Előbb azt hittük, hogy szilveszteri kabaréhangulat és viccelődés nyúlik bele az idei farsangi vidámságba, amikor a magyar nemzetiségû prefektus kinevezésével kapcsolatosan kilátásba helyezett román retorziókról hallottunk. Viccként, adomaként is eredetinek tûnt az ötlet. Az a fenyegetés, hogy ha Kovászna megyében magyar prefektust mernek kinevezni, akkor a megyei román pártvezérek egy emberként lemondanak. Ezzel, bizonyára, sejtetni vélték az országvezetéssel és minden magyarral, hogy Kovászna megyében is politikai szökőár keletkezik, aminek a hullámtaraja eléri a többség hiányának iszonyával küzdő román parlamenti kormányoldalt, s az ijedtében Besszarábiától kér megbízható erősítést a prefektusi kar kiegészítésére, mert a Pruton inneni térségben sokan hajlamosakká váltak a kompromisszumokra.
Ennél is eredetibbnek tûnt a másik ötlet, miszerint a román prefektust igénylők, amennyiben nem járnak átütő sikerrel a bukaresti kormányzatnál, nemzetközi fórumokhoz és szervezetekhez fordulnak az őket ért diszkrimináció miatt. Ennek az elhatározásnak külön is örültünk, és ma is drukkolunk, hogy Európa minden fórumán kirukkoljanak az őket ért hátrányos megkülönböztetések tényeivel, miszerint 30 százalékos sepsiszentgyörgyi jelenlétük révén az általuk elfoglalt 70 százalékos arány megváltoztatása a központilag kinevezett vezetői beosztásúak esetében számukra sérelmes lenne.
A magyar prefektus igénye sátáni cselekedet, a magyar ördög mûve, hisz a hangadó román csoportok számára elképzelhetetlen, hogy ezután befuccsoljanak az évekig lobogtatott-lengetett zászlóperek, a moldvai bíróságokat is megjáró instanciázások, hogy megszakadjon a százméternyi útszakaszok elnevezése körül kialakult csetepaték hagyománya. Ily módon az utcanevek esetében is megrendülne az a román-magyar egyensúly, miszerint az itt élő lakosság számára teljességgel ismeretlen személyek emlékére több kilométeres utak dukálnak, míg Petőfi Sándor neve a Besszarábia távolságából idehonosodók érzékenységét és méltóságát száz méteren is sérti. Magyar prefektus esetében ritkulnának továbbá az erdő-mező-perek, a címerviták s egyéb jeles cselekedetek, amelyekkel másfél évtizeden át szórakoztatták az ország népét, és kacagtatták meg a világ ránk figyelő érdeklődőit.
Aprehendáljanak csak Nyugaton! Ott ezek a szörnyû igazságtalanságok, minden bizonnyal, halló fülekre, látó szemekre és érző keblekre találnának, hisz az ottani népek hozzá vannak szokva ahhoz, hogy a helyi, őshonos többséget a jövevények dirigálják. Nyugaton a normális együttélés afféle megalapozását is helyeselnék, hogy a helyi lakosság nyelvét fél évszázados itt-tartózkodás után sem illik megtanulni, a közéletben használni, és természetesnek tartanák, hogy a rendőrség, csendőrség, katonaság, az állambiztonsági szervek emberei csak a beköltözők közül kerülhessenek ki. Egészen normális továbbá, hogy az ingatlan-felvásárlás, az egyházi terjeszkedés, a katonai egységek telepítése mindennapos legyen.
Mindezek mellett a nemzetközi fórumokon elhelyezett panaszkötegek sikerét, a strasbourgi, hágai, brüsszeli perek eredményességét az onyesti zászlóperekhez képest az garantálná, amit Maria Ciobanu-B?canu tudományos kutatóhölgy megállapított - idézi prof. Stancu Vasile a Cuvântul Nouban -, hogy tudniillik ,,A székelység között élő román kisebbség számára a demokrácia játékai nem kedvezőek.?
Szóval, nagy a román elégedetlenség. Ezért - mondják - a lemondások s a külföldi fórumokhoz eljuttatott panaszok mellé társulnak majd a polgári elégedetlenség egyéb eszközei. Két főpróbát már tartottak a Brâncu? nevét viselő bentlakási épület előtt, amikor a Lósy-Schmidt Ede szelleme ellen kivonuló és üvöltöző diákok a spontán tüntetésüken zsebbe-táskába nyúltak, és spontán módon elővették a spontánul megírt magyarellenes jelszavakat tartalmazó papírokat.
Bevalljuk, számunkra az lenne a kívánatos, ha a tervezett spontán elégedetlenségeknek egyszerre és egy időben adnának hangot. A lemondások hírét, beadványokat, a polgári elégedetlenséget, mindent egyszerre eresztenék el nyugat felé.
Helyeseljük továbbá azt is, hogy a helyi pártvezetők szembehelyezkednek, betartanak a ,,központi? főnökségnek. Utóbbiak ugyanis Európának játszanak, s ezért olyan szárnyas szavakkal szólnak, melyek ott jól hangozzanak, amit aztán az itthoni provinciában a visszájára lehet - illetve illik és kell - forgatni.
A fő cél az legyen, hogy a két elátkozott megyében mindenáron mindent tönkretegyenek. Utakat, hidakat, eget, földet, vállalkozásokat, cégeket, mindent.
Szóval, jó úton vagyunk. Magyar fennforgolódóink pedig hozakodjanak elő újabb ötletekkel, hogy miként lehetne még a prefektusi kinevezéseket halogatni, esetleg várják meg az ukrán népszavazás hivatalos eredményét, Besszarábia visszacsatolását, s ezután a Kígyók szigetének hovatartozását eldöntő pert, talán-tán pályázzák meg a Pruton túli Comrat (Komrat) város vagy a Dnyeszter-parti Csöbörcsök alpolgármesteri székét egy jó magyar számára.
A Kovászna megyei prefektusi szék helyett.
Sylvester Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.