Sőt, dolgozhatnának naponta két órával kevesebbet, de ezt sem akarják. Milyen munkamániások lettek egyből! Mindenki dolgozni akar. Hát ha olyan nagyon akarnak, akkor meg kell engedni nekik. Meg kell mondani, hogy pénz nuku, de ha nagyon akarnak munkálkodni, akkor Isten neki. Végül is ez a két hét fizetés nélküli, ez nagyszerű lenne. Nem kellene az ügyfeleknek potyára ostromolniuk a különféle hivatalokat. Nem kapnánk ellenőrzéseket, büntetéseket, nem kellene adót és illetékeket fizetniük. Attól félek, nem így lesz. De hátha legalább csökkentik a bürokráciát. A minisztériumok ugyanis előálltak egy racionalizálási-összevonási tervvel. Ha ennyi hivatalra, ügynökségre, igazgatóságra nincs szükség, akkor eddig miért volt? Láttam, amint egy tüntető rendőr Bukarestben majdnem sírva fakadt, hogy ő hiába fog el akár ötször is egy bűnözőt, azt az ügyészség úgyis szabadon engedi. Ezek szerint ő potyára dolgozik. Hát akkor inkább ne dolgozzék feleslegesen. Ha meg nem fog el senkit, akkor ügyészekre sem lesz szükség. És ha nincs vádemelés, akkor bírók sem kellenek. Hiába kapnak sokan korrupcióellenes pótlékot, mégis nap mint nap elkapnak egy-két embert, aki különféle ügyintézések fejében mégis csúszópénzt fogad el. Ezeknek nem kellene fizetést adni az állampénztárból. A hatóságokhoz forduló direktben fizethetné őket. Az ilyen típusú alkalmazottak, ha kapnak fizetést, ha nem, úgyis be fognak járni megvesztegetődni a hivatalba. Akik meg nem akarják a kéthetes szabadságot vagy a csökkentett munkaidőt, azok mindent elkövetnek, hogy ezt megakadályozzák, a törvényekre meg a munkaszerződésre hivatkozva. A végén az lesz, hogy sztrájkolni fognak. És, azt hiszem, tulajdonképpen ez a kormány célja. Ugyanis ha sztrájkolnak, akkor a minimális szolgáltatást úgyis biztosítaniuk kell minden intézményben, de a sztrájkolók nem kaphatnak fizetést. (Bár ki tudja? — nálunk még az is előfordulhat, hogy ezért is jár valami pótlék.) A kormánynak az lesz a jó, ha a sztrájk nem csak két hétig tart, amennyire elcsapni készültek a beosztottakat, hanem egész évben. Így megvalósulhat a spórlás, amire a Nemzetközi Valutaalap kényszerít. A másik megoldás, ha az állami intézményeket privatizálják. Ugyanis egy magáncégnél sem probléma az, hogy fizetés nélküli szabadságra küldje beosztottait, vagy ha nincs pénze rájuk, végleg elküldje őket. Itt vannak például a pénzügyi hivatalok. Ezeket kiadnák egy magáncégnek, amely néhány tucat adóbehajtót alkalmazna, akiknek megvannak a módszereik a pénzbehajtásra. Például az adósnak eltörik a kezét, ha nem fizet. De mindig csak a balt, hogy ha mégis meggondolná magát, alá tudjon írni a jobbal egy csekket vagy átutalási okmányt. Annyi mindent meg- és elprivatizáltak nálunk, hogy az ilyesmit privatizálni egyáltalán nem lenne gond. A kormánynak meg nem lenne többé baja a köztisztviselőkkel, és nem kellene félnie Bocnak sem, hogy megüti bokáját a kormány intézkedései miatt.