejnél többet költeni az utakra - ebből legfeljebb hat-hét autó kavicsot ha lehet vásárolni! Hol van még a gáz, a víz!?
- Az új településkezdeményekben tehát akkor lesz közmûvesítés, ha azt ők maguk valamilyen módon megoldják.
- Igen. Szalomérban speciális kormányalapból villanyt vezettettek. Érdemes azonban elmondanom, hogy a szalomériak által befizetett évi telekadó összege nem éri el az ottani közvilágítás évi díjának a 30 százalékát! Ezt tehát a községet terheli. Pont ezért 2005-re differenciált adózást vezetünk be. Legalább annyit tudjunk onnan adóban beszedni, hogy ne a község többi lakója állja az ottani közvilágítási számlát.
Egy negyedik béka
A három sikeres kezdeményezés, a község torkán lenyomott legalább két béka után egy negyedik vállalkozó is vérszemet kapott, ami a hatalmas haszonkulcs reményében igazán érthető. Íme, mit mesél a polgármester:
- Két napja költöztünk be a polgármesteri hivatalba, mikor beadnak egy kérést egy Micu Savu nevû úr részéről, aki Benedek-mező mellett vásárolt meg 1,13 hektár kaszálót tízmillió lejért, és azzal jött, hogy 22 percellát alakít ki, nyilvánítsuk beltelekké. Ahogy akkor kiszámítottuk, egymilliárd lejért tudta volna értékesíteni a 22 telket. Én abban a pillanatban azt mondtam, hogy ,,nem!? Erre megkezdődött a telefonálgatás, a szóbeli fenyegetőzés. Végül törvényszékre adtak. Mi a brassói törvényszéken meg is jelentünk. Korábban beadtam egy ún. indoklást, ebben körülírtam a tanács kompetenciáját, s hogy miért nem hagyhatja jóvá. Ekkor az úr ügyvédje visszavonta keresetét ellenünk, és szóbeli közlés alapján beperelte a megyei tanács elnökét! Érdekes fordulat, találgatjuk, mi van mögötte. Ha az akar lenni, hogy minket megkerüljenek, akkor előre bejelentem, nem hagyjuk annyiban. Nincs, nem is lehet olyan törvényes lehetőség, hogy minket semmibe vegyenek építési engedélyek kiadásakor. Kemény ellenlépésre számíthatnak, ha megpróbálják!
B. Kovács András
(folytatjuk)