A Székelyföldön tartott polgári fórumok margójáraNemzet-nemzetiség: Népszavazás után - népszavazás előtt

2005. január 7., péntek, Archívum 2003–2007

Az elmúlt napokban Kövér László, Bayer Zsolt, Szilágyi Zoltán és Szász Jenő Székelyföld-szerte polgári fórumokon ismertették álláspontjukat a kettős állampolgársági népszavazás eredménytelenségével kapcsolatosan, és önvizsgálatra szólították fel a hallgatóságot. Önvizsgálat, felelősség, tanulságok és hogyan tovább voltak a kulcsszavai a fórumoknak.
Értékelve a szándékot, a népszavazás okozta erdélyi, főleg székelyföldi kiábrándultság és csalódás érzésének tompítása érdekében végiggondolásra javaslok néhány, az elhangzott kulcsszavakhoz kapcsolódó gondolatot. Teszem ezt abban a reményben, hogy most, a népszavazás utáni felhevült indulatokon úrrá léve, higgadtan próbáljunk szembenézni önmagunkkal, a kialakult helyzet realitásaival anélkül, hogy végképp sutba vetnénk a nemzet egységébe vetett hitünket, reményünket és önbecsülésünket.
Az elit felelőssége
,,A nemzet olyan, amilyennek saját elitje alakítja? - mondta Kövér László. Azt is mondta nagyon helyesen, hogy a magyar nemzet beteg, nem csak lelkileg, de fizikailag is. Beteggé tette a kádári rendszer agymosó politikája, és ennek következménye a népszavazási eredmény is. Mindezt elfogadva és vele egyetértve adódik a következtetés, hogy bûnös akkor az az elit, amely a nemzetet ilyen állapotba juttatta! Az is világossá válik, hogy nem a magyar nép bukott el ezen a vizsgán, hanem a magyarországi politikai elit vizsgázott elégtelenre. Alkalmatlanná vált a magyar nemzet érdekeinek megjelenítésére. Az igazi nagy kudarc nem a népszavazás sikertelensége, hisz végül is győzött az IGEN, hanem nemzetünk lelki megbetegedésének keserû felismerése!
A Kádár-rendszer bukása után ugyanis eltelt tizenöt esztendő!
Hibáztatható-e és büntethető-e tehát NEM szavazatai miatt ez a beteg nép? Felelőssé tehető-e az eredményért csak úgy, kollektíve, maga a nép? A felelet egyértelmûen NEM! Játsszunk csak el a gondolattal, ha 1990-ben hívják népszavazásra ezt a népet ebben a kérdésben, mi lett volna az eredmény? Egyértelmû és elsöprő IGEN! Pedig állítom, akkor sem küszködött kisebb anyagi gondokkal, és akkor még sokkal elevenebben élt benne ,,a legvidámabb barakk? komplexusa!
A már megingatott nemzeti érzésében tehát az utóbbi tizenöt év alatt szenvedett el maradandó lelki sérülést. Ezen időszak alatt neveltek belőle kozmopolitát és fogyasztó világpolgárt.
A felelősség tehát a nép választott politikai elitjét, kitermelt értelmiségét, vagyona nagy hányadát magáénak megszerző és birtokló gazdasági rétegét terheli, vagyis a teljes magyar mai társadalmi elitet, a határon túliakat is beleértve.
Nézzük a magyar állampolgárság kiterjesztésének kérdését. Ebben a kérdésben (amúgy az autonómia ügyében is!) a Kárpát-medencei magyarság igénye teljesen egyértelmûen és elemi erővel mutatkozott meg már ?90-től errefelé.
Ezzel az igénnyel szemben viszont a teljes elutasítással viseltetett Csonka-Magyarország minden kormánya, mai politikai elitje, pártállástól függetlenül, egészen a népszavazás kiírásáig! Semmivel sem volt jobb a viszonyulása az erdélyi, felvidéki, a magyar kormányok által legitimnek tartott politikai képviseleteknek sem (RMDSZ, MKP). Ezzel szemben a környező országok a hivatalos politika szintjére emelték és megoldották kívül rekedt nemzettársaik számára az állampolgárság kérdését (románok, horvátok, szlovákok). Ilyen, tizenöt éven át tartó üzenet után hogyan kellett volna viselkednie a népnek? Az eredmény ezek után nem is olyan rossz!
Ne a népet dorgáljuk
Tisztelt turnézó vendégeink!
Ne a népet dorgáljuk tehát! Se kint, a csonka országban, se bent, itt, nálunk! A nép (egyelőre) vezéreire, vallási, szellemi vezetőire hallgat! Még akkor is, ha azok nem akaratából, de szavazatai által vannak hatalmon és nyertek tisztséget.
Itthon a székelyeket se szidjuk! Ne szidjuk azért, mert Iliescura szavaztak, azért sem, mert megszavazták azt az alkotmányt, amely kimondja közösségi jogfosztottságunkat, vagy legutóbb 75 százalékban, országos csúcsot döntve adták voksukat a kommunista N?staséra, hisz erre szólította fel, erre biztatta politikai, vallási és szellemi vezetőink zöme! A felelősség is tehát az övék!
Azért se pirongassuk székely nemzettársainkat, és ne tegyünk nekik szemrehányást, mert nem támogatták a román párt színeiben induló társainkat, még akkor sem, ha azok a Székely Nemzeti Tanács elnöke és a Magyar Polgári Szövetség alelnökei (elnöke jó taktikai érzékkel nem jelöltette magát). Nem adatott meg ugyanis számukra a választás szabadsága.
Nem adatott meg a helyi választások esetében, így az MPSZ nem mérettetett meg, nem kerülhetett alkupozícióba. A szavazó nem tett mást, mint gondolkodott, és döntött. Döntött aszerint, amit mindkét oldalról hallott: ,,a parlamenti képviselet mindennél fontosabb?. És megoldotta. Lett parlamenti képviselet. Most láthatjuk máris, hogy mennyire és kik számára fontos! Sajnos, nem nekünk, nem a mi hasznunkra! Fontos N?stasénak, fontos B?sescunak, fontos képviseletünk tagjainak, de a legfontosabb a román politikának.
Egyik oldal sem mondta, senki nem mondta a kampányban, hogy jobb képviselet nélkül, mint egy áruló, naponta színt váltó képviselettel.
Ennek következtében továbbra is éljük az egypártrendszeri diktatúrát, továbbra sincs lehetősége a választónak a demokrácia megélésére, tovább tart, sőt, növekszik erkölcsi zavarodottsága, gyengül nemzeti identitástudata, az autonómia megélésének igénye.
Igaza van Kövér Lászlónak, vesztett háború után a vezéreknek le kell vonniuk a következtetéseket.
Hol voltak Székelyudvarhely székely legényei, a nyomda alkalmazottai, miért nem akadályozták meg a röplapok nyomtatását és elszállítását? - kérdi Bayer Zsolt és Szász Jenő.
Ismét a közembert, a népet tesszük felelőssé? Hol volt Székelyudvarhely tisztán látó, nemzetileg elkötelezett és közjogi hatalommal is bíró politikai elitje? - kérdezhetjük mindannyian. Ha élre állnak, követőik biztosan akadtak volna, még állásuk kockáztatása árán is, mint ahogyan akadtak Bardóczi Csabának is annak idején a Csereháton. Igaz, ő ma is a számûzetés keserû kenyerét eszi.
Helyzetteremtés
Nem jó az sem, ha azokat próbáljuk felelőssé tenni a vélt kudarcért, akik miután kimerítettek a civil szervezetek számára járható minden lehetőséget, a népfelséghez fordultak nemzetünk tizenöt éve vajúdó és a politika által elodázott, félresöpört sorsproblémájának megoldása érdekében.
A Magyarok Világszövetsége ugyanis nem ,,belekergette? a politikumot ebbe a zsákutcába, hanem olyan helyzetet teremtett, amelyhez igazodnia kellett, és most már továbbra is kell a politikumnak és mindenkinek, aki felelősséggel tartozik vagy felelősséget érez a nemzet sorsa iránt. Nem igaz, hogy bárkit is meglepetésként ért volna a kérdés felvetése. Nem derült égből villámként tört rá a magyar közéletre. A politikai elitnek ugyanis a Magyarok Világkongresszusának 1996-ban hozott határozata óta, ha addig nem is tette, lett volna elég ideje 2004. december 5-ig arra, hogy megoldást találjon erre a nemzetpolitikai kérdésre. Tehette volna ezt annál is inkább, mert az MVSZ 2000-ben törvénytervezetet is átadott Magyarország közjogi méltóságainak a külhoni magyarok állampolgárságára vonatkozóan. Nem mond igazat tehát az, aki azt állítja, hogy senkivel nem egyeztetve szánta el magát az MVSZ a népszavazás intézményének igénybevételére. Aki ezt állítja, nem tesz mást, mint szándékosan vagy tudattalanul bomlasztja a nemzeti egységet óhajtók és ezt IGEN szavazatukkal is megpecsételők táborát!
Tanulságok
Lehet, igaza van Kövér Lászlónak: a tanulságok egyike, hogy a mai Magyarországon nem lehet nemzeti retorikával választást nyerni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a külhoni magyarság jogfosztottságát továbbra is fenn kell tartani. December 5-e, ha nem is jelent jogi kötelezettséget, de erkölcsit mindenképp igen. A politika határozott figyelmeztetést kapott: a kérdés elodázhatatlan, a megoldást a politikumnak kell megtalálnia, ellenkező esetben a nemzet képviseletére való alkalmatlanságát bizonyítja.
Tudomásul kell vennünk, hogy a december 5-e utáni Magyarország, a december 5-e utáni magyar társadalom és nemzet nem azonos a december 5-e előttivel!
A határokon kívül rekedt Kárpát-medencei magyarság ügyéhez való viszonyulás rendező elvnek bizonyult és bizonyul mindaddig, amíg meg nem teremtődik nemzeti egységünk.
Folyamat indult el, mely új nemzeti szövetség kialakulása felé halad, és ennek alapját a sorskérdéssé vált nemzetegyesítés kérdésköre adja meg. Ebben a folyamatban az elszakított nemzetrészek önálló szerepvállalása meghatározó lehet.
Borsos Géza József,
Gyergyócsomafalva
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép