Először egy idézet, amely meghatározza György Attila új könyvének* elmélkedő hangulatát. ,,Rejtély az is, ahogyan a tengert feledni lehetetlen. Népem sem felejti el soha, akkor sem, amikor évszázadok óta él majd a hegyek között, a tengerektől messze. Elfelejtenek úszni, vitorlát bontani, evezőt faragni. Elfelejtik a sós levegőt, a kaland ízét, a hullámzó láthatárt. De nem felejtik el magát a belső képet, a tenger fogalmát. Gazdagságát és bánatát is tengernyi mértékkel méri majd — másként nem tehet, a hullámverést majd lovainak gerince és asszonyainak csípője örökíti tovább." A könyv műfaja meghatározatlan, tárgya a székelység — és részben a gyimesi csángók.
Vallomás és meditáció, számvetés és emlékezés keveredik itt, noha csupán Szindbád, a hajós egy napját meséli el, reggeli ébredésétől estig, a hazaindulásig, de a mondatokon fény és árnyék is átdereng, személyes emlékek és a kocsmában eltöltött nap nem túl gazdag eseménykerengője, a mondatok mögött ott sejlik az Ezeregyéjszaka hőse is, de Krúdy Szindbádja is, sőt, Márai Krúdy utolsó napját megörökítő, mélakóros hajósa is.
S a borongó mondatok átjáróiban ott dübörög a tenger, ami után mi, székelyek örökké vágyakozni fogunk, mert egyvalamit egészen biztosan még tört emlék formájában, a gének homályos vagy nem is olyan homályos üzeneteként is kifejez: a szabadság utáni mérhetetlen, legyűrhetetlen, máig lobogó sóvárgást. Ez a szabadság iránti igény generációról generációra öröklődik, s ha a virtus idomul is a korszellemhez, a szabadságot akaró értelem mindig is bajvívó marad.
Vív, és rendszerint baj lesz belőle!
Népe, a székelység sorsán, történetén, jellemén, történelmén, adottságain, természetén, szokásain meditálva joggal állapíthatja meg a körülötte élő és hullámzó világot fél szemmel figyelő, de így is emlékezetesen megörökítő hajós, hogy: ,,…az emberi létezésnek: különösen a hajós és harcos népek létezésének — de hiszen a kettő egyre megy — alapfeltétele az ajándékozás. A világ egyesek szerint akkor romlott meg, amikor az ajándék helyét a kereskedelem foglalta el." Ez a felismerés váratlanul ébredése utáni gondolatát idézi: ,,Rossz korban születtem, és rossz helyen élek."
A könyv azonban a helyhez való ragaszkodás könyve is, szemérmes szerelmi vallomás a helyről és népéről.
És vajon melyik kor lett volna a megfelelő? Ezen e sorok írója is sokat töprengett, a hányingerig utált jelen tülekvéseitől megundorodva. Székelyföld ugyan mindig zöld, ahogyan kimondották egykor, de nehezen találni történetében nyugodalmasabb — azt is írhatnám, ha nem lenne provokatív, hogy normálisabb — esztendőket. Itt mindig akartak valamit mások. Hol kolera dühöngött, csuma, fekete halál, hol a török hordák perzselték fel a falvakat, hol a muszka medve jött háztűznézőbe, hol a románok vettek kézhez bennünket, hol a labancok, hol a tatárok elől menekültek erdőbe a népek, hol agitátorok járták a vidéket (,,Alája írja-e, gondolja meg!"), hol Liberátorok húztak el felettünk, hasukban bombákkal… Hol áradás, hol visszavont kegy nyugtalanította az embereket.
Mikor lett volna jobb?
Joggal állapítja meg György Attila, hogy a székelység ,,katonanép volt, aki nem tehetett róla: kellett a parancs, a vezető, aki diadalra vagy pusztulásba viszi a népét: de kiadja a parancsot. Nem kérést, nem a közösség pillanatnyi akaratát hirdeti ki, hanem a parancsot, amelynek végrehajtására születtek. Valamikor minden tízesnek, századnak, alvégnek, felvégnek, falunak és községnek bírója volt — aki bírta őket —, és parancsolója. Mára ez már csak az álmokban maradt. Más kérdés, hogy ez a nép az álmokban élt."
Talán ezért is él, mindenek dacára, még mindig!?
* György Attila: Hajós a kikötőben. Cseh András szemléletes, kifejező, a könyv világát átélő és éltető rajzaival. Méry Kiadó, 2009
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
