Gyarapodó magyarokRiport: Téli töprengések, avagy a szétforgácsolt jövő

2005. február 23., szerda, Archívum 2003–2007

Sorozatunk első ciklusa a végéhez közeledik. Miután végiglátogattuk Aldoboly és Sepsiszentkirály pár, elemi szinten már korszerûsödő gazdaságát, s felvázoltuk a földforgalom lendületbe jött körhintájára került földek útját, eljutottunk az első összegezés küszöbére. Adósai vagyunk az olvasónak a tíz-tizenkét éve üggyel-bajjal, de nem minden elszántság nélkül újraindult magángazdálkodás néhány fontos tanulsága levonásával.
Ismét a községházán
Sorozatunkban másodszor beszélgetünk a fiatal és rátermett polgármesterrel, Benedek Huszár Jánossal, egyúttal alkalmat kívántunk adni neki arra is, amire az elemi lovagiasság kötelez: hogy a község lakói által az eddigiekben felvetett kérdésekre válaszolhasson. A tettre kész és fantáziadús választott tisztségviselő elképzelései, melyeket januári számainkban fejtett ki, nem egy hitetlenkedő reakciót ébresztettek ugyanis, bírálat és elégedetlenség, vak indulat is kicsapott egyik-másik megjegyzésből, ráadásul a riporter terepjárása is feltárt orvoslásra váró kérdéseket.
A kényszerû téli tétlenség különben is töprengésre hangolja az embereket ebben az egyelőre még nagyon ,,sárba nehezült? világunkban. Riportunk persze azt keresi, mi moccan meg az európai integrációs kihívás által új rendeltetésre szánt szeletében a székely társadalomnak, lesz-e belőle, mint mondani szokás, gálickő. Ha már a kíhívásnál tartunk, látni fogjuk, akad azért, aki a kesztyû felvételétől itt, a keleti végeken sem ódzkodik.
Isten áldotta holland atyafiak
Amolyan szociális sorvezető vagy járóka gyanánt fungálnak azok a külföldi szakmai támogatások, melyek az új gazdálkodási modell meghonosításában segédkeznek. Mint annyiszor a tizenhat év folyamán, Illyefalván ismét a világ legrokonszenvesebben szerény és komoly, ügyszerető holland atyafiságra bukkanunk. Most történetesen akkor, mikor Benedek Huszár János polgármesternek szegezzük az elutasítást, melyet kíméletlen élességgel mondott ki Kiss Ferenc gazda a szentkirályi Alszegen: ,,itt, a faluban próbálták már, de nem lehet tagosítani?.
- Ennek meghiúsultával legnagyobb szabású terve esne kútba, polgármester úr, s tulajdonképpen a toldozás-foldozás gyakorlatába fulladhat egész tevékenysége. Nem a legszívderítőbb kilátások. Emlékszem, a múltkor mondotta volt, a mûvelet hatalmas összegeket emésztene fel, és húsz évig tartana.
A polgármester erre felmutat egy levelet.
- Létezik egy holland intézmény, mely kimondottan kataszteri dolgokkal foglalkozik, s ennek egy képviselője, egy bizonyos Mulder úr tudomásunkra hozta, hogy mezőgazdasági konszolidációs projektet szeretnének végrehajtani, melynek költségvetése közel százezer euró. ?k ehhez partnert keresnek, s a LAM Alapítványhoz fordultak e célból. Szóba jött egy Déva melletti község és mi. Ott még nincs meg a hatósági támogatás, mi rögtön ráálltunk. Az első levélváltáson már túl vagyunk. Áprilisban érkeznek a szakembrek, s bár még nem tudjuk, mint lesz, de szeretnénk a községi tagosítás megkezdését is belefoglalni ebbe az uniós projektbe. Én egy tömör ismertetésben összefoglaltam, hogy a községben van 2562 hektár mezőgazdasági terület, táblázatban:
Illyefalván 1316,20 hektár - 1589 parcellában
Aldobolyban 733,93 hektár - 961 parcellában
Szentkirályban 512,78 hektár -764 parcellában.
Azaz a központban egy parcella átlagos nagysága 83 ár, Aldobolyban 76 ár, Szentkirályban pedig 67 ár. Hozzá kell tennem, hogy háromszéki viszonylatban ezek még jók.
- De hát egy és két hektár között van az átlagos birtoknagyság!
- A birtok igen, de ezek parcellák. Mert Bacon községben például az átlagos parcellanagyság nem éri el a 28 árat. A mienk messzemenően jobb - de még mindig távol van attól, hogy a korszerû mûvelést lehetővé tegye. Ha azt vesszük, hogy az unióban olyan 30-40 hektár közötti az átlagos farmnagyság, s hogy nálunk 2562 hektár van, akkor kiszámítható, hogy ez olyan 60-70 európai típusú gazdaságot bírna meg. És a községben pillanatnyilag 850-valahány háztartás létezik, melyből lefogadhatjuk, hogy 750 gazdálkodik is valamilyen szinten. Ez a szétaprózódás képe. Ugyanakkor e két és fél ezer hektár kb. 1500 tulajdonosnak van a birtokában, ami azt jelenti, hogy durván számítva 1,7 hektár jut egyre. Például tíz hektár megoszlik nyolc örökös közt, vagy itt a másik: 1,2 hektár jut négy leszármazottra. Az örökösök kb. 60 százaléka él a községben, mások elszármaztak.
- Tulajdonképpen riasztó számok. Ha 60-70 gazdaságra van potenciál, mi lesz a többivel - túl azon, hogy ésszerûsíteni, persze, kell?
- Ez a legnagyobb kihívás az önkormányzat számára. Mezőgazdaságon kívüli vállalkozásfejlesztésben is gondolkodni kell. Emiatt visszás, ami a 18-as és az 1-es földtörvények alkalmazásakor történt. Én azt mondom, hiba volt betartani a törvény ama előírását, hogy amennyiben nincs elég föld, akkor kiosztható a község magántulajdonában található terület is, legyen az bel- vagy kültelek. Ha úgy vesszük, elegendő földnek kellett volna lennie, hiszen elvileg nem kérhettek többet, mint amennyit beadtak. De kértek, a tartalékot is felosztották - s ebből ma nagy gondok származnak. Mert ha eme községi telkek meglennének, ma képesek lennénk befektetőket vonzani. Fel tudnánk ajánlani beltelkeket vagy beltelkesíthető kültelkeket vállalkozásalapítás céljára. A minapi polgármesteri találkozón elhangzott, ez sokak gondja, állami lakásépítésre sincs telek például.
- Semmi sem maradt?
- Itt nálunk lesz, ha minden jól megy. Az iskola területe az eredeti telekkönyvi bejegyzés szerint 5,25 hektár, óriási, egész az Oltig terjed. Valamikor a magyar állami kincstár nevén szerepelt, hatalomváltáskor átvette a román állam, s ezért most határozattervezetet készítettünk elő a megyei tanácson keresztül, hogy kormányhatározattal községi köztulajdonba kerülhessen, s akkor már hozzáférhetővé tettük. Oda akkor sportcsarnokot építtethetnénk, szociális lakások készülhetnének, másra is lenne hely.
- A megyeszékhelyen is felmerült, földet kellene vásárolni e célra.
- Erre különösen egy községben nincs pénz. Az említett tanácskozáson panaszkodtak, hogy az állami lakásépítéshez területet kellene a tanácsoknak felajánlaniuk, és nincs honnan, venni meg képtelenek. Vajda Lajos felvetette, meg kellene nézni, a Szülőföldalapba nem fér-e bele az önkormányzatok földvásárlási kerete vállalkozások létesítése és lakásépítés céljából.
- Az uniós belépés előtt kellene lépni, vásárolni, míg az árak alacsonyabbak.
- Mi az olcsó és mi a drága? A múlt héten itt valaki 6 eurót fizetett egy telek négyzetméteréért! 25 ár 15 000 euró, azaz 500 millió lej. Sok.
- Még mindig többszörösen kisebb a leendő árakhoz képest. Az előbb említett adatok, a 60-80 áras parcellanagyság egy átlag, mely elfedi a valóságot. 70 családi, életerős gazdaságot említett mint lehetőséget. Meg vagyok győződve, ezekből néhány már létrejött és mûködik.
- Így van. De ezek is küszködnek a tagosítás hiánya miatt, melyet önerőből megoldani nem tudnak, ehhez önkormányzati irányítás kell. A gazdálkodás sikere a szakmai hozzáértés és a felszereltség mellett a föld tagosításától függ. Bármit is mondjon bárki, enélkül nem megy. Én Komlóssy József példáját szoktam ilyenkor felhozni, aki 46 éve Svájcban él, és tagosításokkal foglalkozik, s akinek gyergyói szülőfalujában svájci kormánysegítséggel most kezdték el a mûveletet. Nagyon költséges különben, egyetlen hektár felmérése 300 000 lej. ? mondta, ahol jól ment, ott is húsz évet tartott. Nem lehet hát elég korán nekifogni, hogy idejében befejezhessük.
A kapitalizmus ,,bevezetése?
- A 19. század végén a magyar állami segítséggel végrehajtott tagosítás arányosítással együtt folyt le.
- Az arányosítási törvényt 1872-ben hozták, s akkor jöttek létre a közbirtokosságok. Addig ugyanis a természetes erőforrás-felhasználás dívott, azaz akinek több szántója és kaszálója volt, azzal töltött több időt, míg a havas, az erdő mindenki számára korlátlanul élhető volt. Rendkívüli szociális háló, hiszen a szegényebbnek több ideje jutott arra, hogy fát vágjon és marhát legeltessen kinn, a havason, s ezt akadálytalanul megtehette. Leírja Kozma Ferenc, a székelykeresztúri polgári fiúiskola igazgatója, hogyan mûködött e rendszer, melyet 1872-ben felszámoltak. A szántót és kaszálót véve alapul, arányosították ezzel a havashasználatot, és létrehozták a résztulajdonra épülő mai közbirtokosságot. Attól kezdve, akinek kevés volt a szántója, az erdőből is kevesebb járt neki. Kozma mondja, Venczel József is kimutatta száz évvel később, hogy a székely kivándorlási hullám akkor vette kezdetét Romániába és a tengerentúlra, mert nagyfokú elszegényedéssel járt sokak számára. A legelőt és erdőt felosztották, és akinek kevés szántója és kaszálója volt, keveset kapott belőle. A másik csoport járt jól, ez viszont már azt a területet egyedül nem tudta kiélni, munkaereje nem volt hozzá elegendő - és akkor elkezdte megfogadni a szegényt, akinek viszont ideje ,,felszabadult?, ugyebár. A kivándorlás tízezreket sodort magával.
Az öröklés végzetes rendje
- A tagosításra térve: megvilágítja a kérdést, amit az eltérő kelet- és nyugat-európai modellről ezzel kapcsolatban írtak. John Lukács amerikai gazdaságtörténész írja le, hogy a kelet-európai gazda nagycsaládban él, itt az aktuális családfő nem tulajdonosként tételeződik, hanem ő a családnak inkább adminisztrátora. Ahogy a környezetvédők, mi is hangoztatjuk: a földet ajándékba kaptuk apáinktól, és meg kell őriznünk unokáink számára. Sarkítva azt lehet mondani, hogy ő nem is rendelkezhetett a földtulajdon fölött, azt meg kellett viszont őriznie. Oláh Sándor csíki társadalomkutató mutatta ki mai kutatásaiban, hogy a Kis-Homoród mentén a 20. század elején peres iratokban külön kezelték az ősföldet, és amit a család utóbb vásárolt, még ha fél évszázada birtokolta is azt. Az ősföldet védték, azt jelzálogba sem lehetett tenni, a többit lazábban kezelték. Másik jellemzője a kelet-európai modellnek, hogy akárhány gyermeke volt a gazdának, azok egyenlő arányban örököltek. Illetve ha a lányt hozománnyal adták férjhez, azt is a birtok terhére állították ki. Ez vezetett a földek ilyen képtelen mértékû felaprózódásához. Csíkszentdomokoson például 28 000 parcella van. A nyugat-európai modell ezzel szemben azt jelenti, hogy bár ott sem voltak kicsik a családok, de a családi gazdaság egy ágon öröklődött tovább. A mai napig léteznek olyan vidékek, ahol az illető családi birtok több száz éve megőrizte természetes határait. A többi gyerekkel mi lett: ők szolgáltatták a zsoldos hadseregek utánpótlását stb., de ez a munkaerő-fölösleg játszott döntő szerepet abban, hogy az ipari forradalom ott vette kezdetét és bontakozott ki, ott alakultak át a manufaktúrák gyárakká stb., és jött létre a proletariátus. Itt viszont, mivel mindenki a földhöz volt kötve, ha csak annyira is, hogy abból legfeljebb tengődni tudott, nem történhetett meg e sarkalatos változás. A mai napig fennáll a különbség: Nyugaton a családi gazdaság nem osztódik, minálunk pedig minden egyes parcellát kettőbe-háromba stb. hasítanak örökléskor.
- A törvény is valami hasonlót szentesít, egyenlő arányban részesednek az örökösök?
- Igen, de ez nem jelenti, hogy minden egyes parcellát hosszában szét kellene forgácsolni, mégis ezt teszik. A másik a mentalitásbeli rögzültség lenne: megfigyelhető a mai napig a családi gazdaságban felnőtt illyefalvi gyerekeken is, hogy milyen nehezen szakadnak el ettől a közegtől. Emiatt van az, hogy az illyefalvi vállalkozók nagyon kevés helybelit tudnak alkalmazni, mert a helyi munkaerő a mai napig előnyben részesíti a családi gazdaság nem kiszámítható, kevésbé jövedelmező, de számára barát­ságosabb, melegebb közegét, és idegen­kedik attól, hogy másnál munkát vállaljon.
(A két családfejlődési modell valóban markánsan szemben áll egymással. Legfeljebb azt hozhatnók fel: azért már száz éve megfigyelhető egyes székely családoknál a törekvés arra, hogy a birtokot egyben tartsák, és ezért a második-harmadik gyermeket iparos- vagy értelmiségi pályára irányítják, a felaprózódásnak gátat szabó törekvés szintén létezik, ha nem is válhatott túlsúlyossá.)
- A tagosítást a millennium éveiben a magyar állam finanszírozta, és legtöbb községben végre is hajtották. A baj az, hogy azóta ismét felaprózódott, amit akkor összevontak, mert a mentalitás nem változott alapjában véve. Törvénnyel az emberi viselkedésmód nem szabályozható. Összevonták a gazdák birtokát három-négy parcellába, de azóta megint minden szétforgácsolódott. Ezt Illyefalván a telekkönyvben szépen nyomon lehet követni.
- A földkoncentráció helyi történetében cifra kitérő, amit a szocializmus általános elkobzás formájában produkált, s amiért most kénytelenek voltunk a kezdetekhez visszatérve nekivágni újból a nehéz útnak. Nem gondolja, hogy az ön által szorgalmazott második - harmadik? - nagy tagosítás hasonló sorsra jut, mint az első kettő?
- Nem gondolom. Mert a társadalmi közeg más. Azt a tagosítást 1894 és 1898 között hajtották végre el egészen 1905-ig. A mostani azért lesz más, mert akkor az egyéb munkalehetőség is jóval szûkösebb volt, mint a mai kínálat. A tagosítás ésszerûbbé teszi a gazdálkodást, birtokkoncentrációt idéz elő, a mai szorító körülmények is ezt segítik elő. A gyerekszám radikálisan csökkent, községünkben 1,8 gyerek esik egy családra ott, ahol korábban öt-hat volt, ennek is a koncentráció megőrzése irányában kell hatnia.
- Kiss Ferenc bácsi bizalmatlanságában másnak is benne kell lennie: egy tapasztalatnak.
- Igaz, minden faluban történtek visszaélések a tagosítás alkalmával és annak örve alatt. Előfordulhatott, hogy sokkal rosszabb minőségû földet sokkal jobbal cseréltek el, vagy a cserearányokat úgy hozták ki a minőségi kategóriák átszámítási kulcsai megállapításánál, hogy ott valaki a rövidebbet is húzhatta. Itt nagy csalásokat lehetett elkövetni. Ezt viszont megfelelő ellenőrzéssel el lehet kerülni, s ma e tekintetben is jobban állunk.
B. Kovács András
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép