Faluvilág: Kezdődő földháború Dózsa falujában

2005. február 24., csütörtök, Archívum 2003–2007

Dálnok tíz hónappal ezelőtt 36 évi ,,kisebbségi sorsból? kikászálódva újra községközponttá vált. Márton László polgármester - maga is vállalkozó mezőgazdasági szakember - a félretaszítottság közönyébe süllyedt települést a fiatal és ambiciózus községi tanács segítségével óhajtja a gazdasági holtpontról jó irányba mozdítani. Amint látni fogjuk, igen nehéz terepen. Legnagyobb gondjaik közé tartozik a dálnoki határból egy sereg felső-háromszéki község lakói számára kimért 270 hektárnyi szántóterület, amelyet az egykori állami gazdasági farm földjéből parcelláztak ki a Dálnoktól harminc-negyven kilométernyi távolságra élőknek, miközben a helybeli egykori tulajdonosok számára a földtörvény csupán írott malaszt marad.
Kibontakozóban tehát egy újabb földháború, amelynek békés lezárásáért a dálnoki polgármesteri hivatal a pre­fektúrához folyamodott.
Márton László a következőkről tájékoztatott:
- Mikor a dálnoki állami gazdaságot mint önálló egységet megszüntették, odacsatolták a szentkatol­nai központhoz. Farm lett belőle. Odatartozott még Kézdi­vásárhely és környéke, Zabola, Tamásfalva, Szörcse is.
1991-ben megjelent a 18-as földtörvény, a dálnoki területből kiadtak nem ­idevalósi igénylőknek 260 hektárt. Esztelnekiek, polyániak, bereckiek, ozsdolaiak, szentlélekiek, csernátoniak, maksaiak számára. Ezt a területet mind az állami gazdaság részvényesei kapták meg. A törvény úgy szólt, hogy öt év után a részvényeseknek a földjét természetben ki lehet mérni.
Olosz Gergely volt az alprefektus. A maksai polgármesterrel, Oláh Badi Álmossal együtt mentünk be hozzá, hogy rendezzük a dálnoki föld kérdését. Az alprefektus akkor azzal érvelt, képzeljük el, hogy érzi magát az az esztelneki ember, akinek joga van tíz hektár földhöz, és nem kap egy- árnyi területet sem? Viszont Dálnokban van föld, a dálnoki emberek a 18. számú törvény alapján visszakapták a földjüket. Hogy fekszik le az esztelneki ember esténként, aki nem kapott vissza egy barázda földet sem?
Ez igaz - mondtam neki -, én sajnálom az esztelneki embert is. De a 2000/1. számú törvény szerint a dálnoki embereknek joguk van ahhoz a földhöz, amelyet a felső-háromszékieknek kimértek. Tessék visszavonni ezt a rendelkezést!
Nem volt hajlandó rá. Átverték őt is. De ezt csak akkor vette észre, amikor rájött a ,,szépmezői húzásra?, az ötszáz hektáros terület átjátszására.
A megoldás?
A kézdivásárhelyi burgonyatermesztési kísérleti állomást meg kellene szüntetni. Abból a területből kellene kimérni a felső-háromszékiek számára a földeket. Rukítani kellene ezeket a területeket a dálnoki határból Kézdi felé.
Amikor azt a dálnokiak­kal elmûvelték, az állami gazdaságé volt a föld, s ebből elégítették ki az igénylőket. Most abban a helyzetben vagyunk, hogy megvan a törvényes határozat, de nincs, amiből a földet visszaadni!
György Ervin prefektusnak átadtuk a papírt. Érdeklődtünk, s azt mondta, még nem tanulmányozta.
Bonyolítja az ügyet az, hogy amint hallottam - bár ne hallottam volna! -, a kézdivásárhelyiek azok helyett a területek helyett, amelyeket a város beépített, a burgonyatermesztési kísérleti állomás földjéből akarják az egykori tulajdonosokat kárpótolni.
Vannak olyan ,,ötletek?, hogy Dálnok maradjon úgy, ahogy van. A beépített területek a város számára hasznot jelentenek. Miért nem elégítették ki részvényekkel azokat a földtulajdonosokat, akiknek a földjét az építkezés céljára elvették?
A dálnoki határ arra volt jó, hogy innen mindenkit kiszolgáljanak.
Máig sem tudom, hogy jöttek ahhoz, hogy a helyhatóság - a polgármesteri hivatal - tudta nélkül kezdjenek a határban földeket kimérni. Azt sem mondták a polgármesteri hivatalnak, hogy félkalap.
Az egésznek az a vége, hogy a tulajdonosok a jogaik helyreállításáért engem ostromolnak.
A törvény azt is előírja, hogy azoknak az új házasoknak, akiknek nincs semmiféle jövedelmük - a mi falunkban semmiféle elhelyezkedési lehetőség nincs, s itt van a nyakunkon vagy harminc-negyven család -, földet kell mérni. De mi nem tudjuk ezt megtenni.
Közben mindenki tudja, hogy más községbelieknek odaadták a nekik visszajáró földeket.
Dálnoki utunk alkalmával megnéztük a magyarság számára nagyszámú katona és tollforgató hírességet útnak indító település címertervét. A pallos és a toll a helybeliek igénye szerint címerjelként bekerül a címermezőbe.
Ugye, mindkettőt csak heraldikai szimbólumként és nem harci eszközként kell használni?
Sylvester Lajos
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép