Olvasólámpa: Emelt fővel - Apályban

2005. február 16., szerda, Archívum 2003–2007

Felkavaró olvasmány Domokos Géza 1988-as naplója, az Apályban. Bizonyára azért, mert olyan esztendő történéseit idézi fel, amikor a diktatúra kötele olyannyira nyakunk köré tekeredett, hogy lélegzetet is alig lehetett venni, egyre szûkült a kör a magyar értelmiség körül, mintha láthatatlan juhászkutyák tereltek volna egy áthatolhatatlan falú karámba, gondolatainkat is, nemcsak írásainkat cenzúrázták, illetve dehogy cenzúrázták, szabályos komisszárokat állítottak egy-egy alkotóközösség (szerkesztőségek) élére, aki felügyelte, felvigyázta, ellenőrizte minden moccanásunkat, mondatunkat.
Ezt egy olyan feladatot vállaló könyvkiadó, mint amilyen a Kriterion s annak igazgatója, Domokos Géza, aki nemcsak jeles könyvesember, hanem egyszemélyes kisebbségvédelmi intézmény is volt, természetesen hatványozottabban érezte, s az ellene indított hajsza, leváltása - jobb esetben nyugdíjazása - mind számára, mind az általa vezetett kiadónak a véget jelentette volna. Abban a sötét és reménytelen ?88-as esztendőben töltötte be 25. évét a Kriterion, s akkor jelent meg Beke György - a napló első három hónapjának történéseit felelevenítő soraiban gyakran visszatérő - összegező interjúja Domokossal. A szerző mértéktartó szerénységének - mely különben az egész naplót jellemzi - jele, hogy nem közli ezt a szöveget, holott emlékeim szerint olyannyira őszinte, bátor, néhol kétségbeesetten kihívó volt, hogy elolvasása után (természetesen, mint annyi más jelentős könyv, ez is Magyarországról került otthonunkba) attól tartottunk, hogy így vagy úgy, de előbb-utóbb nyakát szegik Domokosnak. És erről regéltek a naplóban hellyel-közzel feltûnő magyar janicsárok, Pezderka Sándor és Koppándi Sándor, Hajdu Győző vagy az RKP KB sajtóosztályának más magyar gondolatrendőrei minden alkalommal, mikor erre módjuk adódott.
Az volt az az esztendő, derül ki Domokos naplójából - kár, hogy a fiatalok oly keveset tudnak már erről -, amikor betiltották Kós Károlyt, nem jelenhettek meg Pusztai János mûvei, mikor bevezették a sajtóban a magyar helységnevek helyett a román megnevezések kötelező használatát (ötezer magyar szótól fosztották meg nyelvünket - írja Domokos), amikor a Szabad Európa Rádió esténként folytatásokban olvasta be Ion Mihai Pacepa Vörös horizontok címû könyvét, mikor az erdélyi/romániai menekültáradat ellepte Magyarországot, a Ceau?escu vezette kommunista párt nemcsak falurombolási programját, hanem az ország homogenizálásának (egy nyelv van, a munka nyelve) tervét is már-már szégyentelennek tetsző nyíltsággal hirdette, s amikor a Magyar Dolgozók Országos Tanácsának nevezett fantomszervezet ülésén a Kárpátok Géniusza nyíltan sovinizmussal és nacionalista uszítással vádolta Magyarországot, s a politikai oktatáson az előadók arról voltak képesek beszélni, hogy Gorbacsov peresztrojkájának gyökere a sokoldalúan fejlett szocialista román pártprogramból merítkezett, amikor Bukarest és a havasalföldi megyék lakói a bolgár, a moldvaiak a kisinyovi, a nyugati határvidéken pedig a magyar tévét nézték, s amikor a Kettes Kabinet tudós nője kérlelhetetlen harcot kezdeményezett a háztetőkre szerelt mosdótálak (a parabolaantena neve volt ez) ellen. Ekkor robban a Limes-ügy. A kiadó egyik szerkesztőjének, Molnár Gusztávnak a lakásáról belügyesek elvitték az általa szervezett kör tagjainak beszélgetését, de más fontos interjúkat tartalmazó kazettákat, kéziratokat is, ekkor mozdult meg Karabah, találkozott Gorbacsov Reagannel, jelent meg Budapesten Bibó tanulmányainak háromkötetes gyûjteménye, s jutott el Dékány András magyar sajtóattasénak köszönhetően több tucat magyar értelmiségi otthonába. Ebben az évben tovább dagadt Ioan L?ncr?njan, C. V. Tudor és mentora, Eugen Barbu áldatlan tevékenységének hatása - természetesen az RKP megrendelésére -, s emelték állampolitikai rangra a nacionalizmust. Ennek hatása átszőtte a társadalmat, a szerző külön érzékelte, hogy a kóros, beteg ideológia legyûrûzött a nyomdákba, olyannyira, hogy minden kiadott könyvért közelharcot kellett vívnia. El sem hiszi ma már az ember, hogy hivatalosan bejelentették a lapok, kiadók vezetőinek, hogy tabutéma: a nemzetiségi kérdés és a mûtrágya (!!!), hogy húsvétkor nem lehetett tojást kapni az üzletekben, hogy abban az esztendőben a magyar nagykövet nem szólalhatott meg sem a román rádióban, sem a kétórás mûsort sugárzó televízióban, hogy szóltak a mûvelődési tanácstól, mely a jelenlegi kulturális minisztérium elődje volt, hogy nem jelenhetett meg a fiatal román költők antológiája, ha az ,,ifjú forradalmár poétákat? is nem válogatják be, hogy a Magyarországon újratemetett Bartók Béláról, aki ellen Romániában példátlan rágalomhadjárat indult, egyesek nem átallották kijelenteni, a nagy muzsikus a román folklórkincs meglopása révén vált világhírûvé. Abban az évben robban be az irodalomba a ,,hatalmas vitalitású és munkabírású Kisgyörgy Réka, Sepsiszentgyörgy szülötte, s ugyanakkor esett meg az a szégyen, hogy a magyar és román középiskolai irodalmi olimpiákat egy fazékba helyező szervezők Gyulafehérvárott a mikós diákoknak nehezen adtak szállást, és a többieknél kevesebb élelmet kaptak?. Az Apálybant olvasva jut eszünkbe Pozsgai Imre és Szûrös Mátyás lelkünket melengető politikai nyilatkozata, az, hogy abban az esztendőben hallottunk először arról, nem a németek végezték ki, hanem Sztálin parancsára öltek meg Katyinban tizenötezer lengyel tisztet. Év közepe után ismét kiadói gondok kerülnek előtérbe, Hervay Gizella kötete nem jelenhetett meg, mert időközben az előszóíró Ana Blandianát egy gyermekverskötetéért szilenciumra ítélték, Domokos Géza a pártközponttal és a mûvelődési tanáccsal vívott reménytelen összeütközések miatt az évben már másodszor kórházba került, Aradon a román-magyar találkozón Grósz Károly, az MSZMP főtitkára nem tudott még vitapartnere sem lenni Ceau?escunak, Gyimesi Éva Szilágyi Domokosról írt könyvének kiadását a cenzúra megakadályozta. Beszélgetéseket rögzít - igen rövid, lakonikus mondatokban - ellenzéki vagy épp provokátor román és magyar értelmiségiekkel, sorban áll kenyérért, fiai sorsáért aggódik, készíti a kiadó 1989. évi terveit. Hogy bírja szusszal az emberpróbáló, egyenlőtlen harcot, gyalogol, biciklizik, ,,csempészárut? olvas. És reménykedik - hátha konok következetességével képes lesz elhárítani a bajt.
A gondok 1989-ben csak nőttek, de a decemberi rendszerváltás a kiadó élén találta. Ennek az esztendőnek a krónikájával még adósa az olvasónak Domokos Géza, de ahogyan ismerjük, ezt is hamarosan törleszteni fogja.
Domokos Géza: Apályban, Pallas-Akadémia Kiadó, 2004.
Simó Erzsébet
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép