Én úgy ki vagyok borulva, mint egy felrúgott bili, mert hemzseg itt a sok igazgatói beosztás, a jobbnál jobb állások, és nincs, ki elfoglalja. Antal Árpád András képviselő azt mondja: ,,Elvi egyezség született arról, hogy 84 százalékban az RMDSZ által támogatott személyek kerüljenek a szakigazgatóságok, felügyelőségek élére? Háromszéken. Nem jön, hogy higgyek a szemüvegemnek. Mert most az arány olyan 24 százalék. Az a vélemény is elhangzik közben, hogy kellene választani néhány tízet mindenféle magas beosztásba, mert innen, Háromszékről nincs, akit. Ezek után talán a román pártok részéről nem jogos-e a kérdés, hogy nekünk sok ez a 24 százalék is, ami most van? Ha ennyire nincs, akit odatenni. Most már nem csodálkozom, hogy a Háromszék minden héten közli a betöltetlen munkahelyek listáját.
És ez így megy már vagy negyven éve. Bennünket mindig mások kellett hogy képviseljenek, igazgassanak, vezessenek. Mert mi magunkat nem tudjuk. Ezért is kellett a hegyen túlról hozni egyre több vezetőt, igazgatót, sőt, munkást is, mert itt az sem volt. Igaz, hogy nem volt nehéz. Mert kaptak munkát, lakást s még 30 000 lej költözési pénzt is. És mindenféle főnöki állást. Szilágy megyében, ahol egy ideig dolgoztam, mesteri posztnál nagyobbat nemigen osztogattak az ottani magyaroknak. És itt ejsze most is fel kellene kérni egy régi jó elvtársat, hogy hozzon egynéhány hegyen túlit, aki hozzáértő. Tökéletlen egy társaság ez a háromszéki népség. A bennünket képviselők egy része más vidéken látta meg a napvilágot. De a mi képünket viselik parlamentben, szenátusban, s akkor ez rendben is van. A régi rendszerben, ha voltak is rabok és molnárok, mint első titkárok és polgármesterek, ők csak a nevükkel képviseltek, mert nekik magyarul megszólalni nem nagyon akaródzott. Csak azon töröm napestig törékeny fejemet, hogy még alacsonyabb intellektust megkövetelő állásokra sincs, akit jelölni. Évszázadokon keresztül voltak innen származó világhírû oktatók, tudósok, katonák, sőt, hadvezérek is.
Most jó ügyvédeket, mérnököket, orvosokat, mezőgazdászokat, szakikat keresünk. Nem lennének? Jó, egy részük árkon-bokron, országhatárokon túl van. S mi meg itt maradunk: magunkra. De az itt élő százötvenezernyiből nem kerül néhány vezetőnek, igazgatónak, felügyelőnek, mindenféle fő hátramozdítónak?
Eleve kijelentjük, hogy rendőrparancsnoknak sincs, akit jelölnünk. Mert nincs megfelelő emberünk. Apáink még jók voltak katonáknak, kakastollas csendőrnek, de mi nem tudunk már maholnap egy rendőrt sem kiállítani. Mert a székely legény - ki tudja, mi okból - nem szereti éjszaka őrizni a csendet. A legjobb pedig egy jó állás, az utcasarkon állás: jó fizetésért. És így, ahogy elnézem, mintha látnám, nem lesz jelöltünk vámfőnöknek, pénzügyőrnek, környezervédőnek. Tessék csak szólni a liberálisoknak vagy a demokratáknak. Fogadjunk, ők rögtön tudnak javasolni, ha kell, egy posztra kettőt is.
Pedig ez a sok új állás mennyire csökkenthetné munkanélkülijeink számát!
Kuti János
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.