Család: Mit főzzünk ma?

2005. február 10., csütörtök, Archívum 2003–2007

E hétköznapinak tetsző, ám valójában jócskán fûszerezett kérdés zászlaja alatt gyülekeztek Sepsiszentgyörgyön a gasztronómia nagymesterei, idegenforgalmi szakemberek, politikusok és közügyek kalandorai, örök és rendíthetetlen ínyencek. Akik bizonyára tudják, hogy arról, hogy itt és most mit, de főleg miből főzzünk, egészen hitelesen a jég hátán is paradicsomot keresgélő erdélyi asszonyok tudnának regélni, kik a mindennapiért folytatott munkahelyi csata után fakanalat ragadnak, s tudván tudják, vízen, són és pityókán kívül más is kellene még a fazékba, s hogy ennek előteremtése jelenti mifelénk a konyhamûvészet igazi esszenciáját. Hiszen a legjámborabb férjek is begurulnak az asszony visszatérő, ártatlan kérdésétől, melyben azt próbálja tudakolni élete párjától, mi is légyen holnapra az ebéd. Mit kívánna? Hogyhogy mit, hát ezt is én találjam ki? - fortyan fel az éppen tévé elé lehuppanni készülő családfő, s jaj lenne neki, ha netán őszintén válaszolna, s rávágná, mondjuk, hogy éppen pácolt őzgerincre vagy füstölt lazacra fáj a foga? Bizony, feleim, beláthatatlan fordulatot venne a már így is tisztességesen pörgő konyhai szappanopera! Persze, a konyha kedvéért oldalbordaként is emlegetett hitves sem hagyná magát, kezét kockás köténnyel felcicomázott csípőjére téve kontrázna: ezt már nem lehet cérnával kibírni, hát könnyû kitalálni, hogy mi kerüljön a tányérba, ha van mit a levesbe aprítani, de mit lehet tenni, ha nincs? Szóval, mifelénk, hol a családok zöme még havonta sem engedhet meg magának egy vendéglői ebédet, ez lenne az igazi kérdés.
Félreértés ne essék: pillanatig sem akarom azt a látszatot kelteni, hogy szükségtelen lenne Székelyföldön gasztronómiáról, idegenforgalomról beszélni. Kell. Ráadásul sokan tartják azt, az itteni térség egyik felemelkedési lehetősége éppen a turizmusban rejlik, csak hát a fránya tények egyelőre azt mutatják, eleddig a vendégforgalom túlzottan sokat még nem hozott a háromszéki konyhára.
Távolodva némiképp az ínyencségek képzeletbeli asztalától s túllépve a gasztronómia - mifelénk sajnos többnyire csak tévéből ismert - remekeinek határán, a címbéli kérdésre adható egy, a fehér asztaltól elrugaszkodó válasz is. Nemes egyszerûséggel fogalmazva, eme elgyötört Kárpát-kanyarban holnap, holnapután ugyanis azt esszük, amit ma főzünk. Vagy ha éppen nem figyelünk oda, felfaljuk azt, amit - székely szlenggel élve - ma tokányolnak nekünk. Úgyhogy nagyböjt idejére is eredményes konyhamûvészkedést, jó étvágyat kívánunk!
Mózes László
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép