
Az RMDSZ a szükséges rossz - így a régi partner
Rossz, de szükséges - vonhatjuk le a következtetést az elmúlt négy évben az RMDSZ parlamenti támogatásával kormányzó Szociáldemokrata Párt Állandó Bürójának jegyzőkönyveiből: minek is tartotta a szövetségesét. A magnófelvételről készült több száz oldalas iratból szemlézzük az RMDSZ-re vonatkozó érdekesebb passzusokat. A szereplők Adrian N?stase pártelnök, valamint Viorel Hrebenciuc, Octav Cozmânc? és Ioan Rus alelnökök, Valer Dorneanu, a képviselőház elnöke.
Az alkotmánymódosító népszavazást megelőző, 2003. október 13-i ülés jegyzőkönyvéből:
N?stase: Két bajom van a népszavazással. Először, figyelmesen meg kell néznünk a Székely Nemzeti Tanáccsal kapcsolatos mesét. Az gondot okoz nekünk, de gondot okoz az RMDSZ is. Azért kérem Viorelt és Ucut, hogy tárgyalják meg az ügyet Markó Bélával, és úgy reagáljunk, hogy az minket is meg őket is segítsen, mert nyilvánvaló, ha nem is ugyanaz, de legalábbis hasonló az álláspontunk, és jó, ha összehangoljuk cselekvéseinket.
Hrebenciuc: (?) Markó Béla és az RMDSZ-vezetés nagyon határozottan állást foglalt a radikálisokkal szemben, olyaddig, hogy ki is zárhatják őket az RMDSZ-ből. A mi szempontukból nagyon jó szöveget mondott? ?k uralják a helyzetet, mégis?
Ioan Rus: Már nem uralják!
N?stase: Ez a rosszabik fele, de valójában más útra terelődik a dolog, amelyet mi már nem tudunk ellenőrzésünk alatt tartani.
Hrebenciuc: Én mondtam nekik. A mi szemszögünkből, ha úgy vesszük, milyen volt az álláspontunk 1994-95-ben velük szemben, most a legboldogabbaknak kellene lennünk, mert ők gyakorlatilag nem jutnak be a parlamentbe. ?k mondták, s nekem megfelel, hogy ne jussanak be, mert a 7 százalékból mintegy 3 százalék hozzánk jön, az SZDP-be, tehát ez nem gond, mi nyerünk a legtöbbet abból, ha nem jutnak be a parlamentbe. Ez van. Ha nem lesz annyi eszük, hogy egységesek legyenek, nem jutnak be a parlamentbe, nem lesz ott képviselőjük, és ilyen az élet, mit tegyek. Elsősorban az ő gondjuk, s csak azután a miénk. A miénk a választások után lesz, annak függvényében, hogy milyen koalíciót kell alakítanunk.
(?)
Ioan Rus: Két dolog van: egyik az RMDSZ és az SZDP közötti viszony, amely oké, a másik az RMDSZ tettei és a román állam autoritása közötti.
N?stase: Az ügyészségünk? (Itt kazettát cseréltek, a jegyzőkönyv megszakad, a továbbiakban be nem jegyzett politikus mondja):
Én is egyetértek, legalább a népszavazásig ne lépjünk fel keményen, a hatalomra jellemző módon, mert akkor általános zavart keltünk, beleértve a románokat is. Abban a pillanatban, amikor megtorlással lépünk fel, azt jelenti, hogy a dolgok nagyon súlyossá váltak. Az átlagromán tudja, hogy nekünk ismernünk kellene, mennyire súlyos a helyzet, s akkor nyugtalanítanánk a románokat is, nemcsak a többieket. Személy szerint engem nagyon nyugtalanít ez a székelyföldes dolog, még jobban, mint a szobor (Szabadság-szobor - szerk. megj.). A szobor kérdése nem tûnik annyira súlyosnak, de ez az ügy olyannyira zavar, valamiféle forgatókönyvnek vélem, amely folytatódhat, nagyon messzire mehet. Biztos vagyok benne, hogy ebben a pillanatban provokációról van szó, amely a népszavazás ellen irányul, de ez a referendum után is folytatódni fog. Minden eshetőségre, addig is annyit mondhatok, etnikai alapú területi autonómia nem lesz, ki van zárva, nem is tárgyalunk róla, s nem azért, mert mi európai alkotmányt akarunk, de Európában senki nem fogad el ilyesmit.
N?stase: Pont ezt mondtam el Strasbourgban a napokban, és ezt újra napirendre kellene tûzni, és le kellene adni még egyszer a televízióban, mert ez nem Bukarestben, hanem Strasbourgban az Európai Bizottságban hangzott el. (?) Nem lehet szó nemzetiségi alapú területi autonómiáról, s ez már európai álláspont, nem csak a miénk. Ez más, mint a kollektív jogok.
A Románia nemzeti ünnepe utáni napon, 2003. december 2-án tartott ülés jegyzőkönyvéből:
Valer Dorneanu: (?) hangsúlyozni szeretném az ottani (Csíkszereda - szerk megj.) polgármester (Csedő Csaba - szerk. megj.) magatartását. Kitûnő. Habár azt hiszem, a szónoklatáért betörik a fejét a magyarok. Valójában független, de az nem mentség számára. Fogadást rendezett a nemzeti ünnep alkalmából, eljött a román múzeum megnyitójára, abba a házba, amelyet a püspök (Ioan Selejan Kovászna és Hargita megyei ortodox püspök - szerk. megj.) vásárolt, tehát az ember kitûnően viselkedett. És a többi honatya is eljött a koszorúzásra, teljesen zökkenőmentes légkör volt. Koszorúztak. Az Ismeretlen Katona emlékmûvénél egész koszorúfüggöny volt. Mondta Du?a (Mircea Du?a Hargita megyei prefektus - szerk. megj.), a magyarok szinte több koszorút helyeztek el, mint mi. Nagyon szép volt.
N?stase: Markó Béla parlamenti beszéde is kitûnő volt.
Dorneanu: Így van, így van.
A politikusok elkalandoznak, a helyhatósági választások kerülnek szóba, majd Octav Cozmânc? felemlíti Kovászna és Hargita megyét.
N?stase: (?) Természetesen, ott is az lenne a megoldás, ha találnánk független jelöltet, akit aztán támogathatnának a pártok (?)
Egy adott pillanatban N?stase kifakad: A mi bajunk az, hogy mi sem tudjuk, mit akarunk, és az zavar, mert három éve nem tudjuk, mit akarunk.
Cozmânc?: Ha a tanácsban többségben vannak a magyarok, hiába teszünk román polgármestert oda.
2003. december 15-én a Szabadság-szobor ügye szerepelt terítéken.
N?stase: El kell döntenünk, hogyan járunk el az RMDSZ-szel szoborügyben. Egyelőre ők úgy tartják, két megoldatlan kérdés van a kapcsolatunkban. Éspedig a kolozsvári egyetem és a szobor. Az egyetemmel most nehéz bajlódni, de javasolom, a szoborral fejezzük be, mégpedig a következőképpen: ezt tárgyaltuk a kormányban is, meg itt is előtte. Világos, hogy nem szedhetjük szét a szobrot, habár ez volt az első elképzelésünk, emlékeztek? A mai helyzetben felállítunk egy megbékélési parkot, amelybe elhelyezünk még egy szobrot, amely valószínûleg valamiféle diadalív lesz, hogy ellensúlyozza a szobrukat. Úgy értettem, ők dolgoznak már a terven. Nagyon fontos - és nem egyezhetünk bele semmiképpen -, hogy azt a Tûzoltó téren helyezzék el, és ebből kell a megbékélés parkját kialakítanunk? Beszéltem Medgyessyvel, neki semmi kifogása nincs a helyszín ellen, az itteniek akadékoskodnak. ? (Medgyessy - szerk. megj.) meg akar szabadulni ettől a gondtól, ugyanúgy, ahogy mi is meg akarunk szabadulni. Nem fogunk tudni teljesen épen kikerülni ebből a meséből, de emlékeztetlek, hogy a mi figyelmetlenségünkből, no meg az akkori körülményekből adódóan ez a kérdés bekerült a velük kötött megállapodásba. És akárhogyan is, ez a megoldás sokkal jobb, mint ha csupán visszaállították volna a szobrot. Így más helyre állítjuk, s még valamivel együtt állítjuk, és még más nevet is adunk neki. Azt hiszem, ez az a kompromisszumos megoldás, ami elfogadható. De természetesen, erről még tárgyalunk. Láttam egy adott pillanatban, hogy az elnök tanácsadói is találkoztak a magyarokkal, és azt mondták, beleegyeznek, hogy a szobrot a Tûzoltó téren a Megbékélés parkjába állítsák.
Szekeres Attila