Sorozatunk újabb kitérőt tesz, mivel nem mehetett el szó nélkül a sepsiszentkirályi faluvégen most gyökeret eresztő nagyszabású vállalkozás mellett. A magánkórház-alapítás tervét - erről van szó - különben a város vonzáskörzetébe került falu merőben újszerû lehetőségei csiholták ki. A jelenségkört már megkíséreltük felvázolni a korábbiakban, itt új oldaláról világítjuk meg. Nem csupán a mezőgazdasági célú földforgalom élénkül fel a pangásból kilábaló, a modernizáció sodrába került vidéken, hanem az elmosódó különbségek rendjén az befogadja a város ide mintegy kihelyezett intézményeit is. A szóban forgó kórházalapítás különben Sepsiszentgyörgyöt magát is nála nagyobb potenciált képviselő települések társává emelheti, az országos úttörés részesévé teszi, s ha sikert arat, példájául szolgálhat annak, mit hívhat életre a viszonylag szûkösebb kínálatból is a fantázia, ha kitartóan ,,faggatja?.
A családi villa története
Szentkirály város felőli faluvégén valóságos kis építőtelep hívja fel magára a figyelmet: a leendő egészségügyi létesítménynek szánt épületek már állnak a kiterjedt telken. A bővítés munkálatai javában folynak, és hamarosan új lendületet vesznek, ha a tavasz beköszönte ezt lehetővé teszi. Néhol a belső szerelést is megkezdték. A készen álló épület tíz évig Molnár Károly Gábor ismert szentgyörgyi vállalkozó fényûző villájaként fungált. Molnár Károly jellegzetes figurája a kilencvenes évek elejének, az akkori rövid idő alatt nagy vagyonra szert tett szentgyörgyiek közül széles körû mecénási tevékenységével tûnt ki, a város mûvelődési és sportélete sokat köszönhet neki. A hatalmas villából a gazda időközben kiköltözött, hogy az átalakítást megkezdhesse, s hogy egy meghiúsult álom helyén, új élettel töltve fel a lehetőséget, új álmának teremtsen otthont. Maga meséli:
- Az orvostársadalommal, egészségügyi alapítvánnyal jó kapcsolatot ápoltam, orvosokon, a sürgősségi osztályon segítettem. Így kerültem baráti viszonyba Bálinth István nőgyógyásszal, volt kórházigazgatóval, amit a továbbiakban elmesélek, azt vele együtt gondoltuk el és valósítottuk meg. Benne szerencsésen társul az orvos az üzleti szellemmel. Amikor én a lótéri pizzabárt felszámoltam, ott ő csinált egy nőgyógyászatot. Később, a Moka élelmiszerüzletem megszüntetésekor a B?lan sugárúton megcsináltuk a helyén a poliklinikát, az Andimed diagnosztikai központot, mely jól mûködik. Akkor jött a magánkórház ötletével. Zárójelben elmondom, hogy én Szentkirályban vettem volt egy hétvégi házat. Gondoltam, két lányom nő, idővel férjhez megy stb., jó lenne, ha együtt maradna, de mindenkinek mégis meglenne a kényelme. Egy Dallas-típusú (a nyolcvanas évek tévéfolytatásosáról van szó) akármit szerettem volna, ahol együtt lehetünk nagyszülők, fiatalok, unokák. Ezért építettem a most pirosban álló házat, bal felől a másodikat a kőkerítésen belül. Közben a családom nem értett meg, elváltunk, az csak álom maradt. Akkor kezdeményezte Bálinth Pista a mostani tervet. Ugye, beindultak a magánkórházak Magyarországon is, nálunk is az új áramlat hódított teret az egészségügyben. Beszélgettünk - és meggyőzött. Elhatároztam, hogy a villát kiürítem. Pedig ott kinn három lakrész már be volt rendezve, hideg-meleg víz, fûtés, fûtött garázs, minden. S bent, Szentgyörgyön az új családomnak új otthont rendeztem be a mûhelyem udvarán, az irodák végében. Azóta Szentkirályban új épület készül, ahova húsz ágyat teszünk be. Itt kezdődött a pénzügyi kálvária.
Pillantás a múltba
Mielőtt erre rátérnénk, legyen szabad még egy pillantást vetnünk ama szerényebb házikóra, mely valamikor a telken állt. Egy hagyományos székely életet folytató családé volt. Az utolsó lakót nem állt módunkban felkeresni, Molnár Károly előadásában a vétel így folyt le:
- Az újságban hirdették, hogy Szentkirályban ház eladó. Én vágytam oda, mert az országúttól félreesik, nincs átmenő forgalom, csendes. Megnéztem, s a néni előadja, mennyit kér érte. Mondom neki: mekkora a végső ár, amelyért ideadja? Közli velem. Kérdem: mikor költözik ki? Hát egy hónap kellene hozzá. Mert a kutya! Mert a tyúkok! És a bútort is el akarja adni. Mondom akkor: én bútorostól, kutyástól, tyúkostól mennyi lesz? De két hét alatt költözzék ki! Megállapodtunk, kifizettem.
- Egyedülálló néni volt?
- Egy lánya lakott Szentgyörgyön blokkban. A néni a pénzből garzont kívánt vásárolni magának, a maradékot pedig a bankban kamatoztatni.
- Azóta a telek duplájára nőtt.
- Igen. A másik fele a srégen szembeni szomszédomé, Kiss Ferenc bácsié volt. Nekikezdtem építeni a kőkertet. De tudtam, az öreg traktort akar venni. Mikor elértünk az ő telkéig, megkértem, jöjjön át, leültünk a lépcsőre, egy pohár pálinkát igyunk meg. Mondom: ne hallja mástól, hallja tőlem, én azt a telket megvenném. Azt feleli: nem eladó, a lányának tartogatja. Mondom: Feri bácsi, a kőkerttel jövünk előre, válaszoljon, menjek-e eléfelé, vagy térjek be. Mert ha betértem, ingyen sem fog kelleni. Jön másnap, hogy egy traktorért cserébe nekem adja. Jelzem, én Sorescuval még az IMASA-s időkből jóban voltam, és már beszéltem vele, hogy egy traktor kellene. Hogyne, azt mondja, ha telefonálsz, másnap viheted. Nos, jön az öreg, hogy rendben. Következő nap elhoztuk a traktort.
Harc a hitelért
A két vállalkozó a döntés meghozatala után nekilátott a szervezésnek, a hitelért - és mint látni fogjuk, nem csupán a bankkölcsönért - többszörösen meg kellett harcolni, s a küzdelem korántsem ért véget.
- Még decemberben elmentünk a kereskedelmi bankba, tárgyaltunk Katona Levente igazgatóval. Visszük az összes cég mutatóit, az Andicóét, mely az enyém, a Bálinthét, az Andimedet, mely közös stb. Nos, onnan folyton csak papírokat kérnek, de semmi sehol. Jó tizenöt centi vastag dossziém volt már, még mindig új adatokat kérnek. Addig ment ez, amíg Leventét leváltották. Azt mondja Pista: beszéljünk a Raiffeisen Bankkal. Ott is papírokat kérnek. Közben az orvosokkal is beszélünk, huszonkét orvossal kötöttünk előzetes megállapodást, akik vállalnák a bedolgozást a munkahelyük felhagyása nélkül, persze. Nos, augusztus elején, négy év után én is megengedtem magamnak egy kis tengerparti üdülést az új feleségemmel - visszaeső bûnös vagyok! - neveti el magát - és az unokámmal, és akkor kapom a választ, hogy elutasította kérésünket a kereskedelmi bank. Fel Bukarestbe Puskás szenátorhoz. ? lobbizik, összehoz a kereskedelmi bank hiteligazgatójával, aki megígéri, beszél beosztottjával, térjünk nyugodtan haza. Hazajöttünk - de azóta sincs semmi válasz. Erre, noha ?90 óta hûségesen kitartottam mellette, szépen áthelyeztem a pénzügyeimet a kereskedelmiből a fejlesztési bankba. Ez sem hozott megoldást: minden szép, minden jó, de a cég újra volt élesztve, a mutatók nem olyanok, ilyen akta, olyan akta. A Raiffeisen is azt javasolta, hozzunk három bankot össze, akkor esetleg? Közben egy üzlettárs a Medic Credit Leasingtől - orvosi mûszereket szállító cég -, amolyan hûséges ember, aki hisz a tervben, kapcsolatot teremt az osztrák érdekeltségû Libra Bankkal, ahonnan végül komoly ígéretet kaptunk.
Kell ez nekünk?
- Itt egy tisztázás erejéig félbeszakítanám. Az üzleti bizalom tekervényes útjainál, a hitelképesség kivívásánál izgalmasabb dolog kevés van, én azonban a közvélemény képviseletében fel kell hogy tegyem a kérdést: kell ez a kórház nekünk? Illetve és helyesebben: lesz rá fizetőképes kereslet? És milyen helyzetbe hozza a létező kórházakat, például a megyeit? A korábbi banki kétely nem abból származott, hogy egy háromszéki magánkórház kifizetődő voltában nem hittek a szóba jöhető hitelfolyósítók?
- A bankok a támpont hiányára panaszkodtak, mire felhoztam, hogy Romániában már legalább öt magánkórház mûködik, Kolozsváron, Bukarestben, Bákóban, Aradon, és most indul egy Brassóban. Tehát nagy egészségügyi központokban. Mi rendelkezünk a minisztériumi jóváhagyással is. A mi kórházunknak akkreditálódnia kell, mert európai színvonalúnak szánjuk, háromcsillagos hotelnek megfelelő lesz, külön szobák, fürdő, televízió, telefon, elsőrangú felszerelés. Felmérést készítettünk egyszerû emberektől gyûjtött adatokra építve, hogy mibe is kerül a mai egészségügyi szolgáltatás nekik, s mikor mindent összeadtunk, és levontuk azt, ami a biztosítótól nekünk is jár majd a beteg után - nos, ez az összeg kisebb, mint amit ma a beteg jobbra-balra, különféle zsebekbe dugdos, ha jobb elbánásra tart igényt.
- A magánkórház és az egészségbiztosító viszonya, ez érdekes!
- Ebből a szempontból nem számít, hogy állami vagy magán: a családorvosi rendelők és a poliklinika is szerződést köt a biztosítóval, úgy mûködik. Akinek küldőcédulája van, az után a biztosító fizet, akinek nincs, az maga állja a költséget.
- Szóval önök megkapnák, ami a páciens után a biztosítótól jár, de megszabnának egy különdíjat is.
- Igen, mivel fenn kell tartanunk az intézményt. Ennek fejében a beteg külön szobát kap, hideg-meleg vizet stb., stb., egyszóval ellátást. Fizetnünk kell az orvost, akinek nem hat-hét millió, hanem tisztességes bér járna. Ezenfelül például egy mûtétnek honoráriuma lesz, ezt is megkapja. Nos, mindent összesítve, fenntartás, rezsi, egyéb díjak és lebontva a páciensekre - egy betegnek kevesebb kiadása lenne, mint amit most ,,lead? a kórházban, a mai szokások szerint.
A riporter elismeri, az érvelés megejtő, a számítások is meggyőzőek lehetnek, de tapasztalatból tudja, a hálapénz képlékeny összeg, és rugalmasan kezelendő. Molnár úr mindamellett érdekfeszítő példákat hoz fel, melyekből a megcélzott megrendelői rétegekre is fény derül. Végső soron mégiscsak az számít, lesz-e, aki igénybe vegye a magánkórházat.
- Ausztriában egy császármetszés hatezer euróba kerül, Budapest mellett meglátogattunk egy magánkórházat, ott már csak kétezernégyszáz eurót számolnak fel, Bákóban pedig megcsinálják ezerháromszázért. Nálunk ha 600-at kérünk, még mindig nyereséges lehet az orvos több tízmilliós bére mellett!
A leendő magánkórház már idén megkezdheti mûködését, és nem lehet vitás, hogy egy anyagilag és kulturálisan differenciálódó társadalomban lesznek rétegek, melyek szívesebben fordulnak majd egy magán-, mint egy ezernyi gonddal küszködő közkórházhoz. Hogy minálunk eme igényesebb és jobb módú rétegek ma mennyit bírnak meg - ezt csak a piaci próba döntheti el, ebben áll az üzlet kockázata.
No de hogyan fog kinézni eme egészségügyi oázisnak szánt létesítmény? Mi vár itt a betegre?
A célszerûség jegyében
- Nálunk a számítások szerint a páciens elmegy a B?lan úti diagnosztikai központba, mely járóbeteg-gondozó is. Ott kórismét állítanak fel, és a beteg választ, többek közt orvost is. Kiállítják a leleteket, amit nálunk analízisnek neveznek. Utána beutaljuk a kórházunkba, befekszik, másnap megmûtik, ha kell, két nap fekszik az intenzív osztályon, és harmadik nap megy haza. Otthon is figyelemmel kíséri az orvos, fellép-e valami bonyodalom. Mi tehát minél kevesebb ágyszámmal minél több pácienst kívánunk kiszolgálni, az emberségesség szempontjai messzemenő figyelembevételével. És célszerûen méretezett személyzeti létszámmal.
Eddig a riport, mondanám, lévén ez nem a reklám helye. A terv nyilván vitát is fog ébreszteni, magam azért tartom megvalósításra érdemesnek, mert emeli az orvosi szolgáltatások színvonalát, mi több, véleményem szerint jótékonyan hathat vissza a többség által igénybe veendő közegészségügyi rendszerre is, annak átszervezesét és hatékonyabb alapokra helyezését serkentheti, végső soron tehát javára válhat, miként a betegellátásnak mindenképpen. Talán ezért bátorítja a kezdeményezőket a szakminisztérium, mely különben együttmûködést is előír a két intézménytípus között a megadott engedélyben. A dolog külföldön jól fungál.
Végső alakjában a magánkórház hatvan vagy még több ággyal fog mûködni, lesz benne operációs blokk mûtővel, intenzív osztállyal, sterilizátorral és beöltözővel. A tervrajzról olvasom: recepció, váróterem, személyzeti részleg az alagsorban, hőközponttal, mosodával, aztán ügyeletes orvosi szoba, a nyilvántartó, mindenütt egy-egy mosdó, mellékhelyiség. Továbbá egymás mellett három egyágyas kórterem a pácienseknek, felkészülnek arra is, ha a mamának beteg gyerekével kell itt aludnia, s egy szülőszoba két ággyal. A harmadik szinten többek között gyógyszertár, ruhatár, újabb kórtermek? Női és férfiosztály elválasztva.
Bálinth doktortól nyert minapi értesülés szerint a bank jóváhagyta a befejezéshez szükséges kölcsön folyósítását.
B. Kovács András