A szülőfalujához, egyesületéhez ragaszkodó, a labdarúgásért élni-halni tudó Molnár Mihály, aki nem is olyan régen még a IV. liga legöregebb játékosa volt, kitartó, szorgalmas munkával összegyűjtötte az egykori labdarúgók összegyűjthető trófeáit — cipők, mezek, igazolványok, serlegek, fényképek... —, hogy segítségükkel felelevenítse, majd megőrizze a község labdarúgósportjának, a község csapatának, az Illyefalvi Sport Egyesületnek a történetét. Nem kis munka volt, merem állítani, több fáradságot igénybe vett, mint a jelenlegi IV. ligás csapat menedzselése.
Az összegyűjtött trófeákból a tűzoltók „székházában" nyitott Molnár Mihály egy állandó kiállítást — hasonlót még nem láttam a megyében —, úttörő szerepet is vállalva megyénk sportéletében és labdarúgóéletében.
A kiállítás anyaga több fejezetre osztva mutatja be az illyefalvi labdarúgást. Az 1948—1958-as korszakkal indít, majd a 60-as, 70-es és 80-as évek labdarúgóit vonultatja fel, külön tablót kapott Tittesz Zoltán, külön vitrint Bölöni András, külön asztalt az évek hosszú során szerzett serlegek. A terem falán mezek díszelegnek. Rengeteg név került a képek alá, egy egész újságoldal is kevés lenne megörökítésükre. Ezért aztán csak szemelgettem a nevek rengetegében. Nem hagyhattam ki az első csapatot: Petke László, Kovács Tibor, Lepedus Viktor, Kelemen Emil, id. Molnár Mihály, Petke András, Joó Endre, Zöld Gyula, dr. Kertész Gyula, Vass Mihály, Ráduly Mihály. Talán ők voltak azok, akik megalapozták a későbbi labdarúgás bázisát, az ők örökségére épült a jövő. Olyan labdarúgókkal, mint Csíki László, Muntyán György, Ráduly Miklós, Kuti Gyula, Kádár István, Muntyán Mihály, Székely János, Dénes Csaba, Tittesz Zoltán, Támpa László, Székely Ferenc, ifj. Molnár Mihály, Veress László, Lőte Attila... és még sokan, nagyon sokan, valamennyiüknek (azoknak is, akiknek neve nem került megemlítésre) része van abban, hogy Illyefalva ma is a megye felső osztályában futtatja, szerepelteti csapatát.
A sok-sok labdarúgó közül kiemelkedett a Brassói Vörös Zászló (Steagul Roşu) színeiben, valamint más klubokban is játszott Tittesz Zoltán, Csíki László, a Sepsiszentgyörgyi Textilben is megfordult Székely János, a Sepsiszentgyörgyi Építőket erősítő Székely Ferenc, Mezei János, a Prázsmári Textilben focizott Muntyán Gyuri, Muntyán Misi, a Sepsiszentgyörgyi Sportiskolában játszott Bölöni András, Jakab Barna... A sok-sok játékos mellett meg kell említenünk az edzőket is, mint Stefán László, Kádár István, Ötvös Mózes... Apropó, Ötvös Mózes, ő egy külön történet, elvitathatatlan érdemeket szerzett az illyefalvi együttes fellendítésében, az ő korához fűződnek a nemzetközi találkozók a Magyar Kábellel, Edelénnyel, Battonyával, az ő idejében volt versenyben az illyefalvi csapat a megyei bajnoki címért, az ő korában érezhették igazán az illyefalvi labdarúgók, hogy valahová tartoznak, hogy valaki gondoskodik róluk, hogy valaki tiszteli, megbecsüli és szereti őket.
Ha Illyefalván járnak, ne hagyják ki, nézzék meg, s vegyenek példát, hogyan kell vigyázni, őrizni és tisztelni a hagyományokat. Mert az, amit ifj. Molnár Mihály csinált ebben a kis „múzeumban", az a múlt tisztelete, felelevenítése.
