Bemutató a Tamási Áron SzínházbanKultúra: Asszonysors, avagy a másság diabolizálása

2005. február 5., szombat, Archívum 2003–2007

- jegyzetek a sepsiszentgyörgyi Médeia margójára 1. A kör. Mihai M?niu?iu minden ízében pontosan kidolgozott spektákulumának elképzelése szerint ,,?Euripidész Médeiája az idegenség története. Példázat az idegen diabolizálásáról, a másik ember és a másság diabolizálásáról, vagyis egy olyan világról, amelyben a másik, a tőlünk különböző embert ellenségként, veszélyforrásként éljük meg.? Médeiáról, a halhatatlan kolkhiszi varázslónőről - akinek útját gyilkosságainak áldozatai kísérik - a görög mitológia sok, helyenként egymásnak is ellentmondó adalékot tartalmaz. Ezeket mesterien összegezi Kerényi Károly, aki Görög mitológiájában külön fejezetet szentel Médeiának és Jászonnak. Szót ejt természetesen Euripidészről is, kiemelve, hogy tragédiájában ,,?a szerelmében és mintegy Héra istennőt képviselő királynői és feleségi méltóságában megsértett Médeia halandó asszonyként jelenik meg a színen, az általános asszonysors viselőjeként, akinek ráadásul a legnagyobb igazságtalanságot és hálátlanságot kell elviselnie, ami egy férfi megmentőjének valaha is osztályrészül jutott?.
M?niu?iu rá is erősít a megsértett asszony indulataira, akit - noha segített neki megszerezni az aranygyapjút, sőt, egyes források szerint meg is fiatalította varázstudományával - Jászon galád módon cserbenhagy!
A kör körbeér, bezárul, felszikráztatva a felismeréseket.
M?niu?iu Médeiája egy szörnyû, de mesterien végrehajtott bosszú története.
2. Az idegen. Médeia Jászon feleségeként is idegenként él Korinthoszban. Egészen sokáig nem is szólal meg a korinthosziak nyelvén, saját, az őslakosok számára érthetetlen, ,,ugató? hangon beszél. (Ennek is lenne egészen napjainkig áthúzódó értelmezése, különös tekintettel a román-magyar viszonyra, a magyar nyelvet bizonyos román gondolkodók, így a világhírû vallástörténész, Mircea Eliade is ugatónak tartotta stb.) Két szolgálónője fordítja szavait, akkor is, amikor először beszél Jászonnal, s amikor még nem tud uralkodni indulatain. Később kiderül, a varázslónő, ha furcsa hangsúllyal is, de beszél a korinthosziak nyelvén, és képes elmondani mindazt, amit akar, amivel szörnyû, de előzőleg a fehér táblára piros festékkel már saját nyelvén leírt tervét ideig-óráig bravúrosan leplezi? A rendező szimmetriaelvre alapozó felfogása szerint két világ kerül így szembe egymással, a túlérett kultúrát képviselő Korinthosz és a számukra barbárságot jelentő Kolkhisz. (A görög mitológia szerint a Fekete-tenger keleti, kaukázusi partvidéke, más néven Aia, ahol bolyongásai során a cseles Odüsszeusz is megfordul?)
3. Tükörképek. A tragédiában a kifinomult, túlérett korinthoszi kultúrát és világot Kreón és tükörképe, a nevelő jeleníti meg. Mind Nemes Levente királya, mind Váta Loránd nevelője groteszk, túlrajzolt, némileg habókos figura, nagyszerûen egészítik ki egymást. Magánszámuk - melyben Kreón, közölve a kiutasítás tervét az előle egy átlátszó üvegketrecbe zárt Médeiával, s közben a fekvő és lábát felhúzó, számára mintegy trónust kínáló nevelőn ül, almát eszik és a héjat a nevelőnek dobálja - egészen fantasztikus, groteszk hatást kelt.
De tükörképei egymásnak Jászon és Aigeusz is. Pálffy Tibor megformálásában a hûtlen férj indulatos, de ez csak részben tulajdonítható tettének vagy a különféle ajzószereknek - mintha mindig félrészeg lenne! -, felfogását erősen formálja a nőkről alkotott, nem túl hízelgő véleménye is? Mondhatni, ilyen szempontból Euripidész hûséges szócsöve; az író sem vélekedett túlságosan hízelgően a női nemről. De mindenekelőtt a rettegés határozza meg! Jászon fél elhagyott feleségétől, akinek iszonyatos varázstudományát és hatalmát már megtapasztalhatta. Tükörképe a tragédiában a Szabó Tibor által megformált Aigeusz, aki szintén idegen Korinthoszban, athéni. Egy mesterien kimunkált jelenetben - amikor Médeia fáradhatatlanul ássa a sírt, mint a végzet asszonya, de nem látszik, csak felmagasodó démonikus árnyéka jelenik meg a fehér fal mögött - felajánlja vendégszeretetét a Korinthoszból elûzött asszonynak, nem is sejtve, hogy mi várhat még rá. Ha Pálffy Jászonját a düh, a rettegés és mesterséges ajzószerekkel felkorbácsolt indulatai irányítják, Aigeusz fő jellemvonása a titokzatosság. Róla szinte semmit nem tudunk meg, csak azt, hogy ő lehet Médeia új ,,megmentője?? (Társa is talán?)
4. Médeia és a kar. Bicskei Zsuzsanna alakításában a kolkhiszi varázslónő egyszerre megsebzett, méltóságában megsértett, elhagyott asszony és indulatos, az őt ért sérelmekért iszonyú bosszút tervező démon. Mintha alakján nyomot hagyna a középkori boszorkány stigmatizált figurája is; a görög ,,olvasatok? - s erre is lehetne szép példákat találni M?niu?iu értelmezésében - minden kort izgalomban tartanak, a magyarázatok természetesen eltérnek egymástól, és a végén már nem is annyira az eredeti archetípusokat jelenítik meg és magyarázzák, hanem igyekeznek elhelyezni őket korukban. Médeia ellenpontja a darabban nem vetélytársnője, akiről sok szó esik, de meg sem jelenik a színen (!), hanem a kar, amely mintegy lereagálja, kifigurázza örökös félelmében szavait és tetteit. A hét színész (Diószegi Attila, Fazakas Misi, Fekete Mária, Kolcsár József, Márton Lóránt, Mátray László, Nagy Alfréd) teljesítményéről is csak felsőfokon lehet beszélni. A pompásan kidolgozott koreográfia - M?niu?iu hozta a saját csapatát - Vava ?tef?nescut dicséri, míg a rendezői elképzeléseknek maximálisan teret biztosító díszlet és jelmez szintén M?niu?iu két állandó munkatársát minősíti, Cristian Rusut és Iuliana Vi?ant. Fontos szerepe van az időnként az elviselhetetlenség határára jutó zenének, a kórusoknak, a fenséget, idegenséget, rettegést árasztó daloknak. Itt a zene nem a hagyományos értelemben vett kísérőzene, megszabja és irányítja az előadás ritmusát. Szólnunk kell még Médeia szolgálólányairól, esetenként tolmácsairól, Kicsid Gizella és Péter Hilda játékában is érvényesül a tükörképelv; koreográfiájuk pontos és kidolgozott, nemcsak egymás szavait, mozgását reagálják le, hanem érzékeny membránként reagálnak a külvilágra is, elsősorban asszonyukra, azután a nevelőre s végül a karra? M?niu?iu elképzelésében, mint már említettük, a korinthoszi kultúra túlérett, már-már a maga paródiáját jelképező világ: a kar híres szaturnáliajelenete fenomenálisan bizonyítja ezt. Hirtelen lendül mozgásba minden, az orgia csoportos képében mintegy egyetlen személy hét vagy több - mintha mások is belekeverednének, de ez, lehet, csalódás - alakmását láthatjuk a kéj rángógörcsében. Miközben Médeia fáradhatatlanul ássa Jászon sírvermét, és készül a bosszúra? Egészen eredeti a gyermekek sorsa, akik a rendező felfogása szerint nem esnek anyjuk szörnyû bosszújának áldozatául, sőt, a korinthosziak sem végeznek velük. Leveszik róluk a halotti maszkot, és valószínû, Médeiával menekülnek Athénba, a mitológia szerint sárkányfogaton, hogy itt a varázslónő életének újabb tragikus epizódjába érkezhessenek. De ez már egy másik történet?
Bogdán László
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép