SzínházKultúra: Moli?re óta nem változott semmi

2005. január 15., szombat, Archívum 2003–2007

A királynak nem tetszett, hogy kifigurázták, de lehet, hogy csak abszurd volt számára, amit látott: betiltotta a komédiát. Az udvari bohócnak azt és úgy kell játszania, amiképpen a király diktálja. Akad az udvarban tekintély, kinek véleményére adnak a tömegek, hisz maga is tanult ember, vele mondatja ki a szentenciát: a színház nem jól csinálja, nem ezt várjuk tőle. Azt várjuk, hogy mindent, de mindent gondolkodás nélkül megértsünk. A színházba nem azért megyünk, hogy a fejünket törjük. Szórakozni kell ott. Énekeljenek, daloljanak, puszit intsenek, emelgessék a szoknyácskát, ragyogjon a fekete bajuszka. A színfalak mögött mímeljék az életet, ha kedvük tartja? Nekünk beszéljenek tisztán, ne mind célozgassanak, érthetetlen jelképekkel traktáljanak, amiket aztán soha sehol senki meg nem magyaráz nekünk. Tartják a tükröt elénk? Hát mi csak torzképeket látunk benne, meg mindenféle lehetetlen figurákat.
Nem ez a mi életünk? Vajon nem torz egy kicsit minden körülöttünk? Tökéletes, szép, kerek a világ, amiben élünk? Elégedettek vagyunk?
A szentgyörgyi színház mecénásaként tiltakozom az ellen, hogy bárki is megpróbálja a konvenciók ketrecébe kényszeríteni e társulat mûvészeit. A mûsorpolitikát (és nem a mûsorfüzetet) bírálni lehet, a közönség nem homogén, miként a színésztársadalom sem az. Lehet, hogy a közönség elégedetlen, változatosabb évadot kívánna? Nem csoda, hiszen a tévécsatornákból évek óta egyhangúan gügye, ismétlődően bárgyú szórakoztató mûsorok záporoznak. Unalmas már a távirányítózás. Gondolják, hogy ha a mi színészeink megpróbálnának versenyre kelni Lagzi Lajcsival, a Fásy-mulatóval és Anettkával, jobb lenne nekünk? Azt akarjuk látni a színházban, amit a tévében? Nem hiszem.
A pénz. A mennyiség. Gondolják, hogy ha kevesebb pénzt kap a színház, akkor majd abbahagyja ezeket a világhírnevet hozó próbálkozásokat, kísérletezéseket? Aligha. Az ötvenes-hatvanas években maguk varrták jelmezeiket, eszkábálták díszleteiket, fésülték frizuráikat a színészek - ma is élnek, emlékezhetnek erre. A pénz, bár minden látszat erre vall, nem minden.
A színház, uraim és hölgyeim, templom. A színház a világ, mely elénk tárulkozik (ingyen és kéretlenül, ingyen és önzetlenül), láthatatlan oldalait fordítja felénk, hogy megismerjük önmagunkat. Tükör, melyben a jobb helyet cserél a ballal, néha a fent a lenttel, a belső a külsővel. Ne akarjuk mi forgatni (manipulálni), hagyjuk, hadd mutassa önmagát, hagyjuk magunkat forgatni általa? Évezredes története bizonyítja: érdemes.
Forró Eszter
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép