Azért, mert receptre írta fel az orvos, hogy gyalogolnom kell. A gyaloglás mindenre jó. Ha nem eszel, akkor fogyaszt is, de jó a magas vérnyomásra, cukorbajra, idegbajra. Jót tesz a szívnek, ízületeknek és a cipőboltoknak is. Ha szeded a lábad, nem kell szedned a gyógyszert. A kérdés csak az, hogy hol gyalogoljunk.
Amíg a gyaloghíd megvolt az Olton, több száz sorstársammal ezen letudtuk a reggeli tornát. Aztán az Olt fogta magát, s félig elvitte. Kezdetben két csendőrfióka őrizte. Aztán kétfelől két vasrácsot hegesztettek, hogy ne lehessen közlekedni rajta. És ki volt írva, hogy átmenni tilos. A jónép átmászott a rács mellett egyik oldalon. A másik oldalon egyszerûen kikerülték a rácsot. Aztán - bizonyosan valami vasgyûjtők - elvitték a rácsot. Olvastuk a Háromszékben, hogy a terv megvan. A híd viszont úgy van, ahogy volt. Nem biztos, hogy megérem, míg ismét jó lesz. De a bátrabbak ma is azon járnak. A gyávábbak kerülnek a nagyhídon. Arrafelé aeroszolos kezelést is kap az ember: porból, kipufogógázakból, koromból. Pedig milyen jó volt nap mint nap ott sétálni! Látni, amint gyarapodik városunk akkor is, mikor semmire nincs pénz: épül az új rendőrlaktanya. Vagy elnézni, amint a tisztaságmániás tömbházlakók leverik a fecskefészkeket, mert a fecskék ugyebár szemetelnek. Látni a kirándulókat, hogy szemetelik tele az Olt partját? No, de én már nem járok erre. Marad az esti séta. De merre? Szemerján a szemétégető illata árad. Az Oltmező úton fröccsöt kap a nyaka közé az arra gyalogló. Ha másfelé megyek, át kellene kutyagolnom a városon, ahol annyi az autó, hogy maholnap ki kell tiltani innen a gyalogosokat. Ha mégis átmegyek a városon, megcsodálhatom az Olt utca sarkán a már vagy két éve javítás alatt álló postaépület torzóját, amint a városképet szépíti.
Még az erdő lenne jó sétálóhely. Bár - akárcsak a Váradi József utca végén - a Kolcza-tagban könnyen eltévedhet az ember a nevenincs utcák nem létező házszámai között. Olyan az új városrész, mintha találomra huzigálták volna meg az utcákat. Vagy eleve sikátorok vannak betervezve? Ha beépül, akkor sem lesz könnyû a kiigazodás a kacsalábon forgó házak között. (Némelyikük kacsalába ízlésficamban szenved.)
Néha viszont autóval is kell járnom. Annak is jót tesz egy kis mozgás. De azért, hogy a pénzügy vagy a kereskedelmi bank közelében tudjak parkolni, átlagban háromszor kerülöm körbe a központnak ezt a részét. Ezen a környéken: ingyen lehet parkolni. Sőt, van egy ingyenparkoló is. Közvetlenül a Kereskedelmi Bank mögött. Ide a gyengébb idegzetûek az összetört, hepehupás járda miatt nem mernek behajtani. Nők magas sarkú cipőben szintén nem, mert a kavicsok között otthagyhatják a fogukat - illetve a cipősarkukat. Eső után csak gumicsizmában lehet kiszállni, ha nem, akkor lábat mos az utas. Van itt minden, ami egy modern parkolóhoz kell. Behajtani tilos tábla egyik felől. A végében egy másik tábla, ami azt mutatja, hogy kell parkolni. Aki azt az autóból látja, nem kell a szemorvoshoz mennie látásvizsgálatra.
Az azt is látja, hogy itt mindenféle gaz és szemét terem. Ha a városi szeméttelep betelik, ide lehetne egyet csinálni. A kezdet biztató. Már mindenféle szemétből van itt mutatóban. Egy jó nagy hegyet lehetne itt összehordani, ahol télen a gyerekek szánkázhatnának. Nyáron meg mutogathatnánk a turistáknak.
Kuti János
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.