Tél van, a kertben húszcentis szûz hó. A gyümölcsfák szürkén, látszólag élettelenül vegetálnak, madár sem száll rájuk - az ősszel az ágak végén hagyott almát, körtét rég megcsipegették. A gazdaember csak megáll kertje végében. Be nem lépne, fölösleges megtörni az egyenletes hótakaró simaságát. Tervezget. Salátát ide, hagymát oda, tavaly az a rész pihent, most valami kapásnövényt kellene arra a helyre ültetni. Csend van amúgy, s metsző, csontig hatoló hideg. Az álmodozás - az újabb tavaszi munkákra való készülés! - e meghitt pillanatait láncfûrész éles hangja töri szét. A gazdaember felkapja fejét. Néhány kerítésnyivel odébb az öreg diófa derékvastagságú ágain fiatalember egyensúlyoz, láncfûrésszel bőszen kaszabolja a fa ágait. Reccsen hatalmas súlya alatt a félig elvágott ág, földre zuhan. Elhallgat a láncfûrész. Fiatalember leereszti kötélre erősített szerszámát, lemászik maga is. Újra felvisít a motor, most szétdarabolja a levágott ágat. Szünet. Összetakarítják a törmeléket is. Majd kezdődik minden elölről. A kis benzinmotor dugattyúja szaporán dolgozik, a lánc egyre nagyobb sebességgel jár körbe, szórja a korpát nagy ívben. Újabb vastag ág zuhan a földre. És így tovább, mígnem a diófa törzse lecsupaszítottan ácsorog. A gazdaember megfordul, előremegy. Csend lesz újra a kertek alján.
Gazdaember nem firtatja, néhány házszámmal odébb szomszédja miért vágta ki a hatalmas diófát. Öreg fa volt, nagy árnyéka alatt csak a gaz terem; de az is lehet, apró termésû jószág volt, amilyent nem érdemes tartani. Talán ültetett is még ősszel másik diófát helyette a szomszéd, hófehér belû, vékony burkú csonthéjast. Jól tette, ha így tette - annál is inkább, mert az érvényes jogszabály szerint minden egyes kivágott diófa helyébe nem egy, de éppenséggel három diócsemetét kell ültetni. Ez a bizonyos érvényes jogszabály a mezőgazdasági és közigazgatási minisztérium közös rendelete, a 185-ös számú 2002-ből. Szabályozza a magán- és köztulajdonban levő szőlőültetvények, gyümölcsösök sorsát, annyiban legalábbis, hogy a nemes növények kivágását csakis polgármesteri jóváhagyással lehet elkövetni. Külön cikkely foglalkozik a diófákkal: e csonthéjas kivágásához nem elégséges a polgármesteri jóváhagyás, de - mint előbb említettük - előzőleg három diófacsemete elültetése is szükséges, és még a mezőgazdasági igazgatóságnak is engedélyeznie kell a vágást. Sőt, a kivágott diórönk szállításához is az előbbi hatóságok jóváhagyása szükségeltetik - az más dolog, hogy manapság nincs nagy kereslet a diófára. Furnérnak ugyan még felvágják, de csak a bogmentes, legalább fél méter átmérőjû törzset használják fel. Tömör diófából bútort már ritkán készítenek, ajtónak, falburkolatnak gyakoribb a felhasználása.
Még csak egy adalék a diófavágáshoz: Háromszéken, az egész megyében a rendelet közzététele óta - a Hivatalos Közlöny 2002. június 25-i, 445-ös számában - a megyei mezőgazdasági igazgatóságon csupán egyetlen diófa kivágására kértek engedélyt. Holott az ügyintézése nem nagy ördöngösség, csupán annyit kell tudni: kell engedélyt kiváltani.
Váry O. Péter
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.