
A Bodzafordulói-hegyek nyúlványa a Zákányalja. Északi oldalában Lisznyó, déli felében pedig Bikfalva húzódik meg. Az 1968-as közigazgatási felosztás után létrehozott és hat településből álló Uzon község tartozékaként Bikfalva, Lisznyó és Lisznyópatak saját költségvetés hiányában nemhogy fejlődött volna, hanem a leromlás útjára lépett. Ki ne ismerné ennek bizonyítékait? A népesség száma megcsappant, az ősi bennvalók még jó, ha magyar kézre kerültek, a nyolcosztályos iskola leépült, s a mindenkori községi tanács kevéske pénzéből azt mentett, amit tudott. Másfél évtizednek kellett eltelnie a rendszerváltás után ahhoz, hogy valamelyest irányt váltson ebben a két faluban az élet. Nos, ennek az irányváltásnak a méreteit és jeleit próbáltuk feltérképezni.
Beszámoló nélkül
Kinek van szüksége arra, hogy olvassa az eltelt 36 esztendő ún. megvalósításait? Nem tesszük. A faluközösségek az adókat és illetékeket sem tudták saját közösségük céljaira felhasználni. Befolyik az állam bácsi kasszájába, onnan egy része a községhez vándorol: ott kezdődött a szétosztás... Amit a helyi közösség áldozni tudott, az inkább az egyházakat érintette: mentették, amennyit tudtak a templomoknál és egyházi épületeknél. Lehet gondolkozni azon, hogy megalapozott-e, amikor a rég Brassóban élő lisznyói például felteszi a kérdést: mivé lett székely szülőfalum, milyen rosszul néz ki?!
Mit szól ehhez?
- tettük fel a kérdést Lokodi Anna uzoni alpolgármester asszonynak. Bólintásával, de egyfajta türelmetlenségre valló intésével is azt akarta tudomásunkra hozni, hogy így van, s reméli, hogy ezután jobbra fordulnak a dolgok, de igen nagy nekirugaszkodásra, hatékony gazdálkodásra van szükség ahhoz, hogy a jelenlegi községvezetés megfordíthassa az élet kerekét a kis falvakban is. Soha nem bírálta az ezelőtti önkormányzatot, de hadd legyen reménye ahhoz - mert telik az idő -, hogy jobbra fordul a kerék.
Bikfalva téli csendben
- Mit mondhatnék? - kezdett elképzeléseinek sorjázásába Ábrahám Csaba, Bikfalva községi képviselője. - Bikfalva éli a maga csendes életét. Képviselnem kell a falut, nem azért, mert ez volt az álmom, hanem mert nem volt más jelentkező, én maradtam egyedül. Reméltem, s azért is maradtam, hogy az új uzoni önkormányzatnak több gondja lesz erre a falura. Azt is megértem, hogy eddig bizonyítani alig tudtak, mert nem volt pénz, amiből maradandót alkothattak volna. Az azonban nagyon jól jött, amikor az önkormányzat besegített, hogy 45 gyereknek tudtunk karácsonyi ajándékcsomagot adni. Máskülönben csend volt. A karácsonyi családi ünnepségek mellett a fiatalok a kultúrotthonban buliztak.
Azt gondoltunk, hogy beindult a közmûvelődési élet, hogy a bikfalvi ifjúság tartott mûsoros táncmulatságot. De erről szó sem volt. Bérbe vették a termet a fiatalok három napra!
- De így is jó volt - mondta a képviselő -, mert mi gyûjtjük a pénzt a kultúrotthon épületének tatarozására.
Elkönyveltük, csak éppen az nem történt, aminek történnie kellett volna: a régi bikfalviak saját erőből azért tartották fenn azt az épületet, hogy hajléka legyen a mindenkori mûvelődésnek!
- Van ebben az épületben - ez a valamikori községháza - nem egy olyan szoba is, amely helyet adhatna a közbirtokossági irodának, polgármesteri fogadóirodának nemkülönben, s mint hallottam, egy diakóniai központnak is - vetített elő a közeljövő lehetőségeiből a képviselő.
Írásban és tettben
Hogy mi volt szép és jó ennek a patinás falunak a történetében, mi volt az előremutató, hogyan fordult át a rettenetes históriájú XX. századból a XXI.-be Bikfalva, azt egy közel százoldalas, frissen megjelent monográfiából tudhatjuk meg, amelyet a helybeli református tiszteletes asszony, Szász Imola Rózsa állított össze és adott ki háromszáz példányban a sepsiszentgyörgyi Tipo-Graf nyomdánál. Címe: Bikfalva múltja és jelene - Falu a Kövesponk alatt. Helyet kapott a falufüzetben a településnek és református egyházközségének, az oktatásnak és kultúrának a múltja, a bikfalvi nemes székely családok, a népi udvarházak egész sora, helynevek, a harcokban odaveszett hősök és áldozatok nevei. A helyi egyház Házi krónikájából olyan idézetek láttak nyomdafestéket, amelyekből kiviláglanak a rendszerváltás esztendeinek történései és azokban a helyi egyház szerepe. Helyénvaló, hogy Bikfalva minden lakója megtalálja nevét a mellékletben levő falulajstromban. Az is benne van, amit megőrzött a szájhagyomány az erdőrengeteg rejtette Csigaváráról. Borítólapjának tervét és - sajnos nagyon kis méretûvé sikerült - fényképanyagát Szász István Gergely készítette. A falufüzet megjelenését a megyei tanács és a Cosys Kft. támogatta.
- Van-e remény Bikfalván egy diakóniai központ létesítésére? - tettük fel a kérdést t. Szász Tibor helybeli református lelkipásztornak.
- Az igény, az meglenne - felelte -, mert sok öreg van a faluban és a környéken. De ennek, bár benne vagyunk az előjegyzésben, nem mi vagyunk a megmondói - legfőbb feltétele, hogy hajlandó-e segíteni a humanitárius létesítmény létrejöttét a külföldi befektető.
Bikfalva magyar közmûvelődési életét a református egyház rendezvényei igyekeznek pótolni. Dolgozik a nőszövetség s a tizenöt taggal mûködő IKE. Utóbbiak szervezték meg Szász Eszter vezetésével a gyermekek délutánját, ahol mesefilmeket vetítettek, barkácsolást és énekeket tanítottak.
- Karácsony másodnapján tartottuk meg az öregek karácsonyát, amikor ajándékcsomagokkal segített Lokodi Anna, a helybeli erdő-közbirtokosság elnök asszonya, melyért ez alkalommal si köszönetet mondunk - fûzte hozzá Szász Tibor, és elmondta, hogy az elmúlt évben holland segítséggel sikerült korszerûsíteni az öreg papi lakást, termopán ablakok-ajtók kerültek a régiek helyébe.
Mi is igyekszünk
Ezzel kezdte mondanivalóját Vadász Sándor, Lisznyó és Lisznyópatak új községi képviselője. Nem két helybelit, hanem egy olyan személyt választott a falu képviselőjének, aki egy éve sincs, hogy a faluba költözött. De mi nem ennek az okát kerestük, hanem arra akartunk feleletet kapni, hogy mi az, amit a választások idején ígért a lakosságnak, és hogy van-e remény azok megvalósítására.
- Számos gonddal küzd ez a falu. Nekem az a véleményem: még most is az a legfontosabb, hogy tegyük már végre tisztába a földtulajdonjog kérdését. Sok még a panasz, az elvárás. Sajnos, erre még egy keveset várni kell. Jóváhagyást kapott a községi tanács kataszteres szakemberek alkalmazására, s ezt a kérdést csakis hivatalos kataszteressel lehet véglegesíteni. Így állunk a szociális segélyben részesülők munkájának kihasználásával is. Lesz emberünk, aki ezt fogja irányítani, vezetni, követni, és akkor nekem több alkalmam lesz a falu legégetőbb kérdéseivel aprólékosan foglalkozni.
Hosszú és kitartó munka kell ahhoz, hogy Lisznyó újra jeleskedhessen közmûvelődési életével, mint régen. Megtudtuk, hogy a kultúrotthon mellé most épül a közvécé, hogy rendbe szeretnék hozni a volt községháza épületét. Ott lenne alkalmas szoba, ahol fogadni tudná a polgármester a falu panaszosait, és fizethetnék adójukat is. A képviselő közölte, nem mondhatnak le arról, hogy ebben az épületben, bár hetente egyszer körorvosi szolgálat mûködjék, már csak azért sem, mert ezt a választások idején megígérte a lisznyóiaknak. Tud arról, hogy ez nem könnyû dolog, hogy ennek feltételei vannak, és hogy erre jóváhagyás is kell.
- Gondom lesz a falu szépítésére is. Rendeznünk kell a szeméttároló helyet, és pöcegödröket kell hogy készítsen mindenki saját bennvalóján, mert nem megengedhető az, hogy kifolyjon a szennylé az útra! - tette hozzá Vadász Sándor.
Ki a gyermekcipőből
Bikfalvát csak az látja csendesnek, akinek nincs alkalma betekinteni a történések mindennapjaiba. Itt már nem gyermekcipőben jár a falusi turizmus, akadtak, akik hisznek abban, hogy ez a jövő vidéki iparága, a családok jövedelmének forrása. Nem készült kimutatás arról, hogy hány hétvégi ház, nyaraló van ebben a faluban, de a bemutatott minimonográfiából kitûnik, hogy Bikfalván 74 olyan ház mûködik, amelyet a tulajdonosok rokonai, ismerősei, barátai igénybe vehetnek. Az erdőszéli festői környezetben mûködik a többmargarétás, összkomfortos Mókus panzió, ahol számítógépes-internetes nyilvántartást is vezetnek a Kovászna megyei szálláslehetőségekről. Bikfalva ilyen jellegû hálózatának része a református egyház gyülekezeti háza mellett (főleg nyáron) mûködő egység, ahol inkább családok és rendezvények résztvevői kaphatnak szállást.
Bepillantottunk a sepsiszentgyörgyi Plus-ad Kft. itt épülő Téglás-panziójának agroturisztikai telepére. Egyik korszerû épülete már készen áll, másik épülőfélben. A sokrétû rendezvényekre alkalmasnak mutatkozó egység a RICOP-program támogatását élvezi, felavatására május végén kerül sor - tájékoztatott Szabó Róbert.
Hogy mit nyújthat az ide kívánkozó számára a falu és a környék? Erdő, friss vizû források, mûemlékek, bioeledelek várják a vendéget, s alig pár kilométerre ide Sepsiszentgyörgy és Brassó városa.
Álom lenne egy kisrégió?
Ha ideszámítjuk Uzon község minden települését, a gazdag idegenforgalmi tartalékokkal rendelkező Szentivánlaborfalvát, Sepsimagyaróst, a román népviseletet őrző Uzonfüzest, a község területe nyugodtan nevezhető kisrégiónak. De maradjunk Lisznyónál.
Ha a Bikfalvát Lisznyóval összekötő út személygépkocsik és autóbuszok számára is járható lesz, meg is születhet a kisrégió. Akkor Lisznyó is értékesíthetné majd születőfélben levő hétvégi házait, mûemlék templomait, hősi emlékmûveit, emlékfáit. Lisznyópatak a Bodzafordulói-hegyek szívébe rejtett turisztikai oázis. Már-már elfeledtük kiváló, fürdő- és ivókúrára alkalmas gyógyvizét, azt, hogy izgalmasak útjai a Barabás- és Törökvár legmagasabb pontjára, az 1000 méternél magasabb Szeredő-ponkra, ahol tavasz nyíltával Kukuly-pusztáján láthatja az ember a hóvirágokból ,,terített?, legszebb hófehér sziromlevélszőnyeget.
Ha az óhajok-tervek megvalósulnak, Zákányalja tényleg előrelép.
Kisgyörgy Zoltán