avagy a magyar társadalmak megosztottsága
Duray Miklós felvidéki magyar politikus igen érdekes és tanulságos tanulmányt írt Miért szakadt ketté a Máért a legutolsó ülésén? címmel. A terjedelmes, gazdag dokumentációs anyaggal és kommentárral ellátott írás közlésére nem vállalkozhatunk - az elektronikus nyilvánosság szintjén terjesztett tanulmány a Hitelben jelenik meg -, ám a továbbiakban egyfajta összefoglalásként igyekszünk - a teljesség igénye nélkül - kiemelni azokat az információkat, tény- és kommentáranyagot, amely a folyamat, a benne szereplő szervezetek szerepének megértését lehetővé teszik. Egyúttal betekintést nyújtanak a nemzeti(etlen) politikacsinálók boszorkánykonyhájába.
Alapszerződések és határon túliak
A rendszerváltás utáni magyar-magyar párbeszéd intézményesítésének történetét Duray az alapszerződések korától indítja. Az 1947 februárjában megkötött párizsi békeszerződés újbóli garantálását biztosító kétoldalú, Magyarország és szomszédai által kötendő alapszerződések ugyanis csaknem kötelező módon vetették fel azt az igényt, hogy a rendezés folyamán az úgynevezett határon túli politikai szervezetek is hallassák hangjukat. A rendszerváltozás évétől - bár nem intézményesítették - rendszeres volt a magyar-magyar párbeszéd. Duray megemlíti, hogy az Antall-kormány idején egyetlen alapszerződés született, a magyar-ukrán, s noha voltak hibái, a később kötöttekhez képest a legjobb volt, ,,mert ajtót nyitott az autonómia irányába?. A ?94-es magyarországi kormányváltás miatt ez a párbeszéd két évet szünetelt, az első magyar-magyar csúcsra csupán ?96-ban került sor. Erre a ,,fagypontra? esik a szlovák-magyar alapszerződés kimunkálása, amit ,,a pozsonyi magyar képviselők nem szavazhattak meg?, hiszen nem tartalmazta a végrehajtás kötelezettségét, a számonkérés lehetőségét, ráadásul közmûvelődési ügyekben szabad kezet adott a szlovák félnek (az oktatás finanszírozása körüli mostani bonyodalmak is innen származtathatók - véli Duray).
A magyar külpolitikai doktrína is gyökeresen megváltozott ?94 után, hiszen az Antall József által megfogalmazott három egyenrangú pillért (magyarságpolitika, szomszédságpolitika és európai integráció) a visszatérő posztkommunista Horn-kormány ,,mintegy az antalli külügyi felfogás megtagadásaként? átszabta. Kovács László külügyminiszter ugyanis bejelentette: ,,az integrációs politika viszonylatában kell kialakítani a szomszédságpolitikát, és e kettőnek a függvénye a határon túli magyarok iránti magyarországi politika?.
Első magyar-magyar csúcs
Hogy a történelmi jelentőségû, Trianon óta első ízben megszervezett ?96-os magyar-magyar csúcs miért vált kudarccá, arról Duray a záródokumentum kapcsán kialakult vita, majd az azt követő diplomáciai botrány rövid bemutatásával mond ítéletet. A három vitatott kérdés ugyanis (az autonómia mint a szülőföldön maradás és boldogulás alapkérdése, a határon túli magyarság támogatása és a csúcstalálkozó intézményesítése) már akkor nem tetszett az akkori kormánypártoknak (MSZP, SZDSZ), ám az utolsó pillanatban az SZDSZ után a szocialisták is beadták a derekukat. Lett is belőle nemzetközi botrány (mert az elengedhetetlen diplomáciai előkészítés sem történt meg), pedig Duray szerint ez ,,a magyar történelem első olyan politikai nyilatkozata, amelyet a trianoni határokkal szétszabdalt nemzet összes politikai pártja és legnagyobb társadalmi szervezetei adtak közre?. A furcsaságok pedig tovább folytatódtak, hat hét múlva pedig beindultak a román-magyar alapszerződésről szóló kétoldalú tárgyalások az RMDSZ tudta nélkül. S amikor a határon túli szervezetek ezt szóvá tették, szeptember elején Pápán csupán egy csonka csúcsra kerülhetett sor az SZDSZ és az MSZP hivatalos részvétele nélkül.
Az új csali: a kormányzás lehetősége
A tanulmányból idézett cím minden magyarázatnál többet elárul. És itt idézzünk: ,,Eközben mesterkedett a nemzetközi diplomácia is. Egy korábbi, félig titkos romániai magyar-román találkozó hagyományaira építve elérte, hogy az 1996. őszi romániai parlamenti választások után az RMDSZ-t bevegyék a román kormányba (?) Az említett találkozót a romániai Neptunfürdőn a több amerikai intézmény (mint pl. a Carnegie Corporation és a State Department) pénzéből támogatott PER - Project on Ethnic Relations - nevû szervezet még 1992-ben hozta létre. Ez már akkor - midőn fény derült rá - vitát és feszültséget váltott ki az RMDSZ csúcsvezetésében a Tőkés-szárny és Borbély László, Markó Béla csoportja között. A kormányzati pozícióval megszelídítették a romániai magyar politikai elitet, amely ettől fogva már nem hadakozott a román-magyar alapszerződés ellen, csupán morgolódott, és - ugyan nem önszántából, hanem szemlesütve - elhátrált a magyar egyetem, a római katolikus és a protestáns egyházak javai visszaszolgáltatásának követelésétől, valamint az autonómia programjától. Ezért az sem igazán sértette az önérzetét, hogy a román-magyar alapszerződés még rosszabbra sikeredett, mint a szlovák-magyar. A romániaiból az autonómia gondolata nemhogy kimaradt, mint a szlovák-magyarból, hanem negatív értelemben került bele. Ekkor hasadt ketté végérvényesen a romániai magyar politikai közélet.? Hasonló ,,puhító? hadjárat zajlott Szlovákiában is, hiszen a PER már 1994-től kísérletezett azzal, hogy szembeállítson két magyar pártot (MKDM, FMK-MPP) egy harmadikkal (Együttélés) - utóbbi elnöke volt Duray. Összeugrás helyett egyesülésre került viszont sor, ám a kormányzati csalit a létrejövő MKP sem tudta elkerülni.
Megszületik a Máért
Az Orbán-kormány megalakulása után az újabb magyar-magyar csúcs összehívására kilenc hónapot kellett várni. Duray szerint ez az idő a szlovákiai választások miatti jogos elodázáson túl a korábbi diplomáciai zûrzavar felszámolására is kellett, továbbá ismét meg kellett határozni a résztvevők körét, megszüntetni a ,,vegyes felvágott? jellegét, hogy ne kerüljön egy szintre egy közmûvelődési szervezet és egy kormánypozícióban lévő politikai párt társadalmi felelőssége. Hogy az intézményesülés ne kerüljön veszélybe, és az akkori ellenzéki pártok is szentesítsék a Máért megalakulását, a Fidesz rávett ,,néhány határon túli magyar szervezetet?, hogy ne követeljék a kollektív jogok és az autonómia belefoglalását a záródokumentumba. A kölcsönös engedmények eredménye lett a Máért. Hamarosan pedig beindult a státustörvény megalkotásának és lejáratásának meglehetősen gazdag eseménysorozata.
Kettős állampolgárság helyett státustörvény
Duray felfogásában a státustörvény ötlete azért született meg, mert bár a kettős állampolgárságnak ,,nemzeti körökben nem akadtak elvi ellenzői?, akkor még ,,ki-ki a szülőföldje szerinti állam jogrendje alapján - hátrányos megkülönböztetés vagy jogvesztés nélkül - nem élhetett volna ezzel a lehetőséggel?. Hogy mind az SZDSZ, mind az MPSZ különböző kifogásokkal ugyan, de ellenezte a megoldást, azt a törvény utólagos kiüresítésének tudatában ma aligha kell bizonygatni. A Duray-tanulmányban mégis rendkívül érdekesek az MSZP farizeusi magatartásának elemei. Hogy csak egy példát emeljünk ki (az egyik rögzített különvélemény): ,,A törvénynek összhangot kell teremtenie a magyarországi társadalom és a határon túli magyarok érdekei között.? Miután a törvény alapgondolata az elszakított magyarok magyarországi jogi idegenségének a csökkentése volt, Duray felteszi a kérdést: ,,Vajon ütközhet-e ez a nemzet magyarországi részének az érdekeivel? Vagy csupán az MSZP pártérdekével, esetleg a párt által képviselt olyan idegen érdekkel, amely még Trianonhoz kapcsolódik? Lehet, hogy a törvény alapgondolata csupán a magyarságot tudatosan megosztó érdekkel ellentétes? Az MSZP véleménye mindeddig az volt, hogy a státustörvény szülőföldi kedvezményprogrammal is járjon. Ezzel ugyan nyitott ajtókat döngetett, de ez hogyan kerülhetne összeütközésbe a magyarországiak érdekeivel? Csak nem azért hangsúlyozta az MSZP a törvény kapcsán a szülőföldön maradás esélyének növelését, hogy ennek nyilvánvaló anyagi vonzatát majd ütköztesse a magyarországi adófizetők érdekeivel??
Buktató státustörvény
A törvény ellen a nemzetközi internacionálé nevében indított hadjárat a Máérton belüli ellentétek kiéleződését is hozta. Emlékszünk még a Velencei Bizottság vizsgálódására, az eredmény különböző értelmezésére. Duray is feleleveníti, hogy a negyedik Máérton milyen ellenszenvet váltott ki a külföldi munkavállalók beözönlésének MSZP-s rémképe, a túlbecsült oktatási-nevelési támogatás terheinek alantas felvetése. ,,Az MSZP már a közelgő választási kampányra készült, ebben aztán ismét a nemzetet hurcolhatta meg a pártpolitika provinciális porondján, mint 1994-ben, amikor a határon túli magyarok ellen uszított azért, hogy szociális demagógiával lejárassa az Antall-kormányt. Akkor a rendszerváltozás előtti kommunista rablógazdálkodás pusztításának következményeit, gazdasági és társadalmi terheit az MSZP nem létezőnek tekintette. A létező gazdasági gondokat viszont propagandájában az Antall-kormánynak és ?horthysta hagyományokat felélesztő? tevékenységének tudta be, főleg arra hivatkozva, hogy a kormány úgymond a határon túli magyarokra pazarolta politikai energiáját.?
Innen már egyenes út vezet a státustörvényt kezdeményező politikai kurzus bukásához, hiszen nem árt, ha emlékezünk, hogy ,,a törvény hatálybalépésének, 2002. január elsejének közeledtével az MSZP elterjesztette azt a rémhírt, hogy Magyarországot 21 millió román munkavállaló fogja ellepni, és tönkreteszik a magyar munkaerőpiacot. (?) Pedig a parlamentben a státustörvény vitája során az MSZP nyújtotta be azt a módosító javaslatot, hogy a három hónapos munkavállalási lehetőséget terjesszék ki hat hónapra. Az SZDSZ és az MSZP külföldi partnerszervezeteit arra biztatta, hogy lépjenek fel a státustörvény ellen, ők pedig ezt megtették Szlovákiában is, Romániában is és az európai fórumokon is.?
Státusból kedvezmény
A Medgyessy-kormány Máért-ténykedése kapcsán Duray egy sor olyan lépést elevenít fel, amelyek az intézményesített magyar-magyar csúcs jelenlegi válságához vezettek. Azontúl, hogy ismét a preferenciális, meghívásos rendszer lépett életbe (,,így maradt ki először a meghívottak közül Tőkés László? a 2002 nyarára összehívottak sorából), a fontos az volt, hogy a résztvevőknek ,,hitet kellett tenniük? az új kormánynak. Duray nem titkolja: a törvénymódosításnak az adott jogi alapot, hogy az Orbán-kormány által összehívott utolsó értekezleten rögzítették: a Velencei Bizottság véleménye alapján nem kell módosítani a státustörvényt. ,,Ez sajnos nem felelt meg a valóságnak. (?) Ezzel lovat adott a hivatalba lépő és a státustörvényt mindaddig lekezelő szocialista-liberális politikai alakulat alá, és az ezt sürgősen kihasználta - ezért hívták össze oly gyorsan, hat héttel az új kormány megalakulása után a Máért 5. ülését.?
De hadd idézzük tovább a Duray-tanulmányt: ,,A Máért ötödik ülésén ezzel kapcsolatban borúlátó volt mindazon határon túli szervezet, amely részt vett a korábbi üléseken is. Egyedül az RMDSZ képviselői úsztak örömmámorban, nyilván nem oktalanul, hiszen viszonyuk az előbbi kormánnyal nem volt felhőtlen. Az Orbán-kabinet az erdélyi magyar politikai elit autonomista szárnyával rokonszenvezett. Az RMDSZ csúcsvezetése a magyarországi kormányváltástól változást remélt, amely be is következett, hiszen 2002 óta csaknem az összes közcélú - Erdélynek szánt magyarországi - támogatás az RMDSZ felügyelete alatt áll.?
Ezek után hitelt kell adnunk a kommunistaellenességéről ismert politikusnak, amikor azt írja, hogy: ,,A Máért ötödik ülése sikeres volt a kormány számára. Ilyen simán és egyhangúan 1996 óta nem fogadott el zárónyilatkozatot egyetlen összmagyar csúcsértekezlet sem - a határon túliak zöme lehajtott fővel vette tudomásul, hogy Magyarországon visszatértek a kormányba a kommunisták (nem a baloldal), de akadtak talán hárman, akik örültek ennek.?
A státustörvény kicsontozása kapcsán egyetlen farizeusi mozzanatot idézünk: az oktatási kedvezmények kiterjesztését, a magyar igazolványtól való függetlenítését épp az az MPSZ hajtotta végre (az RMDSZ sûrû és elégedett bólogatása közepette), amely azelőtt a nehéz terhekre hivatkozva emelt kifogásokat.
A következő, sorrendben hatodik plenáris ülésen aztán a módosítást az erősen szelektált Máért-tagok egyhangúlag fogadták el. Pedig gyökeresen megváltozott a státusirodák törvényi beágyazódása is. ,,Kárpátalján például a korábban megnyílt irodákat be kellett zárni, mert az ügyek irányítását az MSZP által kedvelt szervezet és a neki elkötelezett személy vette át - nyilván, ezért kellett őt 2002 júliusától meghívni a Máértre. Romániában annyi történt, hogy az a pedagógusszervezet, amely a státustörvényhez kapcsolódó oktatási-nevelési támogatást kezelte, elvesztette a Medgyessy-kabinet rokonszenvét, mert állítólag Tőkés-pártinak tekintették - ezért megvonták tőle a megbízatást.?
Kipipálva
A státustörvény dicstelen kiüresítése után még volt találkozó, ám az egyéves késéssel, tavaly novemberben mély egyet nem értés közepette lezárult Máért már a folytatást kérdőjelezi meg. De hadd idézzük ismét a Duray-tanulmány egyik jellemző passzusát: ,,Egyértelmûen beigazolódott: 2004. november 12-én két részre szakadt a Máért. Nem egyéni érdekek vagy vétségek, nem pártpolitikai okok miatt, hanem két szembenálló elképzelés szerint. A nemzetszolgálat és az ezt semmibe vevő szemlélet szerint. A nemzetpolitika jövője szempontjából fontos tudnivalót tartalmaz ez az esemény: nem jobboldalra és baloldalra oszlik Magyarország lakossága, és nem így oszlik meg az elszakított magyarság sem. A magyar politikai közéletnek van egy nemzetileg elkötelezett része - a nagyobbik része -, itt vannak jobboldali és baloldali gondolkodású emberek is, és van egy nemzetileg közömbös vagy a nemzettel szembeni ellenérzésekkel teli része, ebben vannak a szélsőséges kozmopoliták, ügynökök, idegenbérencek, magyargyûlölők stb. A Máérten utóbbiak szenvedtek vereséget, hiszen 14:2 arányban kikaptak. De alulmaradtak 2004. december 5-én is a népszavazáson.?
Ferencz Csaba