Immár teljes erőbedobással, felfrissült szívdobogással és reményteljes jövő elé nézve nekilendültünk a harmadik évezred ötödik esztendejének. Elhalkultak végre a könny- és szemfakasztó petárdapukkanások, a múlt esztendő végi szópufogtatások, új elnökkel, új kormánnyal, új ülnökökkel és ál(l)nokokkal felvértezve, építeni kezdtük a posztkommunizmus romjaira az eurokompatibilis gazdaságunkat.
Első bátor lépésként bevezettük az egységes kulcsadót, akarom mondani: adókulcsot. Szenzációs nagy lépés ez, kérem, az elmúlt esztendők tipegő-topogó, gyermekded bukdácsolásaihoz képest! Ez az ,,egységes? egykulcsos vagy egykulacsos (?) adózási rendszer óriási előnyökkel fog járni. Ez nem vitás. De lássuk, hogyan és ki(k)nek.
Az eddigi, régen elavult adózási rendszer értelmében 18-40 százalékot perkáltunk le, perkáltak le kereseteikből, jövedelmeikből mindazok, akiknek volt keresetük és jövedelmük. A kis keresetû alkalmazottak 2 800 000 lejig, a kispénzû nyugdíjasok ötmillió lejig adómentességet ,,élveztek?. Örvendjenek, hogy élvezhették. Most élvezzék, ha örvendhetnek. A nagypénzû ,,patronok? (nem petárdák!) és fő-fő alkalmazottak, akiknek keresetük, jövedelmük százmilliós nagyságrendekben mérhető, nagy-nagy szerencsétlenségükre, veszteségükre 40 százalékos adókulccsal voltak jó alaposan fejbe kólintva. Micsoda diszkrimináció! Egymilliárd lejecskéjükből kereken négyszázmillió (még kimondani is rettenetes!) összeget voltak kénytelenek befizetni vagy adócsalni az államkasszába. No már most, ezentúl ennek a szörnyûségnek vége lészen, mert minden százmillió után megspórolhatnak 24 000 000 lejt! Éppen annyit, amennyit egy minimálbéren tengődő építőipari segédszakmunkás vagy egy ürgeöntő kisnyugdíjas tíz hónapok alatt összeharácsol a maga és éhező családja luxusholmijára: a mindennapi betevő falatkára.
De ez is csak addig lesz így, amíg a sok mosáson és gyúráson edzett izompacsirta lejünk végre nem válik IZOMLEJJÉ, oly kemény valutává, hogy a tavaszi rügyfakadáskor Mugur Főgubernátor urunk is ebben a pénznemben (vagy nempénzben) guberáltatja le magának a havi fixét. Amikor is egy Izomlej megér majd 0,35 nyamvadt, vérszegény eurót és ennél kevesebb dollárt?
Engedtessék meg nekem, e sorok rovójának, hogy abbéli előérzetemnek adjak hangot, miszerint ez az új adókulcs beadatja velünk a kulcsot. Előbb-utóbb. Ha a minimálkeresetünkből még 16 százalékot visszapörgetünk az államkasszába, akkor a kulcsunkat is végleg leadhatjunk. Ez lesz az utolsó kulccsal fizetett adónk. Ekkor már nem lesz adócsalási lehetőség, mert egységesen, minden adófizető halandó teljesen egyenlően, mindenfajta diszkrimináció nélkül köteles lesz törleszteni egész eddigi életének nemcsak 16 százalékos, hanem 100 százalékos adóját is?
Egy dolog azonban némi vigaszt is nyújt. Ismerve eddigi törvénykezéseink rugalmasságát, másfél évtizednyi tapasztalatát, hiszem, hogy az egyetlen egységes adókulcs mellé legyártanak majd egy-két nélkülözhetetlen álkulcsot is, amelyek segítségével nyithatóakká válnak a hátsó kijáratok-bejáratok, azok a ,,kiskapuk?, amelyek eddig is vagy csak bennfentes személyiségeknek, korruptaknak, csalóknak, álkulcsosoknak és kétkul(a)csosoknak, vagy csak a Törvény alkotói számára nyíltak meg?
Ha így lesz, akkor nem lehet semmi baj az új esztendőben. Megélünk majd a kulcsadóból!
Simó Edmund
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.