(Nem kritikát írok... szó sincs róla! Elavult mûfaj.
Miért védem így magam? Mert utálom a félreértéseket.)
Ha jól emlékszem, háromszor néztem meg az Othellót a színházban, és már az első szünetben eldöntöttem, hogy írok róla. Még nem tudtam pontosan, mit, de úgy éreztem, írnom kell! Hogy miért? Ki kell írnom magamból Othello és Desdemona táncának az élményét.
Akkor csak egyetlenegy szó jutott eszembe: szép. Igen, a 21. században (ahol az emberek azt kiabálják, hogy nem létezik szép, csak mûanyag meg erőszak stb.) ki merem jelenteni, hogy a tánc szép volt. Szép, mert őszinte!!! A simogatások, az ölelések, az összebújások, az érintések... És mégsem volt csöpögős, mint a latin-amerikai filmek nagy része, és nem hitte azt a néző, hogy rajzfilmet lát. Egyszerûen csak nézed, és azt mondod, hogy igen, ezt akarom látni.
Desdemona letörli Othellóról a fehér port, amely maszkként is értelmezhető. Aztán a kendőjével játszani kezd a férfi arcán. A kendő a két szereplő arca között marad, majd eldobják, mert egy leheletnyi vékony kendő sem akadályozhatja meg a teljes kontaktust.
A tánc valójában stilizált tangó, egy kis kontakttánccal fûszerezve. A tangónak megvannak a saját szabályai, de itt az az érdekes, hogy a szereplők kitöltik saját érzéseikkel, mozdulataikkal a keretet. Érződik, hogy mennyire egymásra vannak hangolódva, harmónia dominál, de amikor kis időre szétválnak, Othello elbizonytalanodik (lehet, hogy csak belemagyarázom). A tánc végén a fény rájuk fókuszálódik, csak ekkor léteznek igazán ketten a térben. (Az előadásban többször látunk kontakttáncos jeleneteket, pl. amikor Desdemona és Othello Ciprusban találkozik, vagy amikor a nő Cassio Mihályért könyörög Othello lábán egyensúlyozva.)
A jelenet sokkal erősebb, ha kontakttánc is van benne, mert a pároknak maximálisan egymásra kell figyelniük, tulajdonképpen egymásból építkeznek, együtt kell mozogniuk, érezniük kell egymást, bízniuk kell egymásban. Egy kapcsolatban mindez nélkülözhetetlen.
A pár soha nem lehet kettesben a színpadon (kivéve azt a pár másodpercet az első felvonás végén), még a tánc közben is leskelődik Emília, kívánja azt a szerelmet, amelyet ő soha nem kapott meg Jágótól. Emília és Jágó az állati ösztönöket magukban hordozó szereplők. Nem tudnak, képtelenek szeretkezni, amikor ,,tosznak?, bálnahangok hallatszanak (undorodtam ennél a jelenetnél, annak ellenére, hogy lenyûgözött).
Ha valaki nem kívánja végignézni az előadást (elbeszélgetnék ezekkel az emberekkel - ez nem fenyegetés!), mindenképp várja meg a végét, mert megéri. Meghökkentő. A néző talán reméli, hogy valamilyen módon happy end lesz, de ez már semmiképp sem lehetséges. Tudjátok, mi fokozza még jobban a jelenet feszültségét? A zene. Björk dala. Érzed, hogy ott bent, a testedben valami nyom a székbe, és nem tudsz kiszállni! De menjünk kb. öt percet vissza: (az utolsó) vacsora. A férfi földig mocskolja a nőt, aki feláll, előhoz egy sötétzöld nejlonzsákszerûséget, a földre teríti (belül fehér paplan), és ráfekteti férjét. Szeretkezés közben Desdemona a saját nyakára helyezi férje kezét, így mintha önmagát fojtaná meg. Kegyetlen, kemény jelenet, és ekkor hangosodik a zene is. Othello feláll, és egyszerûen felköti magát. Úgy éreztem, hogy több ideig kellene lógnia a kötélen. Jágó pedig ott áll, és szemléli a jelenetet (még a halála pillanatában is figyelik!). Itt nagyon hasonlít a vadászra a Buggs Bunnyból. A kopasz feje, a zöld zakója, a mimikája, a testtartása mind-mind a rajzfilmhőst juttatja eszembe, a kezeit is úgy tartja, mintha puskát markolna.
Miután kijöttem a színházból, csak erre tudtam koncentrálni, meg kellett emésztenem a látottakat. Annak ellenére, hogy megtaláltam benne a szépet, ott volt a rút is Jágó és Emília szerepében.
Gondolkodásra késztet az előadás. A párkapcsolatokról és mindennapi életünk mindennapinak nevezett kapcsolatairól. Magáról az emberről, az életről. Ez a (tiszta és mindenkori) mûvészet.
Bako.Ok
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.