Magyarország mai belpolitikai életét továbbra is a pártok közötti kíméletlen küzdelem határozza meg, s a viadal résztvevői még arra is hajlamosak, hogy a nemzeti és az országos érdekeket is feláldozzák a pozíciójavítás oltárán. Az MSZP - Medgyessy Péter miniszterelnök kétbalkezes országlása alatt - népszerûsége tetemes részét elveszítette, s a kormányváltás huszárvágásával próbálta megoldani drámai térvesztését. Nagyon rövid ideig úgy tûnt, hogy ez sikerült, s a Fidesz előnye csökkenni kezdett, az év végén már csupán négy-öt százalékpontos vezetését mérhették fel az erre szakosodott intézmények. A szocialisták ünnepeltek (ők azt is megünnepelték, hogy nem kell vállaikra venni a határon túliak ,,gondjait?!), s úgy vélték, hogy ez a térhódítás - pontosabban az elveszített tér visszanyerése - egyenesen és feltartóztathatatlanul vezet majd a 2006-os választások megnyeréséhez. Persze, az új vezérek, Gyurcsány Ferenc és Hiller István karmesteri mûködésével. Vélték, hogy az új, kétségtelenül sikeresebb kommunikációs gyakorlat mindenre gyógyír lehet, hát egymást követték a sajtóértekezletek, a tévés fellépések, s Hiller sima modora, Gyurcsány akár nagyképûnek is mondható, oldottan magabiztos nyilatkozgatása azt a látszatot keltette, hogy jól sikerült a nemzedékváltás, az egykor KISZ-esek pártvezérekként is beválnak.
Ám derûre ború, fársángra böjt szokott következni, s ezt az igazságot még Gyurcsányék nagyotmondásaival sem sikerült elhárítani: amikor számba vették a ,,nagy kormányváltást? követő eseményeket, vívmányként semmi egyebet nem tudtak felhozni, mint a sorkötelezettség megszüntetését, magyarán a hadsereg fölszámolását. Egyáltalán nem vagyok militarista, de kétszer is meggondolnám, hogy ilyesmivel dicsekedjek.
A másik oldalon viszont, akár tetszik, akár nem, be kellett vallani egy sereg dolgot, például a gáz árának emelését, a betéti kamatok állandó csökkentésének kényszerét, az ország példa nélküli eladósodását és a pénzügyi mérleg veszedelmesen nagy hiányait.
Ezeket már nem lehet ,,jó kommunikációval? ellensúlyozni, s a szilveszteri eufória, majd a rá következő józanodás és macskajaj idején Gyurcsány népszerûsége hirtelen zuhanni kezdett. Nem nagyon lehet csodálkozni ezen, mert a milliárdos fölényes okoskodásai nem oldják meg sem az ország, sem a nemzet bajait és valós problémáit.
Szakértők, politológusok azt mondják, hogy az ugyancsak megifjodott szocialisták ,,előremenekülnek?, s ennek a jegyében történt a kettős állampolgárság elleni szocialista-balliberális agitálás, a NATO-kötelezettségek teljesítésének ,,bátor? visszafogása, a Szentszék kioktatása, legújabban pedig a hallatlanul liberális ügynöktörvény erőltetése és az országos monetáris tanács behódoltatása.
Gyurcsány erőt próbál mutatni, bár lehetséges, hogy meredek döntéseivel és kezdeményezéseivel csupán tehetetlenségét leplezi el.
Mi, erdélyi magyarok szívből - és saját jól felfogott érdekünkben - kívánjuk az anyaország sikerességét és boldogulását, de az nekünk sem mindegy, kik is vezetik (s merre!?) Magyarországot.
Magyari Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.