- német népmese A mönchguti parton fekvő kis halászfaluban, Kleinhagenben egyszer régen lakodalomra készültek. Hogy ki volt a vőlegény és ki a menyasszony, arra már nem emlékszik senki. Nem is ők voltak a fontosak, hanem Klaas Pisch, a magányos, mogorva halász, akinek a kapuján nem kopogtattak lakodalomra hívó, verses mondókájukkal a vőfélyek. Megfeledkeztek róla, pedig az egész falu - a szokás szerint - hivatalos volt a lakodalomra. Bántotta is ez nagyon Klaas Pischt?
A lakodalom napján a tengerpartról jövet hazafelé tartott a halász. Komoran, bosszankodva hallgatta a faluból messzire hangzó muzsikát, éneket, a mulató lakodalmas nép lármáját?
A Schafberg oldalában járt már, amikor a hegyoldalban fekvő öreg bánya félig már beomlott bejáratánál másfajta, furcsa zsivajt hallott. Kíváncsian, lassan, csendben, hogy észre ne vegyék, odalopózott, és egy bokor mögül kilesve nézte: mi okozza ezt a furcsa lármát? Elállt szeme-szája, mert csodálkozva látta, hogy az öreg bányalejárat körül egy sereg kis törpe körbe-karikába fogózkodva, vígan énekelve táncol. Időnként egy-egy kiválik a körből, odafut a gödör széléhez, és bekiált a sötét üregbe:
- Dobd ki a süveget! Dobd ki a süveget!
A kiáltásra a gödör mélyéről kirepül egy süveg. A törpe elkapja, és a fejére húzza, és abban a pillanatban láthatatlanná válik. Így ment ez egy darabig, míg elfogyott a törpék táncos koszorúja, és a beomlott bánya környékén a törpék vidám zsivaját mély csend váltotta fel.
Ámulva-bámulva nézte a törpék furcsa mesterkedését a halász, majd gondolt egy merészet - hátha kap ő is egy süveget, és láthatatlanná válhat -, hirtelen maga is odament a gödör széléhez, és a törpéket utánozva bekiáltott a sötét mélységbe:
- Dobd ki a süveget! Dobd ki a süveget!
- Elfogyott már mind - válaszolta a koromfekete sötétségből egy tompa hang -, csak öregapó vén süvege maradt itt.
- Nem baj, ha az öregapó süvege, olyan, amilyen, csak dobd ki - válaszolta a halász.
És lám: erre kirepült a mélyből egy öreg, kopott süveg. Klaas Pisch elkapta, és a fejébe húzta, láthatatlanná vált ő is, mint a törpék.
- No, most aztán gyerünk a lakodalomba! - mondta, és elindult a faluba, egyenesen a lakodalmas ház felé. Először próbára tette a ,,láthatatlanságot?. A konyhában, majd a ház körül jött-ment. Amikor látta, hogy senki sem veszi észre, bement a lakodalmas szobába, ahol a dúsan terített asztalok körül már nagyon emelkedett volt a vendégek hangulata.
És most kezdődött el a ,,szellemjárás?, a meg nem hívott Klaas Pisch bosszúja, pokoli tréfája?
A vendégek villájáról leszedte a legjobb falatokat, a telt poharak a levegőbe emelkedtek, és kiûrítve kerültek vissza az asztalra. A tányérok, tálak felborultak, a poharak eldőltek, a felszolgáló asszonyok, lányok kezéből kicsúszott a tál, és a földre esett, vagy a vendégsereg feje felett lebegett, a muzsikusok kezéből kirántotta a trombitát, dobverőt, hegedût. A fiatal párt köszöntő násznagy felköszöntője alatt kirepült a pohár a kezéből, és az is üresen került vissza ujjai közé, a vőlegénynek leszedte villájáról az ízletes sertéspecsenyét, és az orra előtt lebegtette, hiába kapkodott a falat után, hirtelen eltûnt, a menyasszonynak egy láthatatlan valaki a kezére ütött, amikor a kalács után nyúlt. Megzavarodva néztek egymásra a sok érthetetlen dolog láttára a vendégek.
Közben Klaas Pisch megpillantotta az asztalnál régi haragosát, David Wittmüsst. ,,Na, ennek most megfizetek? - gondolta, s máris alaposan állon ütötte. Wittmüss lefordult a székről, aztán dühösen talpra ugrott, és szomszédjának esett, mert azt hitte, az ütötte le. Csakhamar két pártra szakadt a vendégsereg, és általánossá vált a verekedés. Az asszonyok, lányok sikoltoztak, a férfiak pedig püfölték egymást.
Klaas Pisch gyönyörûséggel szemlélte a nagy zûrzavart. ,,Na, nekem elég volt a lakodalomból? - gondolta, és kiment az udvarra, hogy az ablakon át belesve gyönyörködjék mûvében.
De egyre nem számított. A schafbergi öreg bánya törpéi rájöttek, hogy Klaas Pisch rászedte őket, és ravasz csellel megszerezte az öregapó süvegét. Utánajöttek, és csak az alkalmat várták, hogy visszaszerezzék a süvegét. Az ablaknál leskelődő Klaas Pisch hirtelen azt érezte, hogy ruháit rángatják, őt magát csipkedik, szurkálják, akármerre fordul, elöl-hátul támadják, és mert a fején volt még mindig a varázssüveg, amely nemcsak láthatatlanná, hanem alkalmassá is tette a viselőjét a láthatatlanok meglátására, észrevette, hogy egy sereg törpe veszi körül, és csípik, szúrják, rángatják. Kék és zöld volt már a teste. Megijedt, és futásnak eredt, de a törpék üldözőbe vették, és úgy terelgették, hogy akarva, nem akarva a schafbergi öreg beomlott bánya mély gödréhez jutott. Végső kétségbeesésében és félelmében lekapta fejéről a törpék varázssüvegét, és bedobta az öreg bánya félig beomlott lejáratának sötétjébe. Ebben a pillanatban eltûntek mellőle a kis törpék. Így végződött Klaas Pisch lakodalmi tréfája?
Feldolgozta: Koncsek László
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.