A megyei liberálisok tragikomikus lázadása a miniszterelnök ellen - aki többek közt Európához és a párthoz méltatlan nemzeti elfogultságban marasztalja el elnöküket, és kizárásra javasolja emiatt - meggondolkodtató már csak válaszuk sztereotípiái miatt is. A helyi röghöztapadt fiókliberálisok ugyanis folyton azt fújják: a bukarestiek nem ismerik a ,,sajátos? háromszéki-székelyföldi helyzetet, s szerintük ,,tudatlanságukban? mentek volna bele a magyar prefektus kinevezésébe is.
E helyi, egymással a koncért folyton rivalizáló román politikai csoportocskák valamilyen külön háromszéki titok birtokában lennének tehát, melyet csak ők ismernek és adhatnak tovább, lévén az nem akármi, hanem a román szempontból egyedül üdvözítő tudás.
Vajon mi lenne e csak bizalmas összekacsintás formájában közölhető rejtélyes igazság? Nem nehéz megfejteni, ,,hétpecsétes?, csak beavatottak számára hozzáférhető volta ugyanis nem akadályozza meg őket abban, hogy időnként, mikor nekik úgy előnyösebb, és nemzetmentő pózokban kívánnak tetszelegni, nagy hangon ki ne kürtöljék, és nagy zenebonával közhírré ne tegyék. Mint történt a gyalázatos parlamenti színjátékká fajult Har-Kov jelentések vitája alkalmával. E vészterhes diverzió évekre megakasztotta tájainkon a demokratikus kibontakozást, a méltányos nemzeti viszonyok kialakítását, s nem biztos, hogy kevesebb keserûséget szült, mint a ceausiszta diktatúra vagy szülőföldünk kultúrzónásítása a két világháború közt. A demokratizálás reményének elsikkasztását végigszenvedni nem kisebb fájdalom, mint letiportan élni.
,,Honmentő küldetésükről?, erre való kiválasztottságukról van szó, amit az itt élő, már puszta léténél, de még inkább ellenséges cselekedeteinél és szándékainál fogva szubverzív, a román nemzetállamra nézve úgymond halálos veszedelmet jelentő bennszülöttek féken tartása útján látnak el - a kérdéskezelés amolyan felkentjeiként.
Gondoljuk el, hány évtizede élnek az ezt vallók és csatlósaik az önépítő magyarság permanens megrágalmazásából! Miféle lények azok, akik bár egy levegőt szívnak a helyi többséggel, s miközben nem kis mértékben neki köszönhetik kényelmes egzisztenciájukat, úgyszólván mesterségszerûen ûzik annak állandó befeketítését, lejáratását, és elnyomásából, bomlasztásából, mellőzéséből, kifosztásából még dicsőséget is faragnának a maguk számára?
*
Kevésbé szenvedélyesen fogalmazva: a megyebeli röghöztapadt politikai elit szóban forgó része - ne feledjük, van egy másik, sajnos, eddig jórészt sikerrel elfojtott demokratikus román közvélemény is - a mindenkori domináns kisebbségek ,,titkát? birtokolja, egy gyakorlatilag gyarmatosítónak nevezhető feladatot lát el, nálunk megspékelve a homogenizációs-beolvasztó ideológia idült, évtizedes hagyományaival. Hogy e réteg és nézetei útjában állnak minden normális rendezésnek, ahhoz nem fér kétség, ezért félreállításukért nem kár. Távlatosabb megoldást azonban puszta mellőzése önmagában nem nyújthat. A megyei románságnak ugyanis, ha több nem is, de nem járhat kevesebb jog sem, mint nekünk: párhuzamos saját társadalmukat, ha erejükből futja, éppúgy kiépíthetik, mint a székelység - és itt érkeztünk el ahhoz, aminek elgáncsolásában oly sikerrel ügyködtek a bajkeverők évtizedeken keresztül.
A megyebeli és az erdélyi magyarságnak eddigi jogállapotára ugyanis a kimondott jogfosztottság és a töredékjogúság közti gyötrelmes ide-oda ,,vánszorgás? volt jellemző, s a fenti uraságok is tulajdonképpen egy megcsonkított jogállapotban való tartásunkból faragtak maguknak küldetéstudatot. Ezt képezte le kényszerûen a helyi magyar társadalom csonka volta: széles és valóban népi alapján nem emelkedhetett az egyenlő esélyeket szavatoló teljes értékû intézményhálózat, önépítő törekvései ezért folyton akadályokba ütköztek, akárcsak nyelvhasználata vagy érdekérvényesítő képessége. Az egész prefektuskérdés lényege, hogy az intézményt és a neki alárendelt, vele összeszövődött igazgatóságokat olyan román direktokrata csoportok és csatlósaik sajátították ki, akik azt legfeljebb pár száz ember javára mûködtették, és ami még fontosabb: a százezrek ellenében - mintegy ,,mesterségesen? gyártva a román államnak a tőle elkeseredésében elforduló tömegeket, de állandóan szabotálván a közigazgatást is alaprendeltetése teljesítésében: a polgár pártatlan és méltányos, jogszerû és diszkriminációmentes kiszolgálásában.
E közigazgatási, az ultranacionalista uszítás szellemét, annak melegágyaként, folyton újjászülő botránynak kell véget vetni egyszer! Egy méltányos elosztási rendszer kialakítása révén. S itt valóban az egyensúly elemei is figyelembe veendők. Apropó: egyensúly, mely fogalom a miniszterelnöknek írott levélben is említtetik. Ugyan miféle egyensúly volt az, mely a prefektúra teljes direktokrata kisajátítása útján valósult meg? Kinek jelentett a képtelen aszimmetria ,,egyensúlyt?? A ,,kisebbségi áldozat? pózában tetszelgő direktokrata önkénynek? Nem pontosan a magyar társadalom ,,csonkajogúsága? öltött-e testet abban, ahogy tőle elidegenített mechanizmusként mûködtette az adminisztráció létfontosságú ágát? Fölébe rendelve magát, a szakigazgatási szerveket a maga hasznára monopolizálva, mintegy élősködve a mindkét nemzetbéli többségen?
Az ,,egyensúly? szerencsésebb sorsú tájakon mást jelent. Például két párhuzamos megyei kisvilág egyenjogúságát és akadálytalan, legalább a szándékos zavarkeltéstől védett érintkezését. Ennek szavatolása lehet például a prefektúra egyik feladata - az elvakult pártoskodás és elfogultság helyett. Aki pedig nem adja a lovat azok alá - mint eddig elődei tették -, akik ez ellen hadakoznak, az országa európaibb jövőjére nyithat ablakot.
B. Kovács András
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.