Örökös farsangban élünk. Csupán jelmezek vagyunk... taktusra, görcsösen cigarettázó, állandóan siető bábuk. Meg akarjuk mutatni magunkat, de a körülöttünk élők nem láthatják arcunkat. Mert eltiporjuk egymást. Átgázolunk egymáson: előrenézve, idegesen... közhelyeket szajkózva. Életünk értelme pedig nem más, mint őseink mocskából táplálkozva hátrahagyni a magunk szemetét.
Megszületünk. Játszanánk kicsit egymással, a világgal. Felfedeznénk! De nem lehet. Mert amikor elérkezik az idő, a társadalom ránk húzza fekete zubbonyát, és minket is jelmezzé formál... eggyé a sok közül.
Igazából szeretnénk felnőni... félve, játszva, kicsit nosztalgiázva... így talán elhagyhatnánk undorító maskaránkat! De ezt sem szabad. Mert használati utasítás van nevelésünket illetően. Nem lehetünk piros orrú bohócok, és nem hintázhatunk piros hintán. Nem lehetünk felnőttgyerekek. Csak bábuk vagyunk, marionettbábuk. És engednünk kell kiölni magunkból a gyereket; szocializációnk érdekében.
Szeretnénk szeretni, de kimarták belőlünk a lelkesedést, a rajongást, a tisztaságot. Így hát marad a kín, a vívódás, a ,,szeret, nem szeret? örökös dilemmája, a testi szenvedély és a megfelelni akarás vágya, az eszméletlen mennyiségû külsőség. És amikorra ide eljutunk, már nem vesszük észre azt, hogy valóban bohócokká váltunk, a társadalom elvárásai szerint cselekvő udvaribolondokká.
Időközben végig ott leselkedik körülöttünk egy szikrányi tisztaság, egy darab emberség. Néha hallhatjuk is hangját, de zavar, hogy nem értjük. Megsemmisíteni, elhallgattatni azonban képtelenek vagyunk. És elég egyetlenegyszer megértened muzsikáját, hogy elszégyellhesd magad. Megtanulhatod tőle te is ritmusát, szívesen tanítja. Persze, nyugodtan játszhatod a magad hangszerével szabadon, felszabadultan. Csak érezned kell. Ez a lényege.
Én megtaláltam a hangot. Tessék, átadom neked is a zenét. Látod? Így kell. Nagyon egyszerû. Csak próbáld ki. Meglátod, jó mulatság lesz. És most itthagylak. Többé nincsen rám szükséged. Te csak zenélj nyugodtan tovább.
Most pedig nézz bele abba a fekete dobozba. Azt mondod, magadra ismertél? Elhiszem, hiszen te vagy benne. Nézd meg magad. Igen, ilyen vagy. De megpróbáltam megmutatni neked egy másik utat. Ezek után, persze, csak ha lesz kedved hozzá, esetleg azon is elindulhatnál? Ilyen és ehhez hasonló gondolatok cikáztak fejemben, miközben a Mikes Kelemen Líceum Osonó Diákszínházának, illetve a Mûvészeti Líceum Dráma és Tánc Tanszékének Farsang címû előadását néztem.
Nudli
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.