Korántsem túloztunk, amikor minap a sepsiszentgyörgyi villanymotorgyár gondjait sorjázva végveszélyről szóltunk. Hiszen az egyik legnagyobb létszámú gyárunk válsága nem csak önmagában értelmezhető. Gyárunk, mondom, mert ebben a többesben - bármennyire is felszisszennek a tulajdonosok - benne rejtőzik a lényeg. Egy cég csődközelbe kerülése a klasszikus értelemben vett kapitalizmusban ugyan nem szokatlan, s alapvetően a tulajdonosokat érinti, hiszen - mondják a tapasztalt közgazdászok - a piacelvûség velejárója a könyörtelen szelekció.
Csakhogy a ,,jájá?, ahogy nemes egyszerûséggel hívják mifelénk, nem egyszerûen cég. Nem csak azért, mert közvetlen közelünkben éltük meg fejlődését, túlélését, magánosítását, most pedig - még reménykedünk, hogy csak időszakos - halódását, hanem azért is, mert a tervgazdálkodás utolsó évtizedének ,,terméke? a közép- és magas szintû végzettséggel rendelkező magyar mûszaki elit egyik legjelentősebb gyûjtőhelye lett a Székelyföldön. Azé a nemzedéké, amely most negyvenes-ötvenes éveit tapossa, s már felnőtt fejjel érte meg a rendszerváltást. Jellemző, hogy e nemzedék szakmai büszkesége a ,,dudagyár? kissé pejoratív elnevezést is igyekezett kiszorítani a közbeszédből. Az érettségizett székelyföldi ifjak ezrei tanulták itt a vasas szakmát, egyetemet végzett mûszaki értelmiségiek százai költöztek Szentgyörgyre a hetvenes, de még inkább a nyolcvanas években, mert a gyár megélhetést, biztosnak látszó jövőt ígért. Aztán a munkavállalók tekintetében teljesen más jellegû ,,nagytestvér?, a szomszédos gépgyár korai összeomlása a kilencvenes évek derekán mintegy intő jelként szolgált számára: jelentősen szûkülve bár, de sikerült talpon maradnia. S nem is akárhogy, Háromszék egyik legizmosabb, legszámosabb munkaközösségeként.
A szerkezeti bajok természetesen jelentkeztek, így nem csak a gyárban dolgozók reménye nőtt, amikor fél évtizeddel ezelőtt magyarországi pénzügyi befektető érdeklődött a vásárlás feltételeiről (adták is boldogan a kuponokat). Ráadásul az a Corvinus Rt. tette be ide a lábát, amelyet a magyar állam azért hozott létre, hogy növelje gazdasági súlyát a Kárpát-medence magyarlakta térségeiben. Szép szándék, még akkor is, ha az idő teltével keserûen tapasztaljuk: a gazdaság jobbára önjáró szerkezet, szabad mozgásától kissé távol eső szempontok (például egy nemzeti közösség megerősödése) nehezen érvényesülnek.
Főleg, ha az őszinte szándék is hiányzik. Mert mindaz, ami történt, aligha értelmezhető másként, az eredmény, amit manapság már a gyárban is ,,szülőföldprogramként? csúfolnak, csakis a mostoha jelzőt juttatja eszünkbe. Hiszen az érezhetően rossz menedzselés mellett az időközben szakmai befektetővé vedlett többségi tulajdonosok is elengedték a gyár kezét. S ezáltal a még maradék ezres lélekszámú közösség fölött is ítéletet mondtak. Könnyen feltarthatják kezüket: ők csupán a kegyetlen kapitalizmus törvényeit követték. Ténykedésük, vagy inkább tétlenségük viszont tovább növeli az amúgy is eléggé általános kilátástalanság érzését. A fenyegető időzített bombát, amely egy térség társadalmának egészét érinti. Hatástalanítani kellene. Mert ha nem, a már megfogalmazódott ítélet a lelkekben is bizonyossá válik: jobb lett volna megspórolni a ,,támogató befektetést?.
Ferencz Csaba
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.