
A XVII-XVIII. században ez a falu volt a Szeredő-ponk alatti együvé tartozás központja. A régi szájhagyomány szerint innen rajzott ki Egerpatak és Sepsimagyarós népessége is, ,,minek következtében említett faluk népessége is régebben... nemcsak egyházközösségileg, hanem hatóságilag is Szacsva alá tartozott, s csak később lett önállóvá? - írta Orbán Balázs 1868-ban. Akkoron Szacsvának 269 lakosa volt. Azóta - mert lassan leszûkültek a megélhetési lehetőségek - a lakosság száma 134-re csökkent (2002). Ez a ,,maradék? - mint mondták. A régi népesség fele. Sem vonat, sem autóbusz nem járja ezt a Bodzafordulói-hegyek szívében, festői völgyben rejtőzködő falut.
Kellett egy gyeplőtartó
A gyeplőtartó Már Csaba az a fiatalember volt, aki még legénykorában elhatározta, hogy nem megy világgá, nem hagyja el szülőfaluját, megpróbál ott megmaradni, megélni. Teljesen önként, eleinte nem megválasztott tanácstagként, hanem meghívottként képviselte éveken át Szacsva népét Réty községi tanácsában. Küzdött a középületek karbantartásáért, a magyar kulturális élet ébren tartásáért, az utak-utcák javításáért, az iskoláért... A színtiszta székelymagyar közösség (Szacsván cigány család sem él) egyhangúlag az RMDSZ elnökévé választotta. Egy szoba-konyhából álló lakóházat épített magának, megnősült, van egy egyéves kicsi fia és a 2004-es helyhatósági választások alkalmával - szorgalmának és érdemeinek, becsületes, igazmondó volta elismeréseként - Réty község alpolgármestere lett.
Gyeplőtartónak nem ő nevezte magát, hanem falusfelei. ,,Kellett valaki éveken át itt, aki tartsa a gyeplőt, hogy el ne szabaduljon valahova a lehetetlenségbe ez a maroknyi nép - mondták a szacsvaiak. - Minden bajunkért hozzá mentünk, és ő tettre készen indult, gyalog vagy biciklivel, Rétyre vagy éppen Sepsiszentgyörgyre, ha kellett. Megjegyezzük, hogy Réty ide tíz kilométerre van! De mi itt mind gyeplőtartók vagyunk, mert kezünkben tartjuk a családi életet, gyermekeink sorsát, hanem elveszünk... Egyedülieknek érezzük magunkat. Támasz nélkülieknek. Nehogy azt higgye maga, hogy itt fenn nagyon könnyû az élet...?
- Melyek az új esztendő gondjai Szacsván? - kérdeztük Már Csabát.
- Az idén folytatjuk költségvetési alapokból a kultúrház tavaly megkezdett munkáltait. Ki van javítva az épület tetőzete, kicserélték a mennyezeti lemezeket, lefestették, meszeltek. A munkálatot a sepsiszentgyörgyi El-Zo Kft. végezte, lelkiismeretesen. Az idei pénzalapból ki akarjuk cseréltetni az épület teljes villanyhálózatát, mert a tavalyi pénzből erre nem telt. Teljesen új ruhában a tûzoltószertár, de ezzel gondjaink nem csappantak, mert bár tûzoltóink vannak, felszerelésünk nagyon-nagyon szegényes. Tovább kell lépnünk, mert tûz esetén mi teljesen tehetetlenek vagyunk. Kézi pumpánk nem mûködik. Egy motoros pumpa éppen olyan szükséges lenne, mint egy magyarországi vagy külföldi testvértelepülés.
- Van-e remény arra, hogy jó úton tudja megközelíteni a jövőben ezt a falut az ide igyekvő? Tudtunkkal egyelőre a községi tanács csak 125 millió lejt tudott leosztani a község útjainak, utcáinak javítására.
- Én abból a 125 millióból Szacsva számára nem kértem, mert ígéretet és átiratot is kaptam a megyei tanácstól, személyesen Vajda Lajos alelnök úrtól arra, hogy központi pénzalapból juttatnak ennek az útnak a kijavítására is. Kérésemet támogatta Albert Álmos úr is. Egy öt kilométeres útra néhány kocsi kavics annyi lenne, mint csepp a tengerbe; itt egy kétmilliárd lejes tételről van szó. S mert ezért az összegért én harcoltam, az a tervem, hogy ha megkapjuk, akkor a javítást Szacsva falu felső végétől kezdjük. Albert Álmos azért támogatott, mert évek óta az RMDSZ elnöke vagyok Szacsván. Minden magyar ünnepet-eseményt megszerveztem, és a tagsági díjakkal is mindig rendben vagyunk. Szacsva népe majdnem mind RMDSZ-tag.
Álljon meg a menet!
- Nem találom méltányosnak, hogy a mi falunkon szállítják át - kényükre-kedvükre - a fát a kitermelő cégek, a közbirtokosságok, az erdészet. Nagy kocsikkal összetörik a főutat a falu között, s mi harcolunk azért, hogy évente pár kocsi kavicsot tudjunk elszórni az úttestre - jegyezte meg az alpolgármester. - Úgy volna méltányos, hogy ezt rendezzék megyeszinten. Fizessen a szállíttató egy bizonyos összeget, amit mi az út javítására befektethetünk. Ezért személyesen sok kellemetlenségem volt. Az erdészettel jegyzőkönyvet is készítettünk, és Márk Miklós mérnök úr azt ígérte, rendezik a helyzetet. Azóta semmi... Vagy csak arra volt jó a jegyzőkönyv, hogy elhallgassunk?
Apropó, erdő és fa. Már Csabát a helybeli erdő-közbirtokosság elnökévé választotta. Mint elmondta, több fejtörést és kiadást okozott ez, mint elégtételt, mert a csupán 79 hektárnyi területen olyan fiatal erdő található, hogy abból jövedelmet kovácsolni csak tíz esztendő múlva lehet! Legalábbis ezt mondja a borsos áron, sok millióval kifizetett üzemterv. Hát e közvagyona után sincs szerencséje a szacsvai embernek. Tíz esztendő nagy idő, s így ők addig, amíg ebből a vagyonból valamit nem látnak, nem hajlandók költségekre - például az őrzésre - egy lejt sem adni. Annyi az elégtételünk - mondta Már -, hogy megmentettük ezt az erdőt a jövő generáció számára, és nem hagytuk állam bácsinak. Ez eddig rendben is volna, ha nem lenne nagy adóssága a közbirtokosságnak. Az üzemterv sincs teljesen kifizetve, és 9 millió lejjel tartoznak a zágoni magánerdészetnek. A szentgyörgyi erdőgondnoksággal is csak úgy tudtak elszámolni, hogy pályáztak a magyarországi Új Kézfogás Alapítványhoz, ahonnan segélyt kaptak.
A gond hát marad. A gyeplőt tartani kell, mert hanem odalesz az erdő...
- Ezzel még nem merültek ki minálunk az új év gondjai - folytatta Már Csaba. - Hidakat kell építenünk azonnal, ahogy az idő engedi. Kettőt két mellékutcában a Szacsva patakára, egyet a Csordajáró útra, egyet a közútra a Fodor Ida lakása előtti részen. Nálunk közmunkában nincs hiba, ha hívom a falusfeleket, szívesen jönnek, hasonlóképpen a szocisok is, akik mind munkaképesek.
Az élet nehezebb fele
A szacsvai fiatal házasok nevében Varga András keresett meg minket, hogy elmondja, nem könnyû ma az élet az elszigetelt, erdőközi falvak emberei számára. Szacsvához hasonló helyzetben levő település van még elég ebben a megyében.
- Én Lisznyóból nősültem ide. A mezőgazdaság mûvelése kín. Gyenge a talaj, és még gyengébb a legelő. Hiába rágják, hogy itt az állattenyésztésnek van jövője. A mezőt erősen dúlja a vad. Nekem a kikelt búzámban a tavaly földben maradt pityóka miatt ösvényt vertek a vaddisznók. A tavalyi év nem volt aszályos, és mégis, 80 ár kaszálómon nem lett annyi kóst, hogy megteljen a csûr. Szomszédomnak, Már Feri bátyámnak is sok kárt okoztak a vadak. Minket bajainkban kellene pártolnia az államnak, szubvenciókkal. Én megjártam Magyarországot, pénzt gyûjtöttem, és csak úgy tudtam felépíteni házaséletemet...
Mint megtudtuk, Szacsváról tavaly csak két vadkár-megállapító jegyzőkönyvet iktattak. Keveset, hisz a kárvallottak nem bíznak abban, hogy a sok utánajárás meghozza nekik a kárpótlást. A jegyzőkönyvek eljutottak a rendeltetési helyre... senki nem méltatta válaszra őket! Legény legyen hát a talpán az, aki az agroturizmust, mint jövedelembiztosító lehetőséget, meg tudná gyökereztetni Szacsván. Gyenge a falu és a lakások zömének infrastruktúrája, az út megújulására is csak remény van. A szép táj, a jó levegő egyelőre csak a hétvégi házak tulajdonosait csalogatja ide... piknikre... s minden marad a régiben. Az alpolgármester azzal vigasztalja a helybelieket, hogy változtatnak a település besorolásán (eddig síkvidéki faluként szerepelt!), s mint hegyvidékiek, előnyökben fognak részesülni.
Adj, Uram, gyermekáldást
A falucska tizenhárom gyermeke - hét óvodás és hat iskolás - a kultúrotthon két termében tanul, a rétyi központi iskola jó körülményeket biztosított számukra. Az iskola önálló épülete megrozzant, helyi vélemények szerint javítása annyiba kerülne, hogy abból a pénzből két új osztálytermet is lehetne építeni. De kinek, ha ekkora csak a gyermekáldás? Kivénülő falvaknak ez a sorsuk. Iskolaügyben lépett már a helyi tanács és a központi iskola igazgatósága is. Az iskolásokat Apor Zsuzsa oktatja. Helyben lakik, s csak hétvégeken látogat haza távoli szülőfalujába, Zalánra. A szacsvaiak ragaszkodnak hozzá, mert ,,lelkiismeretesen végzi munkáját?. Az alpolgármester száraz fát is vágatott számára, hogy otthonosan érezze magát. Egy tanulója fog ötödikbe lépni Egerpatakra, két óvodást kap az ősszel elsősként.
Mit ér a múlt?
Ezt kérdezték a helybeliek, merthogy ,,minket csak az érdekel, hogy ebből lehetne-e valami jövedelmet facsarni. No, nem zsaroló módra, hanem becsületesen...? A kutatások tárgyát képező református mûemlék templom és a filia helyzetéről Pataki Levente Csaba beszolgáló lelkipásztort, a szacsvai vár múltba vesző emlékéről Fazakas Mihályt kérdeztük, aki tizenhat esztendőn át volt a szacsvai erdő vadőre.
- Százegy lelket pásztorolok a faluban havonta kétszer. Bûnbánati heteket tartok, előkészítőt úrvacsoraosztás előtt - mondta a lelkész. - Kereczuly Zoltán gondnok nagyon sokat tesz a gyülekezet összekovácsolásáért, az ő és a hívek érdeme, hogy istentiszteletet tudunk tartani a romladozó papi lakásban. A templom ugyanis kutatás alatt áll. A megyei mûemlékvédők kutatják. Megtalálták a középkori járószintet, freskómaradványokat, a román kori templom alapjait. Az épület tehát régebbi, mint ahogyan hittük. A legjobb szakemberekkel ismerkedtem meg, mint Hlavathy Izabella, Jánó Mihály, Bordi Zsigmond Loránd és Kónya Ádám. Úgy tudom, hogy a munkálatokat - központi alapokból - ebben az esztendőben is folytatják.
- A várnál már sokat nem lehet látni, falainak a körvonalát. Nagyon eldugott helyen van, de bárkit szívesen elvezetünk oda - tájékoztatott a betegségéből lábadozó vadőr. - Sokkal érdekesebb a története. A tatárok korából való. A várbeliek egy éjjel szétverték a tatárokat, s mindenük kárrá lett. A csata helyét Kárhágónak nevezzük ma is. Vadalmafa pusztájáról felvonóhíd hajlott át a várhoz. Kincs is lehet elrejtve a pincékben, mert a várudvaron egy helyen döng a talaj. Én csodálkozom, azon tûnődöm, hogy mivel hordták fel oda arra a nagy hegyre azt a temérdek követ, meszet és vizet. Ássanak a régészek. Ássák ki a földből múltunkat...
Kisgyörgy Zoltán