Sepsiszentgyörgy sportéletének zászlóvivője kitartóan a Municípiumi Sport Club. A teljesítménysportban elért eredményei alapján a megye legjobb egysége is. Atlétái, tornászai, birkózói ,,szállították? a megye éremgyûjteményének nyolcvan-kilencven százalékát. Nincs szándékunkban sporttörténeti visszapillantást végezni, csak a tényre emlékeztetjük az olvasókat, a sportbarátokat: az 1996-os atlantai olimpián három atlétával képviseltette magát, a ?97-es athéni világbajnokságon két atlétával? Ez időben alig volt atlétikai világverseny, amelyen ne lett volna jelen legalább egy MSC-s atléta. Nincs abban semmi túlzás, ha azt mondjuk, a múlt század utolsó évtizede, de különösen annak második fele nyugodtan tekinthető a klub aranykorszakának. Azóta két olimpiát adtunk át a múltnak, a távolban feltûnt a harmadik, a 2008-as pekingi. Ez is nélkülünk kerül megrendezésre, mint az athéni?
A hazai sportéletet új lehelet - mert szélnek nem mondható - lengi át. Vajon ebből a leheletből az MSC-nek mennyi oxigén jut? Ezekkel a gondolatokkal kerestük meg Sánta Károlyt, az MSC elnök igazgatóját.
- Tegnap (szerda volt - szerk. megj.) kaptuk meg a 2005-ös esztendő költségvetési adatait - kezdte mondandóját Sánta Károly -, s örömmel mondhatom, semmivel sem rosszabb, mint a tavalyi. Tehát idénre is biztosított egy olyan összeg, mely lehetővé teszi a sportcsarnok játéktere padlózatának felújítását, az öltözők bővítését, a jelenlegi öltözők feletti manzárd elkészítését?
- Mi lesz az atlétikai pályával, mert még mindig nem versenyképes?
- Ez idáig nem került sor az atlétikai stadion versenyképessé tételére, mert egy sor fontosabb dolgot - a sportcsarnok fûtése, világítása, a szálloda felújítása - kellett elintézni. Elintéztük, s most jöhet az atlétikapálya. Van rá ígéret. Na meg a szálloda felújításával megteremtettük a lehetőséget a jó vendéglátásra, s így nyugodt lelkiismerettel ajánlhatjuk az atlétáknak - vágtázóknak, ugróknak? - és más sportágak híveinek az edzőtáborozási lehetőséget, azzal a gondolattal, hogy ide tudunk hozni egy sor felszerelést (a magasugrásnak, a gátfutásnak, a dobásoknak?), melyek lehetővé teszik a zavartalan felkészülést.
- Mit értsünk a szálloda felújítása alatt?
- Az első emeleten kicseréltük a vezetékeket, a padlót, a bútorzatot, korszerûsítettük az éttermet? A szálloda harminc helye képes bármilyen igény kielégítésére, ráadásul emberhez mért áron. Most lehetővé vált, hogy kölcsönös alapon mûködtetve megoldjuk a kiszállásaink költségeinek csökkentését.
- A sportcsarnok melletti aszfaltozott kézilabdapálya nem számíthat jobb sorsra?
- Az MSC-hez tartozik, az nem vitás, de mások rombolják. És reggeltől estig, hiszen ebben a városi stadionban nem kell fizetni a pályahasználatért. Jönnek is a szabadidősport hívei, mérkőzéseket szerveznek. Ezzel nincs is baj, de amikor törnek-zúznak, mert nem a sajátjuk, az fáj.
- A focipálya?
- Azt a labdarúgócsapatok (felnőtt, ifjúságiak) használták és használják ingyen, bérmentesen. Az öltözők, a víz, a villany használatáért kellett csak fizetniük. Így is szemrebbenés nélkül elmondhatom, hogy a költségek nagy része az MSC-re hárult.
- A stadion pályáit - atlétika-, foci- és kézilabdapálya - ingyen használják, a klubnak a mûködéséhez nélkülözhetetlen bevételt csak a szálloda és a sportcsarnok biztosítja? Ha nem titok, mennyi támogatást ad a minisztérium, és mennyiből él a klub, azaz mekkora a tulajdonképpeni költségvetése?
- Négymilliárd lej támogatást kapunk, de a mi költségvetésünk kilencmilliárd lejre rúg. Ennyiből tudjuk megoldani a személyzet fizetését, a létesítmények karbantartását, korszerûsítését, a sportolók felkészítését, versenyeztetését? Az ötmilliárd különbséget nekünk kell kigazdálkodnunk! Miből? A szállodából, a sportcsarnokból. Mert mint mondtam, a stadion használata ingyenes.
- Hogy mûködik ez a minisztériumi támogatás?
- Szerződéses alapon. A négymilliárdért cserébe megfelelő eredményeket kell felmutatnia a klubnak, vagy fogalmazhatok úgy is, a klub vállalta eredményekért a minisztérium megelőlegez négymilliárd lejjel. Ezt a szerződést viszont kötelező módon be kell tartani, a benne vállaltakat kell teljesíteni, mert ha nem, jövőre csökken a támogatás, ha viszont túlteljesítünk, akkor nőhet.
- Csak a vállalt eredmények teljesítésére, vagyis a sportolók felkészítésére, versenyeztetésére kb. milyen összeg szükségeltetik?
- Három-, három és fél millió lej.
- Négy szakosztállyal mûködik a klub, vegyük sorra azokat.
- Kezdem az atlétikával, mert az a legerősebb, legeredményesebb. És még valami: a köztudatban még őrizzük a központi - a volt Olimpiai Központra emlékezve - jelleget, ami azt jelenti, hogy a távolabbi megyékből is ide irányítják a tehetséges közép- és hosszútávfutókat. Na de soroljam a neveket: Rigó Ferenc (800 és 1500 m, felnőtt korosztályú), Maghiar Adrian (5000 és 10 000 m, felnőtt), Iona?cu Marcel (3000 m akadály és 1500 m, utánpótlás korosztályú), Endrődi József (1500 m, utánpótlás), Halapciuc George (800 m, utánpótlás), Hant?u C?lin (5000 m, utánpótlás), L?z?rescu Petre (10 000 m és maratoni, felnőtt), ?ig?u Viorica (100 m gát és távolugrás, felnőtt), P?tru ?tefan (3000 m akadály, ifjúsági), kettős leigazolással: Luca Gabriel (1500 m, ifjásági), Feisthammel Eduárd (800 m, ifjúsági), Szonda Szilamér (800 és 1500 m, ifjúsági), Loghin Mihaela (800 m, ifjúsági). A névsor nyitott, bármikor feltûnik egy új tehetség, reménység, nyitva előtte a kapu. Várjuk, nagyon várjuk a helyi tehetségeket. Ami a jövő nagy eredményeit illeti: mindenekelőtt Iona?cu és Rigó teljesítményére számítunk, de nem lepne meg, ha Maghiar lenne a harmadik nagy befutó. És akkor még nem szóltam ?ig?uról. Számításaink szerint hárman is teljesíthetik az olimpiai szintet. Az edzői teendőket jómagam és fél normával Révész Katalin végzi. Új szakosztályszámba megy a torna, alig pár éve indult be szoros együttmûködésben a Mikes Kelemen Líceum szakosztályával. Nyolc tornászunk van, közülük kiemelkedik a két válogatottkeret-tag Bucur Adrian és Vas Zsolt. Edző: Oláh János. Alig pár éve erősítik a klubot, máris sok-sok éremmel gazdagították trófeakincsünket. ?k még sok örömet szereznek. A birkózás fura helyzetben leledzik. Mindenki kettős leigazolást (MSC-ISK) emleget, viszont mi álltuk a versenyek költségének egészét, mind a kadett, mind az ifjúsági, mind a felnőtt, mind a női szinten. Ez így nem mehet a végtelenségig. Úgy döntöttünk, hogy a lehető legjobb támogatás biztosítása érdekében felvállalunk egy tízes keretet (a tíz legjobbat), s annak tényleg biztosítunk minden feltételt. Jelenleg Mátéfi Árpád az MSC edzője. Külön kategóriát képez a női kézilabda, hiszen egyetlen sportjátékunk. És még valami, a kézilabda köti leginkább a klubhoz a város sportbarátait, tölti meg többé-kevésbé a sportcsarnok lelátóit. Tizenöt A-osztályos játékost tart nyilván a két edző: Farkas Csaba és Kovács Emese. A kézilabda jövőjével kapcsolatban két megoldás kínálkozik, ezek közül kell választanunk: az első: megteremtünk egy olyan pénzügyi keretet, amellyel összehozunk egy szuperligás csapatot, természetesen, importjátékosokkal, és ily módon időt nyerünk az utánpótlás felerősödéséhez; a második: már a nyártól rátérünk az utánpótlás nevelésére, és egy ificsapattal beiratkozunk a bajnokságba, s így készítjük elő a Szuperligába lépést.
- A döntés mikorra várható?
- A tavaszi idény végére. Tehát a csapat kezében a saját sorsa.
- Rendkívüli, nagy sportrendezvényt ígér-e az MSC?
- Egyelőre nem, de?
- Na de lesz a sportvilágban fedett pályás atlétikai Európa-bajnokság, szabadtéri világbajnokság, utánpótlás Európa-bajnokság, birkózó Európa-bajnokság? Egy sor olyan rendezvény, melyen elméletileg ott lehetnek az MSC atlétái, birkózói, tornászai?
- Így igaz. És igyekszünk is, hogy mindenekelőtt utánpótlás és ifjúsági korosztályban ott legyünk ezeken a világversenyeken.
- Mindent összegezve: hogyan fogalmazod meg a klub célját?
- Ebben az esztendőben minden szakosztályunk irányában nagyobbak lesznek az elvárásaink. Célunk, hogy minél több MSC-sportoló legyen válogatottkeret-tag, minél több bajnok legyen, és érmes, pontszerző, ha így jobb, mert csak így tudjuk kiharcolni az állami támogatás növelését vagy szinten tartását. Csak így tudunk fokozatosan rátérni sportágaink utánpótlás-nevelésére.
(mohai)