Sepsiszentkirályban jártában olyan gazdaságok belső ügyeibe is betekintést nyert a riporter, melyeket komoly erőfeszítéssel és nem kevés invencióval ugyan lábra állítottak a tulajdonosok, el is indítottak a korszerûsödés útján, de melyek kilátásai mégis bizonytalanok, mert vagy azt nem tudni, ki lép a gazda örökébe, vagy egyéb akadályok tornyosulnak a további birtokkoncentráció, az optimális birtoknagyság és felszereltség kialakításának útjában.
Volántól volánig
Többeket végigkérdeztem Sepsiszentkirály hegyre futó felszegi utcájában, kinek a gazdaságát tartják életképesebbnek, míg Székely Sándorra esett a választásom. Bár mondották, hogy egyedül maradt, mióta özvegy édesanyja szeptemberben elhunyt, s ez bizony hátráltatja a gazdálkodásban, ,,de gépei vannak? - tették hozzá, s faluhelyen ma ez számít a sikeresség kritériumának, enélkül az egy-két lóval, tehénnel, sertéssel, kertmûveléssel, kapával-ásóval való kínlódás is önellátó vegetálás marad, mely a kibontakozás reményére már nemigen jogosít fel, s legfeljebb a falura szorultak vagy itt rekedtek ideig-óráig való túléléséről gondoskodhat. Székely Sándornál a kőkerítés, vaskapu mögött - belépéskor az ember szemébe szökik - nagy permetezőgép és egy Dacia kocsi áll a ferdén futó dombháti udvar közepén. A lakókonyhában, hova beülünk, bizony érezni az asszonykéz hiányát. Most ugyan éppen Kilyénben élő leánya látogatja a gazdát, egy kis káposztaleves készül. A leány amolyan futóvendég, időnként jön át segíteni. Benéz a gazda édesbátyja is, ki lecsengett lehetőségeinek szóló keserû öngúnnyal jegyzi meg bemutatkozáskor: ,,Kapus vagyok Szentgyörgyön. Első ember a vállalatnál, kérem!?
A gazdálkodás itt a családra épül, vagy kellene hogy épüljön, a rokoni birtokok együttes mûvelése hozna jobb eredményt - derül ki abból, amit a mindössze 51 éves, eddigi alanyaink közti legfiatalabb ,,újföldmûves? mesél.
Pár szót előéletéről. Az ipari szakma és munka itt is kulcsszerepet visz abban, hogy a rendszerváltáskor a gépesítés irányába tudott továbblépni, s bizonyos előnnyel indulhatott:
- Tizenkét évet dolgoztam a megyei szállítási vállalatnál, utána még tizenkettőt a mezőgazdasági szállításban. A szakmát C?l?ra?i-on tanultam 1971-ben, ahol hat hónapos iskolát jártam. Onnat hazakerülve teherautón húztam le tizenkét évet, utána egy pótkocsis autót kaptam, amivel hat évig jártam az országot. Minden nyáron besegítettünk a Regátban csépléskor a téeszeknek, állami gazdaságoknak, hordtuk a búzát, kukoricát, minden egyebet. - Akkor még elvették - most már nem - fûzi hozzá minapi kellemetlen tapasztalatára utalva. Szentgyörgyön, mint köztudott, a gabonalerakat a botrányos privatizálás nyomán csődbe jutott, nem vállalja a raktározást. Hogyan került a sofőriskolába? A családi indíttatásról sokat elárul, amit édesapjáról mond:
- ? a kollektívben dolgozott, de itthon olyan nyomások voltak, hogy két tehenének szénát sem kapott, ezért átment a szentgyörgyi kollektívbe, s onnan ment nyugdíjba.
Egy hamis jelentés
A prefektúra 90 százalékban befejezettnek nyilvánította a birtokok visszamagánosítását, alulról nézve a reform korántsem igazolja az optimistára hangszerelt, a kormány szája íze szerinti jelentést:
- Mi a három hektár 89 árat visszakaptuk, amivel a kollektívbe béálltunk. Eredeti helyen, tehát ott, né, összevissza. Ezt még anyumék rendezték. De sok volt a vita, s mikor a családi kéréseket összesítették, kiderült, hogy még kellene mérniük, s most állítólag már nincs, hol. Nénémnek és két nagybátyámnak még járna négy és fél hektár, ez jól fogna mûveléskor. Egy része ki volt mérve, de jó helyen lehetett, mert visszavették. A régi polgármester egy darabig mindig azt mondta: a föld ki van mérve! Ott örökké szédítette őket, a testvérek össze is vesztek. A tavaly végül összeget csináltunk a földmérő mérnökkel, és kisült, még kellene mérniük. A polgármester végül megígérte: elvettük, de jó föld helyett jó földet mérünk. Na, most leváltották, ki ad jó föld helyett jó földet?
Sok a kibogoznivaló, a gazda a rokonaiért közbenjárni nem tud, a bátyja részét mûveli a magáéval együtt, számot nem mond, de összesen a tízhez közelítő hektárszámot, s egyelőre annak örvend, hogy a birtoklevelek és az öröklés, átíratás gondját megoldotta, mivel amíg a birtok nem volt a nevén, nem részesülhetett a kormány nyújtotta pénztámogatásban sem.
Kedv és kényszer
A gazdálkodói kedv nem magától jön meg azokban, akik a hetvenes években úgy vélték, örökre búcsút vehetnek a falusi gazdálkodástól, s a kilencvenes években mégis visszatértek hozzá:
- Megszûnt mindkét szállítási vállalat. Mert olyan vezetők voltak, mint most: azon ügyeskedtek, hogy mindent buktassanak bé! Négy hónapra átalmentem a Cserei Kft.-hez, s Budapestet jártam a buszokkal. De visszafelé nagyon fárasztó volt, egész éjjel kellett jönni. Félreállok, mondom, mert valahol béfordul az ember, a buszt es meg kell fizetni, az utasoknak es a kárpótlást, s miből? S attól errefelé, úgy 1994-től komolyabban nekifogtam gazdáskodni. Még korábban, 1992-ben, gondoltam, valamit vegyek, mert mindjárt eladnak mindent, nem lesz vállalat, ahol elhelyezkedjek. Akkor vettem volt a bibarcfalvi vállalattól ezt a traktort árverésen. Később jött ez a Valeriu Tab?r? miniszter, akkor 15 százalékos kedvezményt adtak mezőgazdasági szerelékekre, akkor vettem a permetezőt, a tárcsát, az ekét, a kombinátort. ?93-ban csinálták a felmérést, s öt év alatt kellett törleszteni. Csekket adtak, csak újakat lehetett vásárolni. Én Piatra Neam?ról hoztam volt a tárcsát, mert egy kollégának arra volt útja, s jövet ezt onnan elhoztuk. Az 500 literes permetezőt Codleáról (Feketehalom) vettem a gyártól. Van vetőgépem is. Azt a LAM Alapítvány támogatásával szereztem be 1994-ben, felvettem 1800 dollárt, hozzátettem egymillió lejt, és hárommal megvettem a vetőgépet. Belekerült kamatostul vagy 3000 dollárba, ez ma 90 millióra rúgna! Többet fizettem érte, mint az egyebekért, mert ahogy a dollár árfolyama emelkedett, aszerint kellett törleszteni. Igaz, akik utánam vettek fel kölcsönt, még inkább gyepre fejtek. Felment a dollár nyolcezer lejre, arra sokan ráfáztak.
Bújócska a haszon körül
- A gépeket én kezelem, egy barátom és a bátyám még be-besegít. Szerencsére az illyefalvi gépállomás csépel, hektárját kétmillióért. A magáncséplőgépes jóval többet kérne. Más munkaerő nincs. Az államtól kéne egy kis segítség. Hogy a megígért két és fél milliót hektárjáért adják ki, most, hogy a papírokat elrendeztem. Drága a vetőmagbúza, egymillió mázsája. Egy hektárba belemegy négy mázsa, az négymillió lej, a szántás, tárcsázás, vetés, cséplés - tízmillió lejre felmegyen. Öt hektárt vetettem - az 50 millió lej. Mennyi jön bé, ha 500 000-et adnak a vetőmagbúza mázsájáért? Már akkor jobb, ha valutát veszen az ember, s néz ki az ablakon: es-e vagy havaz?
A pontos számokról végül elterelődik a beszélgetés, ezekre a jövőben okvetlen vissza kell még térni. A hektárhozam ismeretében kiszámítható lenne, üti-e a széle a hosszát, igaz-e, amit sejtet: hogy a gabonatermesztés nemigen kifizetődő. Önmagában. Ezért kell állattenyésztéssel társítani.
A csatlakozás sötétlő távlata
- Pillanatnyilag hogyan állnak a földek? S az állatok?
- Van vetve őszi árpám négy hektár ötven ár, a többi, kilenc hektárig meg van szántva, amire minden papírt letettem. Valami disznóim vannak, búzával vegyítve, az árpa jó takarmány. Disznót nevelni hogy érdemes-e? Amikor a gabona jobban terem, nincs ára se a disznónak, se a gabonának. Ráadásul a disznót ahelyett, hogy felvásárolnák és exportálnák, még hoznak be, és lenyomják az árakat! - dohog a gazda a tavalyi olcsó külföldi disznóhús okozta galibára utalva. - Most nincs import, ezért tartja a disznó az árát, de jövőre biztos visszaesik. Ez így megy tizenöt éve.
Tavaly tucatnyi disznót adott el, kezdetben 30 000-be, utóbb 40 000-be fizették kilóját a szentgyörgyi vágóhídon, ahol kilónként nyolcezer lej segélyt is folyósítanak (,,tíz százkilós disznóért az már nyolcmillió lej?), s onnan a szalámigyárba kerül. A magánvásárló nem ad annyit - tudom meg, és egyúttal a pénzjövedelem s a haszon forrásának is nyomára bukkanunk. Az állattenyésztés hoz tehát valamennyit, meg a tej, bár a 7-8000 lejes literenkénti felvásárlási árral elégedetlen. ,,Mindjárt az sem lesz, ha belépünk az unióba, nem lesz szabad kézzel fejni a tehenet? - mondja borúlátóan.
Földjei vagy húsz tagban feküsznek - egy esetleges tagosítást illetően mégis szkeptikus, mivel az egyes parcellák nagyon eltérő termékenységûek. A kormánysegélyt mûtrágyára fordítaná, ha kikapná, mert arra különben nemigen futja, márpedig szükség lenne rá. ,,Szittyel-szottyal adják, mint az ember a csirkének a búzát? - összegezi pesszimizmusát.
Fejfájást okoz még neki, hogy az uniós csatlakozás a disznótenyésztés feltételeit is módosítaná, környezetvédelmi előírásoknak megfelelő emésztőgödröt kellene készíttetnie. Ahelyett, hogy 20-30 évvel ezelőtt megkezdhette volna a felkészülést, most egyszerre nem győzi majd a sok beruházást, s a várható pénzbírságoktól kell rettegnie - füstölög, és részletezi: ülepítő kellene előbb a ganéjnak. Most isszuk a levét annak, hogy a ,,csau-rendszerben a falvakat le akarták duvasztani? - ahelyett, hogy fejlesztették volna őket!
B. Kovács András