Teleki Pál budapesti szobrát, szégyenletes hercehurca után, számûzték Budapestről. Előbb a lengyelek biztosítottak volna menedékjogot a lengyelmentő magyar miniszterelnök emlékmûvének, majd a nemzet becsületét mentendő, Balatonboglár tanácsa és a római katolikus egyház fogadta be gróf Teleki Pál egész alakos bronzszobrát. Már a szoborszámûzetés idején sejteni lehetett, hogy lesz még böjtje a magyar nemzeti értékeket a magyar históriából kiiktatni kívánó nagy lakomának. Gróf Teleki Pál emberi-államfői nagyságának törpe tépázói ugyanis alávalóságaikkal jót is tettek: még inkább felhívták a figyelmet a tudós államférfi emberi-erkölcsi értékeire, históriai érdemeire. A Teleki Pál emlékét gyalázó írásokra riposztként jelentek meg újságcikkek, tanulmányok, könyvek, a fővárosi emlékmûkitiltás serkentőleg hatott a cserkészmozgalomra, a közmûvelődés egészére.
Gróf Teleki Pál kortársának tekinthetjük Czegei gróf Wass Albertet is, napjaink legolvasottabb magyar íróját, aki számára sem Budapesten, sem erdélyi szülőföldjén bizonyos körökben és hivatalokban nem termett babér, szobrának Budapesten a hatóságok nem kerítettek talpalatnyi földet sem. Itthon, Erdélyben már felállított portrészobrait távolíttatták el, Funar Kolozsvárján sem lehetett Wass Albertnek szobrot állítani. A koholt vádak alapján távollétében halára ítélt magyar írófejedelmet a szocialista-balliberális magyar hatóságok a szélsőséges román nacionalista magyarellenességgel egy húron pendülve próbálták kiiktatni a históriai és kortársi köztudatból.
És mi még csodálkozunk, hogy a múlt év decemberében azon a bizonyos fekete vasárnapon magyar miniszterelnöki (!), szocialista és balliberális pártvezénylettel megejtett népszavazáson nemkívánatos személyeknek minősítettek bennünket a magyar állampolgárok körében.
A mai Magyarországon egyesek szerint nincs szükség Teleki Pálra, Wass Albertre, nem kellünk mi sem, határon kívül rekedt magyarok sem élve, sem halva.
Természetesen, ismét Adyt parafrazálva, lesz még böjtje a nagy lakomának.
Olvasom, hogy a Budapest fölötti Solymáron Wass Albert-szobrot terveznek és avatnak valakik, Wass-akarattal elhatározták, hogy márpedig, ,,ha Budapestnek nem kell Wass Albert, a bûnös magyar nemzet bûnös fia?, nekik éppen azért van szükségük a magyar írófejedelemre. A dolog pikantériája, hogy egy tipikusan sváb település polgári mozgalma dönt a magyar értékek megbecsülése mellett.
Január 8-án Bonyhádon avattak Wass Albert-szobrot. A mellszobrot az Ausztráliában élő Kolozsy Sándor készítette. Alkotását eredetileg Kolozsvárra szánta, de ott, az ismert okok miatt, eddig nem lehetett Wass-szobrot állítani. Bonyhád a bukovinai és erdélyi székelyek egyik gyûjtő- és magyar szellemi gyújtóközpontja.
És hogy a körkép teljes legyen: most, 2005 januárjának első napjaiban hozza egy közvetítő Budapestről Kászoni Zoltán halbiológus újévi köszöntőjét, s a Halászat címû szaklap 2004. évi Téli számát. Az Erdélyből Budapestre telepedett, kontinentális hírû tudós, sokkönyves szerző, a romániai haltenyésztés egyik ,,felfuttatója?, a román óceáni halászat államtitkári rangú, első számú megteremtője írja ötven év után az erdélyi Mezőség halastavainál címû nagyívû visszaemlékezésében:
,,1953-ban neveztek ki főagronómusnak a Mezőzáhi Állami Halászati Vállalathoz, amely magában foglalta az Erdélyi Mezőség ?száz tavát?, a sok ősi, születési bizonyítvány nélküli természetes és mesterséges halastavat. (?) Titokban a volt Erdélyi Múzeum Egyesület egyik kolozsvári levéltárosához fordultam: betegek a halaim, mondtam, segítsen rajtam! Segített! Ott 7 vaspántos ládában őrizték az erdélyi történelmi, főúri Wass-család közel 800 éves egész levéltárát. A ládákban megtaláltam a forrást a tavakról, halakról s egy bölényről, amely fiatal, egyéves üszőborjú volt?
A történet a következő: III. Béla király egy sikeres bizánci hadjáratban részt vevő Vass-ősnek (a család Mária Terézia óta írja a nevét Wassnak) a régi Szolnok-Doboka vármegyében, Kolozsvártól keletre 7 települést és sok földet adományozott. Köztük Cegét is. Egy 1350-ből származó, latin nyelvû kéziratban (jól fogott piarista diákmúltam) a Vass-birtok települései így szerepelnek: S. Egidio (ma Vasasszentegyed), Pulun (Pujon), Chege (Czege), Gheke (Gyeke), S. Gothardo (Vasasszentgothárd), Zent Ivany (Vasasszentivány) és Mohol (Moholy). A termőföldek határai mellett tavak nevei is sorakoznak. Így a cegei tó Hódos-tó néven szerepel. Történt még a XIII. század elején, hogy az egyik Wass-ős a Cegei-tó mellékén társaival bölényre vadászott. Akkor az erdélyi Mezőségen, a tavak és nádasok világában - a Béla király adományozta saját birtokon - még szép számban élt e nagyvad. Nyíllal és kopjával vadászott a Vass-ős, de ezek nem okoztak halálos sebet. Hogyan is okozhattak volna, hiszen egy nyílvessző csak a jelzett bölényüsző állába fúródott be. Mit tehetett a keménykötésû hadvezér-főúr? A hirtelen rátámadó bölényt a két szarvánál keményen megszorítva a Chege-Czegei tóba teperte, s abba addig nyomta be annak fejét, míg a bölény vízbe fulladva kimúlott. Innen a Vass-család főúri előneve, a ,,czegei?. Családi címerükben pedig a nyílvesszős bölényfej díszlik??
Kászoni Zoli bácsi 77 éves. Aktív írásbelizés mellett egyre-másra szervezi az erdélyi túrautakat, elsősorban az erdészeti szakemberek, vadászok, horgászok és a vélük egy baráti-rokoni körhöz tartozók számára. Útjuk során a tájegységenként fellelhető szakmai ínyencségek mellé az erdélyi ínyesmesteri falatokat is társítja, és kifogyhatatlan a transzszilván mûvelődéstörténeti értékek becserkésztetésében és Kárpát-medencei közkinccsé tételében. Mi a Czegei gróf Wass-család romantikus históriáját friss példaként hoztuk fel, de ezzel arra is utalunk, hogy nincs olyan szakterület, amelyet a szülőföldjétől fizikailag elszakadt erdélyi ember a szellemi kapcsolatok révén ne tudná a nemzeti egység megteremtésének - illetve megőrzésének - szolgálatába állítani.
Zoli bácsi most nem a magyar kormány utazó nagykövete - erre nem is tart igényt -, hanem a magyarhoni megtévesztettek nemzeti útikalauza, ő a mi ,,igen?-emberünk, most éppen ott, ahol erre a legnagyobb szükség van.
Gróf Teleki Pál és gróf Czegei Wass Albert a magyar fővárosban bizonyos mai hangadók körében ,,feketelistára? kerültek ugyan - de lám, a ,,vidékiek? lelkében és közterein is menedékjogot élveznek.
Újévi köszöntőjében írta egyik ismeretlen budapesti olvasónk: Hadd szóljon az angyal biztatása: ,,Ne féljetek!? Erdélyországban és mindenfelé. Mert bizony lassan mindenfelé ,,idegenbe szakadt? magyarnak érezhetjük magunkat.
Ez ellen viszont úgy védekezhetünk, ha ,,idegenségérzetünk? ellensúlyozására kiteszünk a placcra egy-egy Teleki- vagy Wass-szobrot, ha felnyitjuk a nyolcszáz vagy akár a nyolcéves pántos vagy e nélküli ládákat, és történeteinkkel, históriai jelenlétünkkel teletûzdeljük, újra otthonossá tesszük a Kárpát-medencét.
Sylvester Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.