
Mozgásban a Perkő alja. Nem a föld reng, csak elképzelések, szándékok feszülnek, amelyeket idén a község politikailag többszínû önkormányzata, a közületek s nemkülönben a községközponttól leválni és önállósulni akaró két település: Kézdikővár és Kézdiszárazpatak szeretne megvalósítani. Szentléleken nem áll meg az idő, még akkor sem, ha két falu éppen le akar válni, még akkor sem, ha nem akar véget érni Kézdivásárhellyel a földháború, s még akkor sem, ha az uniós elvárások miatt egyre nehezebb a gazdasági tevékenység.
Beruházásra is jut
Bartók Gyula alpolgármesterrel arról kezdtük a beszélgetést, hogy ha az idő enyhül, a tanács székházánál változtatást kezdenek. A költségvetésből elkülönített összegből új bejárati ajtót, előtermet és korszerû illemhelyet akarnak kialakítani.
- Jut valamennyi pénz beruházásokra is - folytatta Bartók Gyula. - Az 1-es számú óvoda épületébe központi fûtést szerelünk, s folytatni akarjuk a gázvezetést egészen a község Polyán felőli széléig. Erre 900 millió lejünk van, s ha marad belőle valamennyi, azt a mellékutcák vezetékeire fordítjuk. Ez már leszerződött munka, ha javul az idő, meg lehet kezdeni. Az útügy elképzelése, hogy tovább vitetné a fővezetéket egészen a vállalat helyi kirendeltségéig.
- Az ivóvíz is a község infrastruktúrájának része.
- Így igaz. Ez is kihívás lesz számunkra. Szentlélek udvari és közkútjainak java része szennyezett, a víz nem felel meg az ihatósági előírásoknak, s hát még majd az uniós elvárásoknak. Lehet, hogy hamarosan boldogulni fogunk, mert az izraeli befektető, aki már dolgozik a megyében, vállalta, hogy ha biztosítunk számára egy 1,5 hektáros területet, elvégzi a legszükségesebb munkálatokat. A vízvezetésre már kész tervezetünk van. A nagyobb nehézség a szennyvízhálózat, ülepítő berendezése lenne.
Február 20-án referendum
A Részek is részt kérnek. Mármint az említett két falu a költségvetésből. Az első kiadásokat a referendumra fordítják. A község lakóinak szavazattöbbségére van szükség ahhoz, hogy Kővár és Szárazpatak ráléphessen az önállósulás útjára. A községvezetés nem csupán helyi gazdálkodást jelent, hanem taktikai és stratégiai manőverek láncolata, a választók érdekvédelme, nem utolsósorban településfejlesztés, a baráti kapcsolatok célirányos kiépítése. A leválni akaró két településnek a legutóbbi népszámlálás adatai szerint 1612 lakója van. A 2780 lelket számláló községközpont, Kézdiszentlélek a 290 lakosú Kiskászonnal együtt 3070 lakossal maradna.
- Kihasználom ezt az alkalmat, és a sajtó útján is megkérném a község lakóit, hogy jöjjenek el a népszavazásra, és szavazzanak igazságérzetük szerint - kérte a polgármester. - A szétválás nem fogja sérteni a szentléleki embereket, és lehet, hogy előnyös lesz a leválók számára. Ahogy én ismerem, mind a két falunak van valamelyes gazdasági potenciálja: modern mûmalom Szárazpatakon, kenyérgyár Kőváron, mind a két településen több, gépparkkal rendelkező farmer, mező- és erdőterület, önálló egyházközség és általános iskolák. Ha a leválás sikerül, talán a két falu I-VIII. osztályos iskoláit is menteni lehetne.
A referendum beleszólt-e az ez évi költségvetés leosztásába?. A válasz határozott nem volt, egyelőre a költségvetés még közös. Az önkormányzat így is, úgy is el fogja végezni az előirányzott munkálatokat. Tavaly javították a kővári volt faluháza és kultúrotthon épületét, az idén azt akarják folytatni: meszelni kell, és függönyt szerelnek a színpadhoz. Szárazpatakon tavaly megkezdték a kultúrotthon újrapadolását. Ezt szeretnék befejezni az idén. A bejárati részt konszolidálni akarják. Ebben az esztendőben is tûzifával látják el az oktatási intézményeket. Gondot okoz a szárazpataki általános iskola, az épület egyik fele megsüllyedt. Ki fogják vágatni az azt körülvevő nagy gyökerû fákat.
- Nem a fákra van szükségünk - hangsúlyozta az alpolgármester -, s akiknek az annyira fáj, azt üzenem, hogy helyettük zöldövezetet fogunk teremteni. Közremûködtünk mind a két faluban, hogy elsimíttassuk azokat a telkeket, ahová ravatalozót szándékoznak építeni.
Nem minden függ a költségvetéstől
Szentléleken és Szárazpatakon halad át az a kiváló minőségû mûút, amely a Kászonokon keresztül Csíkszereda felé tart. Főút menti települések már ezek. Adni kell a külsőségekre is. Ez a vidék a megye északi bejárata. Nem mindegy az, hogy milyen kép fogadja Katrosában, Szárazpatak alsó felében és Szentléleken az ide érkezőt. Nem elhanyagolható így az utcahálózat karbantartása, sőt a mezei utaké sem.
- Mi már az enyhe januári időben megkezdtük volna ezt a munkát, ha a Conforesttől megkaphattuk volna azt a grédert, amire számítottunk - pontosítottak a faluházán. - Van erre a célra pénzünk, s a falvak dûlőiről sem fogunk megfeledkezni. Drócsa László kővári plébános besegített, hogy rendbe tetethessük a parókia és a templom közötti villanyhálózatot és Kővár közvilágítását.
Úgy értettük, hogy a közös költségvetésből Kiskászon sem fog kimaradni. Az ősszel e sorok írója, László István polgármester, Marti Géza kiskászoni tanácstag és dr. Erdélyi Csaba kézdivásárhelyi főorvos Kiskászonban arról tanácskozott, hogy időszerû feladat lenne rendezni a vidék kalciumban egyik leggazdagabb asztali savanyúvízforrását. Környékét védetté kell nyilvánítani, és vizét alább vezetni egy csorgóhoz, hogy megakadályozzák a belemeregetést. Akkor a polgármester azt nyilatkozta, hogy ,,ez a 2005. esztendő egyik feladata lesz?. Nos, a kiskászoniak is erre számítanak, és többen kijelentették, hogy hajlandóak besegíteni a munkálatokba. Karban kell tartani a kiskászoni bekötőutat, hisz most fő turisztikai útvonal melletti idegenforgalmi objektummá vált a búcsújárók emlékháza. Fontos ez is, mondták, de mi lesz a peres földekkel?
A földháború folytatódik
Előnytelen döntést hozott a Szentlélek és Kézdivásárhely közötti, évek óta folyó földvitában a kézdivásárhelyi bíróság. Azt mondták ki - többek között -, hogy a szentléleki polgármesternek nincs joga megtámadni a kézdivásárhelyi földosztó bizottság által kiadott birtokleveleket - tájékoztattak.
- Hogy van-e joga, avagy nincsen, arról lehet vitatkozni - mondták a szentlélekiek -, de arról nem, hogy ahhoz a 110 hektáros területhez azoknak van joguk, akiké az volt, akiktől önkényesen elvette a volt kollektív. Ahhoz, gondoljuk, jogunk van, hogy ha nem az önkormányzat, de mi egyénileg tovább pereljünk.
Nem tudjuk, hogy feljegyzi-e valaha is a történelem ezt a hosszúra nyúló földháborút, de annyi bizonyos, hogy ennek már emberi áldozata is van a Perkő alatti faluban.
- Kézdivásárhely jogtalanul adott birtoklevelet a szóban forgó területen azoknak, akik most azt magukénak tartják - nyilatkozta Bartók Gyula -, de mi mégis reméljük, hogy ez a dolog megoldódik. Arról volt szó ugyanis, hogy ha a kézdivásárhelyi burgonyakísérleti állomás szintén vitatott területét magáénak mondhatja a városi önkormányzat, a földviták végére érnek. De a földháború egyelőre folytatódik. Várjuk a törvényszéki végzést, és sokan közülünk egyénileg lépnek majd. Nálunk a föld dolga, úgy látszik, még tovább vajúdik...
Lassan, de biztosan
Közhely és unalmas már a 18-as földtörvény alkalmazásáról beszélni - gondolhatja az olvasó, de ott, ahol még mindig azzal bajlódnak, nem az unalom az úr. Winkler Imre, a helyi önkormányzat kataszteres ügyekkel megbízott technikusa elmondta, hogy itt még csak részben megoldott a 18-as, most tisztázzák a földek egy részét családonként, örökhagyókra leosztva. Sietnek a munka befejezésével, hogy a nyáron újramérhessék a területeket, és mihamarabb kiadják a birtokleveleket. A községközpontban eddig alig 60 van a tulajdonosok kezében.
- Ha bajainkat elmondjuk, akkor mondjunk valami jót is - folytatta Winkler. - Jelesen azt, hogy tudtommal a szentléleki erdő-közbirtokosság az egyetlen a megyében, amelynek kezében vannak a legelőterületek birtoklevelei. 1113 hektár legelőbirtokra adtunk tulajdonjogi papírt a Veresvíznél, a Katrosa feletti Kosár-tetőn, a Perkőn.
Történelmi elégtétel
Altorjai Apor István (1638-1706) nagybirtokos, katolikus főúr volt, történet- és naplóíró, akinek nevét megörökítő emléktábla látható a család altorjai kastélyában. Személyéről, munkásságáról Bíró Vencel írt Altorjai gróf Apor István és kora címû mûvében, amely 1935-ben jelent meg Kolozsváron. Ha iskolájuk névadójának személyiségét, munkásságát, a katolikus egyház megerősítéséért folytatott harcát ismerik a szentléleki gyermekek, akkor a névadás nem volt hiábavaló. Erre is gondoltunk, amikor a falu oktatási intézményéről kérdeztük Gergely Zoltán igazgatót. Az iskolában 214 gyerek tanul, az óvodások száma 85, de esőfélben a tanulólétszám. Ebben a tanévben még két párhuzamos osztályuk van, a jövőben már csak egy indul. Az iskolaépület jó állapotban van, gázzal mûködő központi fûtés melegíti a termeket, kiváló körülmények között tanulhatnak a gyermekek.
- Pályázati pénzből szándékoznánk, ha sikerül, egyszerre, kicseréltetni az épület nyílászáróit - folytatta az igazgató -, s ha minden a tervek szerint megy, az óvoda külön épületében is lesz központi fûtés. Beneveztünk egy olyan programba, amely a nehéz sorsú tanulók helyzetén szándékszik könnyíteni. Nem csak a romáknak szól ez. Lehetőséget teremt a könnyebb tanulásra, életvitelre, s ahhoz, hogy könnyebben integrálódhassanak majd a társadalomba, ne érezzék magukat megkülönböztetetteknek.
*
Szentléleken nem állt meg az idő. Bekopogtattunk a sok száz lelkes katolikus plébánia papjához, t. Csibi Józsefhez is életes hírekért. Megtudtuk, hogy farsangi mulatságra készül a falu: külön az iskola, külön a táncegyüttes, s hogy fellépnek a ,,régi táncosok? is. Bartók Marika segítségével pedig azt taglaltuk, hogy miként lehetne értékesíteni a falu szülöttének, néhai Bartos Endrének a falumonográfiáját, felső-háromszéki mese- és anekdotagyûjteményét. Hagyatékát unokahúga őrzi.
Kisgyörgy Zoltán