Tavaly még arról örvendeztünk, hogy Kovászna város polgármesteri hivatala, tanácsa sikerrel zárta tárgyalásait a labdarúgó-stadion területének tulajdonosával, s nyélbe ütötte a több száz millió lejes üzletet. A Kárpátok SE fellélegzett, hozzá is fogott a korszerûsítéshez, s e munkálatok első lépésében bekerítette a létesítményt, a csapat, csapatok (mert nem szabad számításon kívül hagynunk az ifiket) pedig az őszi idény folyamán kezdtek életmagra kapni? Amikor azt hittük, hogy egyenesben a Kovásznai Kárpátok szekere, tessék, Domaházi János, az egyesület elnöke, civilben a városi tanács független képviselője azzal fogadott kovásznai munkahelyén, ahol felkerestük, hogy: ,,Baj van, szerkesztő úr, nincs pályánk, nincs stadionunk!?
Mi tagadás, mellbe vágott a mondat, a hír, s pillanatok alatt agyamba tódultak a zöld-fehér Kárpátok évtizedekkel ezelőtti sikerei, arcok, nevek tolongtak a szürkeállomány tekervényein: Gazda Feri bácsi, Tankó, Biró, Czintos, Butyka testvérek, Csúsz, Ábrahám, Iordan, Mántó?, a megélénkült városi sportélet tekézőit, kézilabdázóit, asztaliteniszezőit véltem felismerni a megye sportéletéből kivonuló város kihalt utcáin. Szörnyû kép, hátborzongató, és ugyanakkor fájó is.
Nem, nem lehet igaz, hogy a város sportjának még életben maradt egyetlen csapata otthon nélkül maradva, a feloszlatás, az eltûnés útjára jusson.
- De elnök úr - kezdtem a beszélgetés fonalát szőni -, ön mondta, hogy minden rendben van, s ezt Zsuffa Levente polgármester úr is pár hónappal ezelőtt megerősítette.
- Így van, de a város nem vette meg a stadiont, amikor kellett, amikor megegyezésre jutott a tulajdonossal, aki közben meggondolta magát, s nem a városnak, hanem másnak akarja eladni a területet. Itt mindenki hibás, a Kárpátok SE, a tanács, a polgármesteri hivatal, a jegyző, mindenki. Fáj, nagyon fáj, hogy a tanácsülésen a tizenhat tanácstagból csak én szálltam síkra a sportpálya ügyében, holott a választások előtt az RMDSZ programjában szerepeltek a sporttal kapcsolatos ígéretek.
- Igaz, eléggé rég volt már a választás, s elegendő idő telt el ahhoz, hogy elfelejthessék az urak azt, amit akkor ígértek? Na de az ég szerelmére, a sport, a játék nem lehet a politikai csatározás, majd a nemtörődömség színtere. Az egészséges nemzetnek van csak jövője arany igazsága érvényes a románokra, magyarokra, cigányokra, szociáldemokratákra, RMDSZ-esekre, liberálisokra, függetlenekre egyaránt.
- Értem én, de nekik kellene mindenekelőtt megérteniük. Hogy ne csak a polgármester feje fájjon - Zsuffa úr igyekszik az ügy megoldására, de ehhez kell a tanács egyetértése, akarata is -, s az enyém, hogy mi lesz, ha pálya nem lesz. Márpedig nagyon úgy fest, hogy nem lesz.
- Ez azt fogja jelenteni, hogy nincs tovább, vége a zöld-fehér egyesületnek?
- Maradt még egy fénysugárnyi remény: a polgármester úr személyesen megígérte, hogy máshová építünk pályát, stadiont.
- Hová?
- Több verzió is szerepel a pakliban: a vajnafalvi sportkomplexum újonnan átadott tornaterme mellé, a sípálya alatti területen, a Kovászna és Csomakőrös közötti réten. Az előbbi változat mellett szól, hogy igazi sportcentrumot lehetne kialakítani, tornateremmel, kézilabda-, röplabdapályával, na és focipályával, viszont a rendelkezésre álló területen aligha fér el egy labdarúgó-játszótér is, tehát bővítésre kell számítani, területet kell hozzá venni. A Kárpátok SE jobban szeretné a sípálya alatti megoldást. A rétet nem tartjuk alkalmasnak, mert nagyon vizenyős, kiesik a sportbarátok szórásából, látóköréből, messze van, nem lenne látogatott.
- Nem vették meg, amikor kellett volna? Most volna-e pénz rá?
- Csak pályázatok alapján tudjuk kivitelezni, megvalósítani a pályát, stadiont. Ezért is kell már valamit lépni, hogy ne jussunk egyik napról a másikra szégyenbe. Mert milyen város az, amelynek van futballcsapata (olyan, amilyen, de van, s hogy milyen, az is a város ügye, de ezt most hagyjuk), de nincs stadionja, pályája?
- Mi lehet most az a lépés?
- Javasolom, hogy a tanács és a Kárpátok SE között kössünk egy szerződést, hogy minél teljesebb, hangsúlyozottabb legyen a képviseletünk azokon a pályázatokon. Túl ezen a szerződésen viszont az lenne az igazi lépés, ha párthovatartozás nélkül, egybehangzóan megfogalmaznók: Uraim, ne hagyjuk utcára kerülni, ne hagyjuk otthon nélkül a Kárpátok Sportegyesületet! És még egy nagyon jó lépés lehetne: a Pepsi cég belépése városunk labdarúgóéletébe.
- Reménykedjünk akkor. S amíg tápláljuk a reményt, nézzük, mi a helyzet a csapat háza táján.
- A csapat megkezdte a téli alapozást. A keretben nincs különösebb változás, hacsak nem számítjuk annak a masszív fiatalítást. Az edző továbbra is Gocz Béla. Az a Gocz Béla, akinek testvére, Gocz Tibor a tanács sportreferense. A csapat hetente egyszer az új sportcsarnokot is igénybe veszi. A hangulat szerencsére jó. A fiúk bíznak abban, hogy lesz otthonuk.
(-ros)
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.