Nyert helyzetben van a román női tornászválogatott edzőpárosa - Belu és Bitang -, és vertben a szövetség. Az edzőpárosnak ugyanis nincs versenytársa, konkurense, ha így érthetőbb, ,,nincs? jó értelemben vett ellenfele, így aztán akkor és annyi fizetésemelést kér, anikor akar, amennyit akar. Azt is elnézik, hogy ,,szokásjogdíjként? háromezer eurót gombolt le a bőrüket vásárra vivő - Isten ments egy véletlen elhibázott mozdulattól, máris jöhet a tolókocsi - versenyzőktől. Most még megy a színjáték, a húzd meg, ereszd meg, az edzőpáros egyelőre tartja magát, a szövetség, ,,úgy tûnik?, nem ismeri szakemberkészletét, és a ,,vannak pótolhatatlan emberek? teória elkötelezett híve, mert belenyugodott vert helyzetébe. Gyengeség ez, nem vitás.
Na de a versengés, a konkurencia példájáért nem kell szomszédba mennünk. Szûkebb pátriánkban is akad bőven példa. Némelyek szerint az nem konkurencia, hogy város (városaink)-szerte több diszkó is mûködik, amelyekben mindent összevissza fogyasztanak a gyerekek, hanem sokkal inkább az, hogy az általuk felkarolt sportágban más ne alapítson csapatot! Tetszik vagy sem a gyerekeknek, elfogadják vagy sem nevelő módszerüket, tetszik az egyesületük, vagy sem, minden xy esztendőben született gyermek csak náluk jelentkezhet!? A város más egyesületének nem szabad olyan szakosztályt beindítania, mint az övék!?
Uraim, ne akarják elhitetni, hogy ennek vagy annak a sportágnak egyetlen embere (edzője) fel tudja mérni és tudja foglalkoztatni a város minden tehetséges gyerekét, amikor más városból hoznak erősítést ifjúsági szinten is! Hát nem érzékelik az ellentmondást!? Mikor hagyják már, hogy a gyerekek, az emberek válasszák meg, milyen sportot ûznek, hol, melyik sportegyesületben, milyen edzővel akarnak dolgozni? Mikor veszik már észre, hogy konkurencia nélkül nincs fejlődés?!
Nem értem, egyszerûen nem értem ezeket a diktatórikus beütéseket. Nem értem, mert városainkra szinte ránőttek a környező falvak, s azok kilencvenkilenc százalékában nincs iskolán kívüli sportélet (sőt, az iskolás is olyan, amilyen, a lényeg az, hogy elfogadják a hatalmasok), a gyerekeket pedig be kellene csalogatni a legközelebbi város klubjába, klubjaiba, hogy ne vesszen el egyetlen tehetség se; a város (városaink) gyerekeinek több mint fele sporton kívül marad (van, aki kevésbé rátermett, van, aki nem szereti a mozgást, a játékot, van, aki a cigire esküszik, a diszkóra, van, aki reggeltől estig számítógépezik meggörnyedt háttal, egy zárt levegőjû szobában?), s ekkor némelyek, akiknek egészen más volna a hivatása, feladata, egymásra kiabálnak - a diszkók elé kellene állniuk, s ott kiabálniuk! -, mert rosszul értelmezik a versenyszellemet, az úgymond konkurenciát?
Képzeljük el együtt, mi lett volna a két világháború közötti Sepsiszentgyörgy labdarúgósportjának jövője, ha egymásra acsarkodtak volna a gomba módra feltûnő egyesületek, labdarúgócsapatok vezetői, edzői? Lett volna aranykorszaka a Textilesnek?? Na, lett volna-e?? Bárcsak most is volna Szentgyörgynek két-három focicsapata, még egy-két kézilabda-utánpótlást nevelő klubja (mint volt a Sportiskola, a Mikó, a Textiles), felnőtt együttese (Textiles, Akarat?), bárcsak volna négy-öt tekecsapata és így tovább. Mert akkor most nem volna olyan szegény a sportéletünk, nem volnának olyan üresek az ünnepnapjaink.
Higgyék el, csak akkor leszünk igazán sportnemzet, sportváros, ha hagyjuk, hogy mindenki kénye-kedve szerint válogasson a sportok között (csak így tudjuk a sporthoz kötni a szponzorokat), ha megteremtettük erre a lehetőségeket, feltételeket; ha pedig csalogatni kell a gyerekeket, akkor ne a hangos szót, ne mások lekezelését, bántogatását, hanem az igazi sportemberi, pedagógusi énünket dobjuk be ,,fegyverként?; ha nem a két azonos szakosztály közötti versengést tekintjük eget rázó ügynek, létünk jövőjét megkérdőjelező konkurenciának, hanem a sportot és a sportolást fenyegető, veszélyeztető megannyi csábítást. Utóbbiak képezik az igazi konkurenciát!
(nagymohai)
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.