Talán épp az egyik legkényesebb témát feszegetem jelen cikkben, mert úgy érzem, újítani kellene a román oktatásban. Valami hiányzik, és senki nem akar tenni érte, pedig itt lenne már az idő. Ezalatt nem azt értem, hogy szokás szerint le kellene koppintanunk a nyugati tanítási rendszert, nekünk kellene kitalálnunk valami újat. Ez a rendszer bukott, csak nem akarjuk elismerni.
De mi a hibája? Szerintem mélyen a gyökerektől kellene kezdeni az irtást, de ez nem azt jelenti, hogy most egyből nekiszökünk, és fenekestől felborítjuk az egészet. Á, dehogy. Elsősorban az emberek gondolkodásmódját kellene megváltoztatni (nem csak a diákokról beszélek, hanem főleg azokról a konzervatív, illetve kommunista módszerekkel tanító tanárokról, akik megakadályozzák korszerûbb elvek alkalmazását), de vajon hogy? Semmiképp nem agymosásra gondoltam, pedig néha nem ártana. Talán egyfajta lazaságot kellene alkalmazni, ezalatt nem az engedékenységet értem, nem a diákuralmat akarom hatalomra juttatni, csak mi lenne, ha együttmûködnének tanárok és diákok, és nem az lenne, hogy a tanár mond egész órán, mi pedig rajzolgatunk, levelecskéket írogatunk, duruzsolgatunk, szórakozgatunk (érdemes lenne megnézni a füzethátainkat, nekem személy szerint két cipősdoboznyi levelem van, amelyeket nagyon érdekfeszítő órákon írogattunk egymásnak).
Mi kelti fel a diák érdeklődését? Íme egy bunkó válasz: semmi. Ez ellenben nem igaz. Talán ha a tanárok négy éven keresztül nem azonos séma szerint dolgoznának, hanem mindig valami újat dobnának be, mindig valami érdekességgel kedveskednének... tényleg, annyira ritkák a tanulmányi vagy akár kikapcsolódással egybekötött kirándulások. Emlékszem, sokkal könnyebben megtanultam a kémiát és bizonyos növények neveit kint, a szabadban, Marosfőn és a Nagy-Hagymásban, mint a padba beszorítva, és érdekes, hogy öt év elmúltával is tudom.
Vannak tanárok, akik minden erejükkel arra koncentrálnak, hogy segítsenek nekünk, diákoknak, olyan feladatokat adva, amelyek ösztönöznek a továbbkeresésre, arra, hogy fényképezőgépet ragadj, és te magad nézz utána a témádnak, és ne könyvekből másold ki, aztán azt se tudd, hogy miről szól a dolgozatod. Szerintem általában szeretjük a kihívásokat, csak megfelelőképpen legyünk ösztönözve, érezzük, hogy a tanárt érdekli, mit mondunk, törődik velünk, de nem viszi túlzásba.
Az igaz, hogy sok a pökhendi, neveletlen lurkó, aki nagyon nagymenőnek érzi magát, és nem szereti, ha a tanár beleköp a levesébe, ezek az úgynevezett bunkók, de vannak pökhendi, beképzelt tanárok is, akik a suliban kihasználják a lehetőséget, hogy uralkodjanak.
Vajon nem lenne jobb, ha legalább mi, tizenkettedikes diákok megválogathatnánk, hogy milyen tantárgyakat szeretnénk tanulni? Hülyeség. Hogyan is tudnánk kiválasztani mi, hogy mit akarunk, mikor még egy számlát sem tudnék kifizetni - mondaná anyukám... tudom, tudom, a tanárok is röhögnek. De látják, éppen itt van a baj, nem röhögni kell, hanem átgondolni. Kíváncsi lennék, mûködne-e. Nem, mert egyesek könnyû órákat választanának, aztán érettségi előtt depresszióba esnének, és a vizsgákon elvéreznének. Az opciókkal sem nagyon mûködik, mert sem a diákok, sem a tanárok - tisztelet a kivételnek - nem veszik komolyan. De nincs is olyan sok választásunk. Hol vannak a világirodalommal, újságírással, fényképezéssel, médiával, különböző kísérletekkel foglalkozó tantárgyak? Persze, nincs pénz, ez nagy hátrány. Ha lenne pénz, minden megoldható lenne, legalábbis ezt akarom hinni?
Írásommal nem bántani akarok, csak egyszerûen suttogva mondom: tegyünk már valamit!
Bak.OK
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.