Riport: Öregek le a hídról!?

2005. február 18., péntek, Archívum 2003–2007

Sexagenarios de ponte! - Öregek le a hídról! - a Római Köztársaság vége felé hangzott el a mondás, amely korunkban sokkal harsányabban és türelmetlenebbül csattan. Az idézetet dr. Boga Olivér Gerontológiai rehabilitációs és hospice kórházotthon címû ismertető füzetéből vettük át, amelyben a gondolatot tovább folytatva mondja:
,,Erre az elvárt bölcs mondás csak egyféle lehet. Versenykihívás helyett ma az időseken múlik, hogy arra a masszív életalapra, amellyel rendelkeznek, szellemileg tovább építkeznek-e. Magyarán: tovább tanulnak-e felzárkózva a világ idős rétegének azon csoportjához, mely már elkezdte, talán csak virtusból, esetleg az örök emberi kíváncsiságból vagy egyszerûen azért, hogy bebizonyítsa, van helyük még annak a társadalomnak a hídján, aminek felépítésére életük legjavát adták, és ha valahol megreped, behajlik egy tartógerenda, ha szerényen is, de építő tanácsot tudnak adni akár tervrajzok nélkül is.?
Az idős emberek lemhényi kórházotthonának fő épülete és az ezt kiegészítő épületegyüttes megálmodójának és életre hívójának nyilatkozata szerint 98 százalékban elkészült, azaz nyitásra vár, csupán a központi fûtés kazánjait kell összekötni és rákapcsolni az ugyancsak elkészült vezetékhálózatra, s a szennyvíztisztításhoz meg ennek az elvezetéséhez kell némi pénzt szerezni, hogy hóolvadás után ettől a gondtól is szabaduljanak.
A felső-háromszéki tél vastag hótakarója alatt a tavasz rügyfakasztó moccanására vár tehát egy időskorúak rehabilitációs gondozására szánt, páratlan értékû létesítmény. Az épületegyüttes a maga impozáns fizikai és esztétikai valóságában is rendkívüli emberi teljesítmény, de ezt a Kárpátok karéjából is messzire látszóan túlnőtte dr. Boga Olivér töretlen akarata és életereje, amely az emberi értelem szemöldökfájára kivetítve, a létesítmény vendégházának bejáratánál strázsáló, mívesen faragott székely kapuról köszön ránk:
Az emberi élet az a mû, amelyet csak a halál fejezhet be.
A tollforgató ember, akinek az a tiszte, hogy egyféle teljesítménymérőként és értékmegőrzőként vizslasson a világban, megilletődve áll a lemhényi alkotás monumentalitása előtt, majd mások helyett is szégyenkezve teszi félre a golyóstollat, s Ady Magyar ugarán meditál: Lehajlok a szent humusig: / E szûzi földön valami rág. / Hej, égig-nyúló giz-gazok, / Hát nincsen itt virág?
Az épületegyüttesben gyönyörködünk, de dr. Boga Olivér nem tart velünk, rezignált hangon, szinte fagyosan recsegő jegességgel mondja:
- Támogatásra van szükség. Ennek három forrása lehetne. Az elsőt, a helyi tanácsot zárjuk ki, az minden jó szándék ellenére tehetetlen. Marad a másik kettő, a megyei tanács és a bukaresti központ.
Arra a kérdésre, hogy vannak-e konkrétan megfogalmazott igényei, íme a válasz:
- Természetesen vannak. Az akkreditálás megszerzésében kellene hogy segítsenek. Most már az egészségügyi minisztériumban is van magyar államtitkár. A lényeg az, hogy vegyenek fel bennünket a közérdekû intézmények közé. Ez az első számú kérés.
Ezzel összefügg, hogy találjanak valamilyen forrást két és fél, hárommilliárd lej évi támogatásra. Ekkora költségvetési kiegészítésre lenne szükség. A földszinten ágyhoz kötött, gyógyíthatatlan betegeket kell ápolni, rendben tartani.
Most már a főépület mellett elkészültek a melléképületek, megépítettük a mosodát, a tornatermet, alapjában véve minden kész, ami a mûködéshez szükséges.
Nagy a bizonytalanság. Ennek az eloszlatásán az segítene, ha megértenék, hogy ez a kis intézmény felvállal egy óriási gondot a megyében: nem csak a rehabilitációban segítünk, hanem a prevencióban is, az öregedésre való felkészítésben is.
Akkreditálás nélkül nem indulhatunk, de üres zsebbel sem vághatunk neki az egésznek, a fenntartási és mûködtetési költségek legalább 50-60 százalékát a megyének és a bukaresti központnak kell biztosítania. Meg kell tennie, hiszen rendkívüli terhet veszünk le a vállukról.
A probléma ott van, hogy mindazok, akikhez többszörösen fordultam, mindeddig nem intéztek semmit. Sem a parlamentben, sem a megyei tanács.
Nevek hangzanak el, amelyeket most - taktikai meggondolások miatt - nem szellőztetünk meg.
De mindenképp furcsa, érthetetlen és megmagyarázhatatlan az, hogy egy orvos, aki most töltötte 75. életévét, s aki - több kollégájához hasonlóan - építhette volna a maga szakmai karrierjét, és élhette volna a maga életét, hiszen ha másfél évtizeddel ezelőtt magánrendelőt nyit, annyi pénzt keres, amennyit nem szégyell. Tegyük hozzá: dr. Boga Olivér már a ?80-as években kiváló külföldi szakmai ajánlatokat utasított vissza?
Folytatni is restelli az ember. Beke György már 1959-ben jó érzékkel vette észre és rögzítette kézdimartonfalvi riportkönyvében (Tizenöt esztendő): Okos, hozzá illő tervek töltik ki szabad perceit.
Igen, hét település orvosa, emellett színpadi mûvet ír, táncot tanít, népviseletbe öltözteti a fiatalokat, megpendül az egész falu, olyannyira, hogy a martonfalvi együttes előadásaira fellobogózott szekerekkel érkeznek még Orbaiszékből is a magyar színpadi szóra-táncra kiéhezettek; előbb azért szimatolnak utána, mert ,,egész Felső-Háromszéken nacionalista hangulatot gerjesztett?, a vád alól csak úgy szabadulhat, ha beáll a pártba, hogy az megvédje. Beállítják. És ő lesz a legelső, akinél házkutatást tartanak, és a kopott gatyák között matatnak ,,illegális meggazdagodása? miatt.
Elégeti a tagkönyvét. Még nagyobb botrány kerekedik. Hisz a könyvet a munkásosztály vére festette vörösre? ,,Osztályellensséggel paktál? - ,,a nemzetközi helyzet fokozódik?. Baráti kapcsolatai vannak a bukaresti követség embereivel. El lehet képzelni, hogy mindez milyen következményekkel jár. Azt már felsorolni is nehéz lenne, hogy a ?80-as években kézdivásárhelyi kórházigazgatóként miként és miket cselekszik.
A jutalomra, persze, nem számít.
Jól teszi: nem is kap.
Legutóbb az általa létrehozott csoda, a Szentkereszty Stephanie Kórház Alapítvány és a Gerontológiai Rehabilitációs és Hospice Központ, általában az időskorú emberek képviselete miatt megyei tanácstagnak is jelentkezik. Az RMDSZ szervezte előválasztások első menetében a negyedik helyen ,,befutó?, de pontszáma azonos egy másik jelöltjével. Új választást szerveznek. A kilencedik, a legutolsó hely az övé.
Az idős emberek máig sem értik, hogyan is történhetett meg ez. Volna valaki, aki többet áldozott a közért, hasznosabbat és maradandóbbat épített volna, mint ő a szó fizikai és lelki értelmezése szerint is? Olyan körülmények között, amikor sem a régi, sem az ,,új? világban senki sem kérdezte meg, hogy nincs-e szüksége véletlenül egy kiló szegre?
Dr. Boga Olivér látható, kézzelfogható, testtel és lélekkel kipróbálható csodát teremtett Lemhényben. Hazai és nyugati támogatói megdöbbenve nézik, hogy a csoda megszületett, de mintha megdermedt volna ebben a nagy hidegségben, a közöny fagyában.
Ugye, kedves Illetékesek, azért odáig nem jutunk, hogy valaki azt is kimondja: Sexagenarios de ponte!
Fel a hídra, öregek! - hisz ,,Az emberi élet az a mû, amelyet csak a halál fejezhet be!?- köszönt mindnyájunkat a lemhényi vendégház székely kapuja.
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép